Megannyi játszma szövi át az emberi életeket, néhányat hosszabb-rövidebb ideig működtetünk, másokat akár egész élet át rendszeresen elő-előszedünk. A legtöbb játszma egyáltalán nem hasznos, ettől függetlenül álarcként összenő velünk, mert szinte tudattalanul hozzuk azokat. Ördögi kör, észrevétlenül “szedjük fel” a kellékeket szüleinktől, nagyszüleinktől, amelyeket felnőtt korunkban mesterien alkalmazunk – persze legtöbbször tudatalatti mechanizmusok működtetik, ritkább esetben tudatosan, manipulatív jelleggel.
Hogyan is épül fel a mártír szerep? Tanult, felvett, önként és következetesen vállalt szerep, amit képesek vagyunk évtizedekig cipelni, azonosulni vele. Sok esetben gyerekkorunkban erősen szenvedtünk egy mártír édesanya miatt, majd felnőttként ugyanazt a klisét hozzuk saját családunk irányába. Ritkábban előfordulhat, hogy az egészet tudatosan alkalmazzuk, ha manipulálni akarjuk környezetünket és a családi függőségeket alattomosan tovább kívánjuk fokozni.
Hogyan kezdődik? Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Legutóbbi hozzászólások