- Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek. Andrew Matthews
Hosszú ideig lapult az angol-szótár, száraz, puha, ölelő lapjai között. Várta, hogy a megfelelő pillanatban betöltse rendeltetését. Szimbólummá válhasson, amolyan útjelzővé, ami, ha kell felráz, ha kell megerősít vagy épp utat mutat. Eljött végre az ideje… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egyrészről, viccesen mondhatnám, hogy simán lehet meditálni, ha leülünk törökülésbe egy kis asztal mellé, amin van egy hangulatos Tiffany lámpa, de ma egészen másról szeretnék mesélni. Konkrétan folytattam kutató munkámat, amely a modern-kori meditációt hivatott összegyűjteni, olyan tevékenységeket találni, próbálni, amely során tökéletesen a JELENBE lehet kerülni, és minden fajta agyi kattogás jó időre messzire elkerül. Mondanom sem kell talán – ismét sikerrel jártam.
Paksi Éva csodálatos rajzköréről már meséltem, Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gondolkodtál valaha azon, hogy van-e bármi okod, hogy hálás legyél az életedért? Hogy örülj bárminek, hogy kimondd, hogy legalább egy okod van a boldogságra? Szerencsésebbek sosem gondolkodnak ezen, csak élik az életüket, benne ezer csodálatos vagy kevésbé az pillanattal, amit jól meg is élnek mindig. Mások? Nos ők azok, akiket ha rávezetünk, hogy legalább millió okuk van a boldogságra, akkor sem hiszik el, mert nem tudják úgy látni, úgy érezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Visszajáró olvasóim már megszokhatták, hogy lelkesen kutatom-keresem azokat az Embereket, akikben több van, (akár, mint gondolják) és akikről jó, ha sokan tudnak… vagy pont elegen, de legalább az, akinek épp dolga van vele.
Pár napja egy üzletmegnyitón jártam. Egy sminkstúdió, mondhatnánk – olyan, mint bármelyik másik. Egy-tucat. Na igen, Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bizonyára másokat is megmosolyogtat, amikor kirakodó-vásárokon, piacokon ilyen-olyan termékekre ráírva hosszasan felsorolják, hogy mi-mindenre jó, kezdve a hajhullástól az étvágycsökkentésig vagy épp a selymes bőrtől egészen a gyorsan növő szempillákig.
Igen, talán jogos a mosoly, hiszen a polihisztorok korát régen magunk mögött hagytuk és a mindenre jó kütyükben is kevesen hisznek. Mi van akkor ezzel a Sensolite dologgal, amiről tisztes távolságból szemlélődve valami nagyon hasonló érzetünk lehet? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A hétköznapok sodrásában szinte elfelejtjük, hogy kíváncsiak legyünk saját képességeinkre, mélyben szunnyadó erősségeinkre, lehetőségeinkre. Ha olykor véletlenül kiszakítjuk magunkat a mókuskerékből, sorra kiderül, hogy bárki megélheti azt a varázslatot, amikor képes rácsodálkozni saját magára. Teljesen mindegy, hogy ez egy sportteljesítmény, egy egészségtudatos táplálkozás első remekei, tánc, zene vagy épp valami kézműves alkotó tevékenység. Erről mesél ma kicsit bővebben…
Ma az élet hétköznapi csodáiról szeretnék mesélni Neked, amelyek egyáltalán nem hétköznapiak. Volt már Veled úgy, hogy ugyanazon az úton sétáltál végig, akár ezredszerre, és valami olyan új élménnyel, olyan új látásmóddal ajándékozott meg, amely egyik korábbi, hasonló sétádon sem jött Veled szembe? Ha átélted már, pontosan tudod, hogy milyen érzésekről szeretnék ma mesélni…
Történt a múlt vasárnap, hogy Énidő keretében csajos napot terveztünk Évi barátnőmmel és megbeszéltük, hogy tornázni megyünk, majd szaunázni, gőzfürdőzni. Kiléptem az utcára, elértem a sarokig, amikor a Nap sugarai már ezerrel körbesimogattak, tisztán értésemre adták fentről, hogy semmi keresnivalóm ezen a vidám, tavaszi napon egy bezárt térben. Jó lesz az majd esős, szomorkás vasárnapokon – jött a sugallat. Menet közben informáltam Évit, hogy sokkal jobb ötletem támadt, szerencsére Ő is pont így gondolta – nem az első eset, hogy így történik… és egy jó óra múlva már Szentendrén találtuk magunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások