Ma az élet hétköznapi csodáiról szeretnék mesélni Neked, amelyek egyáltalán nem hétköznapiak. Volt már Veled úgy, hogy ugyanazon az úton sétáltál végig, akár ezredszerre, és valami olyan új élménnyel, olyan új látásmóddal ajándékozott meg, amely egyik korábbi, hasonló sétádon sem jött Veled szembe? Ha átélted már, pontosan tudod, hogy milyen érzésekről szeretnék ma mesélni…
Történt a múlt vasárnap, hogy Énidő keretében csajos napot terveztünk Évi barátnőmmel és megbeszéltük, hogy tornázni megyünk, majd szaunázni, gőzfürdőzni. Kiléptem az utcára, elértem a sarokig, amikor a Nap sugarai már ezerrel körbesimogattak, tisztán értésemre adták fentről, hogy semmi keresnivalóm ezen a vidám, tavaszi napon egy bezárt térben. Jó lesz az majd esős, szomorkás vasárnapokon – jött a sugallat. Menet közben informáltam Évit, hogy sokkal jobb ötletem támadt, szerencsére Ő is pont így gondolta – nem az első eset, hogy így történik… és egy jó óra múlva már Szentendrén találtuk magunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Legutóbbi hozzászólások