Egy gondolat mára
  • Ha bármit megadhatnék neked, olyan belső csendességet kapnál, hogy szíved mindig nyugodt és biztos maradna, bármi is történjék életedben. Pam Brown

Önként megyek a pofonért?

Na, én sem vagyok normális…

Jó ideje írom a mostani blogomat. Járok-kelek, közben figyelek, beszélgetek, megélem a történéseket, amelyekről szinte mindig eszembe jut valami… ami ha összeáll egy egésszé, akkor meg is írom. Sokszor már aznap este klaviatúrát ragadok, máskor napokig alakul, de volt, hogy hetekig gyűjtögettem hozzá a háttéranyagokat. Minden történet másképp kerül agytekervényeimtől a billentyűzeten keresztül Hozzátok. Nem tudok arról írni, ami nem érdekel, hiszen nem is jöhet szembe velem az, amire nincs figyelmem. Éppen ezért nem is lehet másmilyen a blog, mint amilyen én vagyok. Ahányan vagyunk, annyi módon szemléljük a Világot és mindenkinek más köti le a figyelmét, érdeklődését. Engem gyerekkorom óta az emberi beszélgetések, közösen megélt élmények, összenevetések, együtt hallgatások töltöttek igazán. Amikor kiragyog a lélek egy tekinteten keresztül, amikor megmutatja értékét, összetettségét, sérülékenységét, amikor előjönnek kérdések és válaszok. Na azok a pillanatok csodálatosak. Máskor meg mások… persze. :) Ez a blog anélkül, hogy csapongani akarna, leginkább olyan témákat jár körbe, ami hozzásegít a test-lélek-szellem jobb állapotához. Ezt már az elején célul tűztem ki, írtam is róla, volt, aki olvasta is anno…

Sok rosszat mondhatnék a közösségi médiáról, de visszajelzések gyűjtése szempontjából Facebook térhódításának köszönhetően valamennyire képbe kerülök, hogy bárki olvassa-e az agymenéseimet, mert meglehetősen egyszerű megnyomni egy lájkot. És azon túl? Ami nekem a legnagyobb örömet adná, ha az írásaim végén lennének vélemények, továbbgondolások, cáfolatok… bármi, legalább egy kicsi visszajelzés, hogy én is lássam, hogy mások hogyan gondolják, amitől saját gondolataim is alakulhatnak és persze hatással lehetünk egymásra. Jó barátom, Danny szerint nem vagyok elég provokatív. Nem feszegetek határokat. :( Azok, akik hasonlóan gondolják maximum nyomnak egy lájkot, mert már korábban megélték ugyanezt vagy kb. pont ott tartanak, ahol épp én. Az, aki, nagyon nem ért velem egyet vagy egyáltalán nem inspirálta semmilyen gondolatra, automatikusan elhagyja az oldalt. Ha megbotránkoztatnék vagy megosztóvá válnék, akkor lennének meglátások, amelyeket nem is tartanának magukban az olvasók. 

Elgondolkodtam… Rájöttem, hogy nem akarok direkt provokatív lenni és marketing eszközként megosztóvá sem kívánok válni. Tudatosan. Ha ösztönösen azzá lesz bármely gondolatom, vállalom. Aztán próbát tettem, hogy mindezen tudatos eszközök nélkül mit gondolnak mások, akik nem szokták olvasni a blogom. Nagy népszerűséggel rendelkező spirituális oldalra bárki kiteheti írásait. Megtettem, bár tudtam, hogy arctalanul, álnéven nagyon bátran fikázzák egymást ott sokan. Bátor voltam, vagy vakmerő. Az első komment aztán gyorsan falhoz is csapott: Ahelyett, hogy magamat ringatom illúziókba, inkább az éhezőkkel kellene foglalkoznom.

Kicsit megszeppentem, mert igaza van a kommentelőnek, annyi minden fontosabbal lehetne foglalkozni… aztán meg azt mondtam, hogy na ne! Ezer-millió blog létezik és attól színes e Világ, hogy mindenki, aki szeret az internet útvesztőiben barangolni és mások írásait olvasni, egészen biztosan megtalálja azt, amire vágyik. Ahogy jellemeznek a gondolataim, úgy a hozzászólások is árulkodnak a sorok mögött rejtőzködőről. Nem?

Szóval úgy döntöttem, hogy folytatom, még akkor is, ha visszacsatolásaitokat – ha van – szívesebben külditek el levélben, amit csak én olvasok. Pontosan ezekből táplálkozom és veszem az erőt, hogy érdemes írnom, még akkor is, ha “nem fontos” dolgokkal foglalkozom.

Itt van pár gondolat Tőletek, amelyek annyi energiát adnak és továbbvisznek:

Edit: “Most sokat segít az oldalad, hogy ne adjam fel, pedig meg fordult a fejemben, mi a fenének éljek tovább! A lapodon legalább nem gondolok arra amiben vagyok! Biztos sok ember van akiknek segítesz azzal, hogy vagy, köszönöm neked! Elnézést kérek, hogy a pillanatnyi gondommal zavartalak! Nem tudom mért, jött ez a gondolat, csak úgy jött! Elnézést kérek érte! Csodákban gazdag életet és napot kívánok neked!”

Beáta: “Szeretnélek személyesen is megismerni! Tetszik az oldalad, nem is kicsit!!!!!!!  Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen ember az a való életben, aki ilyen értékeket küld ki a nagyvilágba!”

Csilla: “Régóta olvasgatom a cikkeidet és nagyon tetszik a szellemiség, amit képviselsz. Úgy érzem most érett meg bennem a dolog, hogy segítségre lenne szükségem…”

Nem csinálok semmi különöset, csak élem a horoszkópom szerinti életem – egy világmegváltó, inspirálni akaró vízöntő lennék a kitartó és küzdő oroszlán aszcendensemmel. Egyszerű duracel-nyuszi, aki elemek nélkül nem működik, ahogy mások sem. Engem tölt az írás és talán van olyan, akit tölt az olvasás, például az én blogom olvasása is, ami ha így van, na az nagyon újra-tölt engem. A kör ezzel bezárul.

Megölellek Benneteket most így virtuálisan. Olyan jó, hogy vagytok. Szóval igen, önként megyek a pofonért, mert olykor két pofon közé becsúszik egy mosoly is vagy egy simogatás, amiért megéri…

Hegedüs Erika

 

Comments

comments

Minden vélemény számít!


Újratervezés Napló



Látogass el weboldalamra!




Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:



AJÁNDÉK coaching!



Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?



A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:


Milyen nap is van ma?
Mi a véleményed a blogomról?

blog


Én is!