- Életünkben elérkeznek azok a pillanatok, amikor nyitottak vagyunk új információkra. Egészen addig, valami majd kiszúrja a szemünket, de mi mégsem vesszük észre. Andrew Matthews
Nem volt könnyű napom. Úgy alakult, hogy egész nap egy kiállításon rostokoltam, fő profilomat tekintve mosolygó, pálinka töltögetőként. Persze szépen is mondhatom: hostess vagy inkább háziasszonya a standnak. Különösebb baj nem volt az első verzióval sem, mert egészen jó fej emberekkel hozott össze a sors, derekasan álltam a sarat, bár a nap végére már éreztem, hogy nem érzem a lábam – kellett nekem magassarkú csizmában léteznem egész nap. 🙂 A hangosbemondó rettentő udvariasan elzavarta a látogatókat, majd néhány perc múlva már a kiállítókat is. Pillanatok tört része alatt mindenki eltűnt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jövök-megyek a lakásban, háttér televíziózás folytatása közepette. Egyszer aztán eljött a pillanat, amikor képtelen voltam tovább zsizsegni, mert megütötte a fülemet, hogy van mód arra, hogy végérvényesen rendbe hozzam az életemet. Nocsak!
Talán Te is ismered a kereskedelmi televíziózás fura műsorait, amikor a képernyőn keresztül megjósolják a jövőnket. Még eddig nem is akadtam ki igazán akkor, amikor szántak pár percet a betelefonálóra, mondjuk kártyát vetnek neki, beszélgetnek vele, erőt adnak a továbbiakhoz. A mai műsor mégis mély döbbenetet váltott ki bennem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nos? Gyorsan rávágjuk, hogy persze, mi. Aztán kicsit mélyebben megvizsálva már egyáltalán nem olyan biztos, hogy kell nekünk az a valóság. Fogalmam sincs, hogy mi a valóság. Neked?
Egyszer olvastam valahol, hogy kvantumfizikusok kutatásai szerint a világ 78%-át nem látjuk. Mennyire kicsi az esély, hogy Te és én pontosan ugyanazt a 78%-át nem látjuk, vagyis mennyire kicsi az esély arra, hogy egyáltalán képesek vagyunk ugyanazt látni. Nem? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások