Ünnepi műsor

Vannak hétköznapok és vannak ünnepek. Bármelyik hétköznapból varázsolhatunk ünnepet és bármely ünnep válhat hétköznapivá. Szerintem.

Ma van a születésnapom. Úgy döntöttem, hogy szabaddá teszem a napomat és az ünnep kapcsán a hétköznapból ünnepet csinálok. Nem magamat ünneplem ilyenkor, sokkal inkább az életet. Mert az élet megérdemli, hogy megünnepeljük. Amikor csak tudjuk vagy eszünkbe jut. Ilyenkor arra gondolok, hogy a Mamámnak vagyok hálás, hogy akart engem, “bevállalt”, legjobb tudása és szíve minden szeretetével felnevelt. Terelgető, óvó, védő, tanítgató nevelése által pont olyan lettem, amilyen vagyok. És vagyok, aki vagyok. 🙂 Pont így jó… Mert nem is lehet más. És nagyon örülök, hogy pont a mamámat választottam, hogy pont hozzá érkeztem és pont olyanná lettem, amilyen vagyok. Gondolhatnám másképp is, de semmivel sem lenne könnyebb vagy igazabb.

Milyen érdekes. Mindig az van, ami van.

“Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.” (Pam Brown)

Tehát arra jutottam, hogy minden egyes pillanat pont úgy van jelen az életünkben, ahogy lennie kell. Persze a hozzáállásunk maga a szabad akaratunk. Dönthetünk, hogy mit kezdünk a helyzetekkel, miképpen éljük meg és mit hozunk ki belőle.

Szóval a mai napon ünnepelek. Ünneplem az életem és vele együtt az anyukámat is.

“Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság –
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.” (LGT)     

Köszönöm az életem!  ♥ Mert szeretem! 🙂 Ha pedig jön valami, ami megingatja a hitemet, elbizonytalanít vagy szomorúvá tesz, akkor változtatok a hozzáállásomon és remélhetőleg újra szeretni fogom.

Ünnepeljetek Ti is, bármikor, amikor kedvetek van hozzá. Legyen úgy, hogy döntsük el mi, hogy hogyan jó nekünk. Egyetértetek?

Hegedüs Erika

Comments

comments