Kinek a boldogsága igazibb?

Egyik nap olvastam egy nagyon érdekes írást. Részletesen megmutatta, hogy mikor “hazudjuk” magunknak az akármit, amikor nem is az van, csak kikerüljük azt, ami van… ami mondjuk nem tetszik, nem esik jól, piszok szar.

Szívem mélyén úgy érzem, hogy mindannyian olyan spirituális lények vagyunk, akik egy elképesztő hosszú útra vállalkoztak, de nagyon más tempóban haladunk és máskor döntöttünk az “indulás” mellett. Éppen ezért más tudással rendelkezünk, más feladatokat és tapasztalásokat vállaltunk, így nem biztos, hogy “etikett” szerint éljük meg a haragunkat, bánatunkat.

Másért sírunk, másért leszünk gőgösek és más gerjeszt haragra. Eltérő az is, ami miatt és ahogy örülünk. Egyfelől tűnhet valaki visszafogottnak, míg másnak már túlzó burjánzást mutat a kezelhetetlen pozitivizmus. Ohh és még mennyi-mennyi eltérés van. 😉

Nekem, mint segítő szakembernek is újra és újra emlékeztetnem kell magam, amikor épp megélek egy csalódást, stresszt, kishitűséget, lebegtető örömöt, váratlan meglepetést… hogy igen, ez VAN, ezt én így TUDOM átélni, így TANULTAM, vagy így TAPASZTALTAM és lehet, hogy visszanyúlók egy MEGSZOKOTT kezelési módhoz, de az is lehet, hogy épp nyitott pillanatomban talál meg az akármi, és akkor KÍSÉRLETEZNI is fogok és BEENGEDEK új felismeréseket, TÁGÍTOM a határaimat vagy egyszerűen csak MEGENGEDEM, hogy épp úgy legyen, ahogy van, miközben BIZTOSAN tudom, hogy máskor meg másképp lesz. 

Miért? Mert mindenki él, az is, aki mások szerint csak életben van. Számára az az ÉLET és a saját igényei szerint játssza a történetet. Aki meg átért a folyó másik partjára, hiába néz vissza és okoskodik, hogy hogyan lehet átjönni, azt majd az, és ott fogja megtapasztalni, aki bemerészkedik a vízbe. Az átértőnek meg az a dolga, hogy a lába elé figyeljen és menjen tovább, mert ott van a következő domborzati elem, amivel foglalkoznia kell. Ha mindenáron segíteni akar, akkor max. annyit tehet, hogy elmondja, hogy milyen utakat lát visszanézve a partról és biztatja az épp vízbe lépőt, hogy válasszon ezek közül, de ha egyiket sem érzi sajátjának, akkor keresse meg a számára tetszőt, mert úgyis csak azzal lesz elégedett.

Igen. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nincs tuti. Az Életet nem lehet egy Nagylexikonba címszavakkal beletömködni. Egyszerűen tudomásul lehet, illik… venni, hogy egyikünk megoldása sem igazibb, egyikünk boldogsága sem valódibb. Mindenki megküzd a sajátjaiért és azt hiszem, hogy minden segítő szakember akkor válik HITELESSÉ, ha vállalja, hogy nincs nála a bölcsek köve. Pl. amikor mondja, leginkább magának mondja… és örül, ha valaki együtt rezeg vele, de mindvégig bátorítja, hogy ne higgye el neki 100%-ig, engedje meg a saját tapasztalását és fogja fel az egészet csak egy izgalmas és építő kapcsolódásnak. Aztán ha már nincs ott dolga, menjen jó szívvel tovább.

Az élet szép! 🙂 Mondtam már?

Hegedüs Erika

Comments

comments