Kukkolunk, szemlélődünk, nézelődünk, látunk, hallunk, érzékelünk. Emberek vagyunk, nincs ezzel semmi baj. Aztán véleményt alkotunk. Utána meg felbosszantjuk magunkat, hangot adunk nemtetszésünknek, addig megyünk, amíg önigazolásképp magunk mellé nem gyűjtünk másokat, akik erősítik véleményünket és ezzel hitünket. Együtt teremtjük a valóságunkat. Néha azért jobb, mert akkor van a jó eset, amikor csak hümmögünk, átgondoljuk és továbbmegyünk. Na az van ritkábban. Mert ugye, ha gondolkodunk, akkor valahogyan látjuk a világot, elhisszük róla, hogy az az egyetlen, igazi, megmásíthatatlan valóság és onnantól indul a lavina. Így van ez a politikával, érdekvédelemmel, focival, divattal, de még a lakberendezéssel is. Amióta pedig itt van közöttünk az internet, még rosszabb a helyzet. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Legutóbbi hozzászólások