- Olyanná válsz, mint amit magadról gondolsz. Andrew Matthews
Nem könnyű a falat, lehet, hogy meg is fekszi elsőre a gyomrunkat, ezért hoztam most hétvégére. Talán lesz időd ránézni, átgondolni, megszűrni és azzal a részével foglalkozni, amelyik megérint.
Jól vagyok, igen jól vagyok… – ismerős a dallam. Megszoktuk, hogy inkább ezt mondjuk, mert gyorsabban szabadulunk. Végül is, minden csak nézőpont kérdése. Na igen. A fene nagy illúzióban alig tudjuk megállapítani, hogy akkor most kint is vagyunk, meg bent is? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újra és újra felbukkan a téma és minden alkalommal rájövök, hogy milyen fontos, mennyi minden kérdésünkre képes választ adni. Gary Chapman amerikai keresztény író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó írt először az 5 szeretet-nyelvről még 1992-be. A lényeg azóta nem változott, nagyon egyetemes felismerésekre jutott.
A nyelvről írt, amelyet használunk. Amely annyira eltérő lehet. 5 fontos szeretet-nyelv mentén csoportosította a szeretetünk sokféleségét. Miért annyira fontos érteni? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mindannyian tudjuk, hogy olykor tud nehezített pálya lenni az a bizonyos párkapcsolatosdi. Bizony, talán a legfontosabb tanulási színpadunk a párkapcsolat, ott tudunk a legtöbbet tanulni magunkról a másik által, kettőnk történetéből. Nem is megy túl jól mostanság sokaknak.
Miről jutott most ez eszembe? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Állok a bevásárlóközpont közepén, extrém módon tömeg van, egy hömpölygő áramlás vákumában kényelmetlenül kezdem érezni magam. Elfelejtettem, hogy 20%-os vasárnap van, amely gombnyomásra ingereket kapcsol be tömegeknél, hogy akár valós igények hiányában is ott töltsék a napjukat. A tömeg megteremti a lehetőséget, hogy egészen közel kerüljünk egymáshoz, belehallhassak beszélgetésfoszlányokba. Elképedve hagyom, hogy az áramlat vigyen, egy idő után már el is felejtem, hogy mit akartam vásárolni, mert magával ragad ez a fantasztikus szociológiai tanulmány, amellyel ez a vasárnap ajándékozott meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amikor kislány voltam, imádtam azokat a csodaszép mesekönyveket, amelyeket ha kinyitottam, olyan szépen kiemelkedtek térbe a történet szereplői. Emlékszel rá? Most konkrétan a régiek vannak a fejemben, mert annyira csodálatos rajzolatuk volt, valahogy nem találom azokat a tekinteteket mostanában. Ez is változik, mint minden. Hófehérke üvegkoporsója valami kemény celofánból, Csipkerózsika kastélya nyitható ablakokkal, mozgatható volt Hamupipőke a söprűjével és még annyi minden. Ma már nem tudom megmondani, hogy vizuálisan vagy tartalmilag fogott meg a sok történet, nehéz lenne ennyi év távlatából bizonyossággal bármit kijelenteni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Minél inkább fókuszálunk valamire vagy szentelünk gyakoribb figyelmet valaminek, annál intenzívebben kerül látóterünkbe, még inkább úgy érezzük, hogy ott van mindenhol, körbevesz, elborít. Természetesen, ha folyamatosan képesek vagyunk gondolatainkat egy “ideális” mederben tartani, akkor csupa építő, erősítő élmény, esemény, személy jön velünk szembe, amely következtében egyre inkább úgy érezzük, hogy ez a Világ csodaszép, minden részlet tökéletesen illeszkedik. Te hogy vagy ezzel? Jobb időszakaimban úgy gondolom, hogy az Univerzum attól csodálatos, hogy én magam képes vagyok minden részletét egymás mellé illeszteni – gondolataim, hiedelmeim, hitem, lelkesedésem függvényében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Figyelem a társadalom elmozdulását, lassú, tudattalan formálódását. Eszeveszett harc folyik piaci pozíciókért, célcsoportokért, manipulációval tarkított vásárlásösztönzésért, fogyasztásért és befolyásért. Furcsa fogalmak ezek. Egy városi lét még mindig gyökeresen más, mint egy kisvárosi, falusi közegben előretörő hatások közötti lét. Nehezen tudnék dönteni, hogy melyik mellett szól több érv, bioritmusom mozgása miatt talán, de állandóan változó véleményre helyezkedem… Hatás-ellenhatás, figyelünk, befogadunk, elsajátítunk. Mai történetemnek nincs konkrét szereplője, bármiféle egyezés a véletlen műve. Általánosítani sem kívánok, nem szeretnék dobozolni, egyszerűen saját szubjektív megfigyelésem által születtek soraim. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Két dudás egy csárdában nem fér meg – tartja a mondás. Adva van Nő és Férfi. Sok esetben tökéletesen működhet a kapcsolatuk, ha hasonlóak. De pontosan miben?
Értékrendben, neveltetésben, szocializációban, iskolázottságban? Az “ellentétek vonzzák egymást” mondás abban az esetben helytálló, ha rövidtávon nézzük a történetet, amolyan hollywoodi vagy népmesei szemlélettel, ott mindig egymásra találnak a nagyon különbözőek. De ott sosem mutatják a folytatást, amikor a pár egymásra csodálkozik, feszegetik határaikat, megismerik a másikat, egymásra simulnak, jól eső kompromisszumokat hoznak (ha épp akarnak), és ezen keresztül önként változnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások