- Hagyj fel az állandó önmarcangolással! Sutba a tökéletességgel, a javulást célozd meg! Bocsásd meg saját tökéletlenségedet és automatikusan másoknak is meg fogsz bocsátani. Mások azt tükrözik vissza nekünk, amilyenek mi vagyunk. Andrew Matthews
Néma kiáltások
Van, hogy csendben szemlélődünk, békében vagyunk és érezzük, hogy minden rendben van. Rendünkhöz hasonló rend csatlakozik. Spirituálisék mondanák, hogy az áramlatban vagyunk.
Aztán van, hogy ordítanánk, okoskodnánk, harcolnánk, dacolnánk, de legtöbbször elnyomjuk magunkból, mert megtanították, hogy jónak lenni jó. Ilyenkor a felszín alatt forr a minden, de szinte csak mi robbanunk majdnem szét tőle. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hurrá tavasz! Miért nem örül annyira a lelked?
Reggelente már hallod, hogy csicseregnek a madarak, ablakod alatt indulót fújnak, arról hogy végérvényesen tovaszállt a tél. Talán korábban ébredsz, vagy álmatlanul forgolódsz, a téli kucorgós hangulat már messze jár, hiszen tested, lelked reagál a természet változásaira.
Igazán büszke lehetsz magadra, ha egész télen megtaláltad a lehetőséget és időt, hogy rendszeresen foglalkozz a testeddel-lelkeddel, intenzíven és hatékonyan sportoltál, rekreálódtál, pihentél, relaxáltál, rendszeresen töltődtél. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Virtuális szelek szárnyán
Olvasgatok ezt-azt, ahogy mindenki, aki a számítógép fogságában él. Hétvégén láttam, hogy a tékasztorik Vikuja benevezett egy nemzetközi blogversenyre. Na egyből meg is néztem, aztán arra gondoltam, hogy nincs kedvem a kampányoláshoz megint… olyan kuncsorgásnak érzem és ezzel be is zártam a témát és az oldalt. Persze ahogy teltek a napok, csak nem hagyott nyugodni a dolog. Nem, nem azért, hogy megnyerjem, hogy bekerüljek abba a kicsiny csapatba, aki utazhat, aki világot láthat, országot és blogot cserélhet 10 napra stb. Ez valahogyan nem vonz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vélemények rabságában
Tudjuk a tutit. Megingathatatlanok vagyunk. Nem tűrjük az ellentmondást, álnévvel, arctalanul hangoskodunk a virtuális világban. Ordenáré módon levezetjük a feszültséget, úgyse tudja meg senki, hogy angyali tekintetünk mögött milyen sorok kelnek önálló életre ujjaink alatt. Máskor, ha már elszakad a cérna, a teljes képünkkel vállaljuk, hogy képtelenség, ami körülöttünk zajlik.Aztán tiltakozunk valami ellen, de úgy, hogy tényként közöljük, hogy az van, létezik, ráadásul még állandónak is tűnik – hiszen tudatunkkal folyamatosan teremtjük. Szűrőket használunk, tudattalanul, miközben meggyőződésünk, hogy sokan nem látják az igazságot. Mi látjuk. Tény. Hiányból táplált hiedelmeink bizonyosságot adnak, hogy bátran foglalkozzunk mások életével, hiszen egészen biztosan jobban tudjuk másoknál. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Már meglep, ha valami meglep?
Volt már veled, hogy átitatódott az agyad a környezeted, társadalmad, médiád diktálta megállapításokkal? Volt olyan, hogy már annyiszor hallottad, hogy akár el is hitted? Volt-e olyan, hogy néha elbizonytalanodtál, gondolkodni kezdtél, de aztán a zaj megint elnyomta születőben lévő felismeréseidet? Nos nálam azért akadt erre-arra példa, hiába próbálok oly sokszor ellenállni. Persze nem véletlenül küzdöttem magam át ezer és ezer nehézségen, fájdalmon és rácsodálkozáson… nagyon lassan megtanultam, hogy lehet elképesztően tényszerű bármi, attól még nem biztos, hogy az az enyém. Zavaros? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hol fogyaszt az olvasó?
Írásom címét tudatosan, kicsit viccesen adtam, mert igazából nem foglalkoztat, hogy kell-e bármit változtatnom írásom stílusán, témáimon vagy fogalmazásom jellegén, hogy többen olvassanak, “fogyasszanak”. Tudod miért? Mert nem tudok változtatni. Olyan vagyok, mint gyerekkorunk logikai-doboza. Bejönnek az információk, járok-kelek, figyelek, érzékelek, beszélgetek. Aztán napokig, sokszor hetekig kattog bennem, érik, alakul, míg végül kigördülnek belőlem a sorok. Van olyan, hogy fél óra alatt megírom és sosem korrigálom, aztán van itt a rendszerben 33 olyan írásom is, amit már hetek-hónapok óta írok, gyűjtögetek hozzá információkat és sehogy sem haladok vele. Hát így megy ez nálam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kicsi vagyok, székre állok…
onnan egy nagyot kiáltok. 🙂
Tudom, tudom, hogy nehéz versenybe szállni igazán nagyokkal és igazán profikkal, olyanokkal, akik blog-oldalát vagy épp FB oldalát naponta ezrek olvassák. Nem is ez a célom. Az az álmom, hogy bekerüljek az 50 legtöbb szavazatot kapott blog közé. Talán nem olyan irreális álom, ha segítesz! 🙂
Hogy mi is ez? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Önként megyek a pofonért?
Na, én sem vagyok normális…
Jó ideje írom a mostani blogomat. Járok-kelek, közben figyelek, beszélgetek, megélem a történéseket, amelyekről szinte mindig eszembe jut valami… ami ha összeáll egy egésszé, akkor meg is írom. Sokszor már aznap este klaviatúrát ragadok, máskor napokig alakul, de volt, hogy hetekig gyűjtögettem hozzá a háttéranyagokat. Minden történet másképp kerül agytekervényeimtől a billentyűzeten keresztül Hozzátok. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ünnepi műsor
Vannak hétköznapok és vannak ünnepek. Bármelyik hétköznapból varázsolhatunk ünnepet és bármely ünnep válhat hétköznapivá. Szerintem.
Ma van a születésnapom. Úgy döntöttem, hogy szabaddá teszem a napomat és az ünnep kapcsán a hétköznapból ünnepet csinálok. Nem magamat ünneplem ilyenkor, sokkal inkább az életet. Mert az élet megérdemli, hogy megünnepeljük. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újratervezés Napló
Látogass el weboldalamra!
Regisztrálj a blogra
hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!
Tréning séta közben:
Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!
Nézz be ide:
Video csatornáim:
Google+:
Twitter:
Inspiráció képekben:
Húznál egy Angyalkártyát?
Legutóbbi hozzászólások