- Olyanná válsz, mint amit magadról gondolsz. Andrew Matthews
Bármennyire is növekszik azok száma, akik belső hittől vezérelve néznek optimistán a jövő felé, bármennyire is foglalkozik egyre több ember önismerete fejlesztésével, bármennyire is duzzad a motivációs ipar, csak látnunk kell a statisztikákat, csak hallanunk kell a környezeti hangokat, csak érzékelnünk kell a világ lassú elmozdulását, csak figyelnünk kell a belső megérzéseinkre… és akkor nem lehet azt hazudni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mindannyian tudjuk, hogy olykor tud nehezített pálya lenni az a bizonyos párkapcsolatosdi. Bizony, talán a legfontosabb tanulási színpadunk a párkapcsolat, ott tudunk a legtöbbet tanulni magunkról a másik által, kettőnk történetéből. Nem is megy túl jól mostanság sokaknak.
Miről jutott most ez eszembe? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feltehettem volna írásom címét kérdő módban is, hogy kicsit árnyaltabb legyen, de teljesen feleslegesnek tartom. Ha az álszentségünket félretesszük, akkor talán képesek vagyunk kimondani, hogy hol vannak a mi “vékony mezsgyéink”, amelyeket nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk átlépni.
Hullámokban törnek felszínre és kapnak nyilvánosságot (így népszerűséget) megmondó emberek, azok, akik elméletben megtanulták vagy épp lemásolják társaikról, hogy miképpen is kell/kellene élnünk.
Mámorító érzés egy nagyszínpadon állni, ezrek csodálkozó arcát figyelni, a saját hangunktól megrészegülni, a média címlapjairól lefolyni, magunkat ismételgetve arra a csúcsra jutni, ahol az egó már nagyon-nagyon jól érzi magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Minél inkább fókuszálunk valamire vagy szentelünk gyakoribb figyelmet valaminek, annál intenzívebben kerül látóterünkbe, még inkább úgy érezzük, hogy ott van mindenhol, körbevesz, elborít. Természetesen, ha folyamatosan képesek vagyunk gondolatainkat egy “ideális” mederben tartani, akkor csupa építő, erősítő élmény, esemény, személy jön velünk szembe, amely következtében egyre inkább úgy érezzük, hogy ez a Világ csodaszép, minden részlet tökéletesen illeszkedik. Te hogy vagy ezzel? Jobb időszakaimban úgy gondolom, hogy az Univerzum attól csodálatos, hogy én magam képes vagyok minden részletét egymás mellé illeszteni – gondolataim, hiedelmeim, hitem, lelkesedésem függvényében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások