- Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek. Andrew Matthews
Van-e veszélye az internetes önsegélyezésnek – kérdezte valaki a napokban. Van… illetve nincs. Nagyon nem mindegy, hogy milyen szemszögből nézzük és épp milyen érzelmi/értelmi állapotban vagyunk.
Ma a veszélyéről szeretnék kicsit mesélni, ha nem bánod. Hátha érdekel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Valentin nap táján felerősödik a szerelem témája a kollektívben. Az is előtérbe helyezi, akit jó ideje nem is foglalkoztat. Hogy lehet az, hogy egy ilyen fontos dolog ennyire hátra sorolni… kérdezheti bárki jogosan. Pedig így van ez sajnos gyakran.
Amikor kislányként elveszünk a mesék világában, a legtöbb történet valami szép szerelmi szálra van felfűzve, zsigeri szinten átjár bennünket az a megfoghatatlan jó érzés, hogy mi is így akarjuk majd, ha eljön az ideje. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mostanában úgy tűnik nekem, mintha egyre többen, egyre értékesebb, jó és tiszta emberek mennének el sorra… idő előtt. Természetesen nagyon szubjektív, hogy mit is jelent az idő előtt, de ha mai világunkat és benne egy-egy emberöltőt szemlélünk, akkor teljes joggal tervezünk minimum 70-80 évre, amibe aztán olykor beleszólnak. De vajon kik és miért? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne fogadjuk el, hogy valami baj van velünk és mindig valahol máshol kellene tartanunk, mint épp ahol vagyunk. Úgy és ott vagyunk jól, ahogy és ahol vagyunk. Jelenleg. Az OK, hogy úton vagyunk, változunk, tanulunk, alakulunk…”
Interjúra hívott Nagy Tünde, a Tintafolt bloggere.
Nagyon elgondolkodtató kérdéseket kaptam tőle, Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csodálatos ajándék az őszinteség. Az is, amikor eljutunk oda, hogy önmagunkkal szemben ezt megtesszük és az még inkább, amikor ezt meg tudjuk már osztani másokkal is.
Egyik – számomra igen kedves – ügyfelem rendkívül sokat dolgozik magán, megértésein, lelke rezdülésein más módszerekkel is, így nem csoda, hogy az úton-léte ezer ajándékkal lepte meg már eddig is.
Ma egy összefoglalóval készült, amelyre engedélyt adott, hogy megosszam, mert azt hiszem, hogy mindannyiunk nevében gondolta végig a témát. Olyan nehéz megfogalmazni, hogy milyen az, amikor VAGYOK. Ezen keresztül meg aztán még nehezebb, ha következtetéseket vonok le abból, hogy akkor ki is vagyok. Nem vagyok benne biztos, hogy létezik erre olyan válasz, ami belefér egy többszörösen összetett mondatba… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egyik nap olvastam egy nagyon érdekes írást. Részletesen megmutatta, hogy mikor “hazudjuk” magunknak az akármit, amikor nem is az van, csak kikerüljük azt, ami van… ami mondjuk nem tetszik, nem esik jól, piszok szar.
Szívem mélyén úgy érzem, hogy mindannyian olyan spirituális lények vagyunk, akik egy elképesztő hosszú útra vállalkoztak, de nagyon más tempóban haladunk és máskor döntöttünk az “indulás” mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Van ilyen? Ohh hogy a francba ne lenne! Na jó, a facebook életek nem ilyenek, de tiszta pillanatainkban mindannyian tudjuk, hogy az élet nem mindig olyan, ahogy mutatjuk másoknak.
Mindenkinek más a nyomógombja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A mai téma leginkább az Y vagy Z generációsnak fog tetszeni, de amióta teret hódítanak az okostelefonok és könnyedén fényképezhetünk, szerintem sokan, 40-plusszosként is találhatunk benne motivációt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások