Komolyan, kell a párkapcsolat?

A szomszéd kertje mindig zöldebb. Mivel sokszor élünk szimplán a fejünkben, elménk megtévesztő tekervényei között, így ennek a mondásnak komoly alapja lehet a hétköznapokban.

Aki elszürkült párkapcsolatában vergődik épp, nagyon vágyik pezsgésre, vibrálásra, izgalmakra. Vagy a megszokott kapcsolat felfrissítésével képzeli ezt, vagy kikacsingatással. Vágyakozva nézi facér ismerőseit, hogy milyen színes és változatos életet élnek.

Aki túljutott korábbi szakításán, begyógyultak sebei és nagyon vágyik már egy kapcsolatra, az sóvárogva nézi a párkapcsolatban élőket, akik biztonságos burokban, harmóniában élhetnek párjukkal.

Igen, látszólag, kellő távolságból mindkettő tűnhet nagyon idillinek.

Mi a valóság?

Na erre a kérdésre egészen biztosan nem tudok válaszolni. Nem is kell szerintem. Mindenkinek más lesz. Viszont egyet tudok: mostanában nagyon nehezen megy a működtetésük (megnyugtatóan, kiegyensúlyozottan, harmonikusan stb.). Ügyfeleim, barátaim közül sokan szenvednek a tartós egyedülléttől, de sok párkapcsolatban élő, – aki megtisztel az életük árnyaltságának megmutatásával – beszámol számtalan bizonytalan, szomorú pillanatról, amit a rózsaszín köd elmúlta után megél a párja mellett.

Izgalmas kaland, amikor egy asztal mellé ültetünk szingliket és párkapcsolatban élőkkel. Mesélnek, vágyakoznak, mindenki panaszkodik valamire, csak épp arra, amire a másik annyira vágyik. Hogy van ez akkor? Semmi sem jó nekünk?

folytatás itt…

Comments

comments