Tudjuk a tutit. Megingathatatlanok vagyunk. Nem tűrjük az ellentmondást, álnévvel, arctalanul hangoskodunk a virtuális világban. Ordenáré módon levezetjük a feszültséget, úgyse tudja meg senki, hogy angyali tekintetünk mögött milyen sorok kelnek önálló életre ujjaink alatt. Máskor, ha már elszakad a cérna, a teljes képünkkel vállaljuk, hogy képtelenség, ami körülöttünk zajlik.Aztán tiltakozunk valami ellen, de úgy, hogy tényként közöljük, hogy az van, létezik, ráadásul még állandónak is tűnik – hiszen tudatunkkal folyamatosan teremtjük. Szűrőket használunk, tudattalanul, miközben meggyőződésünk, hogy sokan nem látják az igazságot. Mi látjuk. Tény. Hiányból táplált hiedelmeink bizonyosságot adnak, hogy bátran foglalkozzunk mások életével, hiszen egészen biztosan jobban tudjuk másoknál. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Legutóbbi hozzászólások