Beszéljünk ma a szenvedélyről, úgyis minden kiskorú az iskolában van, meg amúgy sem követik ezt az oldalt.
Csalódást fogok talán annak okozni, aki ma a párkapcsolati témák összefüggésében várja nyitogatni a témát, mert ez csak részben érinti azt. De mivel minden analógiák mentén is vizsgálható, így mindenki szépen le tudja fordítani a saját életére, ha akarja.
A héten két olyan téma is volt, ami a munkát, karriert, hivatást, kiteljesedést célozta meg. Nagyon tanulságos volt mindkettő, nem csak számomra, szerintem Neked is az lehet.
Egy olyan idő, mint a mai, minden ködös, sötét, nyirkos és hideg, nem épp a tűz és szenvedély témáit hozza felszínre bennünk. Megértem. Ettől függetlenül tök tudatosan hozom ma ide, hogy fordítsunk azon a hiedelmen, hogy vacak időben normális és elfogadható, hogy vacak kedvünk van. Igen, normális és elfogadható… hiszen robotpilóta üzemmódban mindig hagyjuk, hogy a környezetünk, a külvilág diktálja a tempót és “mondja meg”, hogy mi hogyan érezzük magunkat. Átvitt! Ugye, érzed?!
Szóval ma pont ezért vizsgálódjunk a saját szenvedélyünk táján. Fel tudod magadban korbácsolni a tüzet? Tudsz kora reggel úgy ébredni, hogy huh még vissza kell aludni, mert túl korán van, még nem tudod elkezdeni, amit annyira szeretnél? Tudsz úgy lelkesedni akármi iránt, hogy az felforrósít, feltüzel, sziporkázóan kreatívvá tesz?
Mondom a példákat, hogy keresd közben a sajátod.
Kismama vendégem keresi önmagát. Kérdezem, hogy mi szokta lelkesíteni, hiszen baba már nem baba, lassan aktuális lenne, hogy vissza tud, akar-e menni a régi helyére. Erre mit mond? “Elmegyek énektanárnak. Magánórákat adok.” Elkerekedik a szemem, mondom neki, hogy jó ötlet, de miért? Erre Ő: “Jó hangom volt az iskolában, meg már nem vágyom a 8-tól 5-ig kötöttségre“.
Érzed, hogy hol sántít a történet? Ha nincs benne szenvedély, ha nem indul legalább hobbiként, ha nem szerves része az életének már most, ha nem akar mélyülni, tanulni, többet látni belőle… abból az akármiből, ami esetleg a munkája, hivatása lehet, akkor ebben semmi tűz nincs, sehol egy csipetnyi szenvedély – hogy Anthony Hopkins-t idézzem kb. a Joe Black-ből.
…………..
Érzed? Az kevés motiváció, hogy szabadon oszthatom be az időmet. Az tudod mi? Egy alkotóelem a sok egyéb mellett, ami kell majd ahhoz, hogy a legjobb utat megtaláljuk.
Másik történetemben egy fantasztikus, életvidám, vibráló nő keresi önmagát, aki a személyisége alapján szinte bármit csinálhatna, ami emberekkel, kommunikációval, kapcsolódásokkal összefügg… Egy helyzetgyakorlat során megkérdezi tőlem, hogy baj-e, ha nem érdekli valódi mélységben a másik ember története, kimozdulási vágya. Szerinted? Már miért lenne baj? Ezer dolgot tudok, hogy miben lehetne jó és boldog (mondjuk meg kell várnom, hogy ezt Ő is meglássa és így is gondolja)… de egy biztos, hogy amiért életvezetési tréningre jött, nevezetesen, hogy legyen-e akármilyen segítő szakember (pl. coach) nem annyira az Ő világa. Miért? Mert egy jó coaching folyamathoz szenvedélyesen kíváncsinak kell lenni, erős vágynak kell lenni, hogy bölcs és jó kísérője lehessen valaki annak, aki még erősebb vággyal érkezik, hogy támogatva legyen a változása útján. Nem akarja persze jobban, mint az ügyfele, de egy belső kíváncsiság, nyitottság és őszinte érdeklődés nélkül ezt a hajára is kenheti, sosem lesz jó és hiteles szakember.
Térjünk vissza Rád! Tudod, hogy miért mindegy, hogy mit is csinálsz? Nem feltétlenül vállalkozói léttel függ össze a saját belső vágy, az elköteleződés igénye és az igazi szenvedély! Dehogy! Lehet ezt alkalmazottként is csinálni ugyanilyen hozzáállással. Mivel mostanában a valóban jó szakemberek száma megcsappant (itthon), nagyon gyorsan kitűnsz a tömegből, a sok Mekk-mester közül, ha valamit igazán szívvel csinálsz. Ráadásul látom, hallom vezető ügyfeleimtől, vállalati tréner kollégáktól, hogy sokszor jelképesen a fél karjukat odaadnák, ha találnának egy megbízható, fejlődni akaró, szenvedéllyel és lelkesedéssel dolgozni tudó alkalmazottat. Az ilyen embereket megfizetik, mert olcsóbb és kifizetődőbb megtartani. Bármilyen hihetetlen néhány hónap “megfelelő” hozzáállás olyan energiamezőt teremthet köréd, hogy elképesztően elismert és megbecsült eleme lehetsz annak a szervezetnek, cégnek, vállalatnak, ahol most egy kis porszemként tevékenykedsz. Nem hiszed? Ne is tedd! Próbáld ki és figyeld meg. Minden rendszerelméleti szakember elmondja: ha mozdulsz, kimozdul a körülötted lévő összes alkotóelem, majd egy idő után nyugalmi szintre jut, ahol ugyanúgy Te vagy a közepén, de már új rendszer szerint működik minden. Nos? Mit gondolsz?
És hogy pontosan értsd, még inkább segítsek tágítani a határokat… ezt a tűzet, szenvedély be lehet vinni a hétköznapokba. Családi életbe, szerelembe, gyereknevelésbe, otthoni munkába. Bármibe.
Bízom benne, hogy olvasás közben már fészkelődni kezdtél és jutnak eszedbe sorban, számtalan ötletek, amiket mindjárt ki is próbálsz, meg is teszel, el is indítasz. Ja, nem mindjárt. MOST!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.