- A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint az otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz. Andrew Matthews
Mit üzen az Országtorta az álmainkról?
Nem kell nagyon édesszájúnak lenni, hogy tudjuk, lassan összeforr augusztus 20-i ünnepünkkel az Országtorta megválasztása. 2007 óta lehet nevezni erre a megtisztelő címre, amelyre egyre többen pályáznak is. “Az alapötlet egy születésnapi torta, amelyet nem egyszer vágunk fel egy helyen, hanem egész évben mindenki országszerte több cukrászdában meg tud kóstolni.” – olvastam a neten. Fogalmam nincs, hogy ez a mondat kinek az alapötlete volt, a Miniszterelnöki Hivatalnak vagy Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének, de igazából teljesen mindegy. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kell-e irigyelni az oravecznóra-jelenséget?
Már megint egy olyan téma landolt újra és újra az asztalomon, amiről egyáltalán nem terveztem írni, de tudjátok, a dolgok valahogy sosem így működnek. Facebook üzenőfalamon, ismerőseim között talán 4-5 újságíró bejegyzéseit olvasom rendszeresen és számtalan magazin, gondolkodó blog hírei is jönnek folyamatosan. Nem árulok zsákbamacskát, mindegyik tanult, jól író és sokat megélt újságíró többször írt már az oravecznóra-jelenségről, mert értetlenül állnak a folyamat előtt, így vagy úgy, de megérintette őket. Volt, aki egóból írt, más kíváncsiságból, cinikusan átszőtt kétkedéssel, volt aki nagyon visszafogottan, hiszen tudja, hogy mások is olvassák és sosem lehet tudni, hogy ki-kivel-miért… értitek! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mennyiség vagy minőség?
Nem szeretek nyavalyogni hosszasan a problémáimon. Pontosítok, egy ideje nem. Volt jó 10 évem a felnőtt életemben, amikor előszeretettel szedtem szét a történeteket, vélt vagy valós sérelmeimet, kudarcaimat. Aztán rájöttem, hogy sebeim nyalogatása, ezer irányból való kivesézése nem visz közelebb jobb állapotomhoz, így azóta igyekszem minimalizálni vergődéseim hosszát. Szóval ma este nem nyavalygás előre eltervezett szándékával találkoztunk Virágommal. Szerencsére mindig bebizonyosodik, hogy tudunk világot váltani, soha nincs unalmas traccsolás, felszínes nőcis csacsogás. Nagy mázlim van a csajjal, mert Ő sem bírja hosszú távon az üres és mélység nélküli locsogást, így meglehetősen inspirál. Talán én is Őt olykor… Még sosem mentem úgy haza, hogy ne vigyek magammal pár továbbgondolandót. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kicsi vagyok, székre állok…
onnan egy nagyot kiáltok. 🙂
Tudom, tudom, hogy nehéz versenybe szállni igazán nagyokkal és igazán profikkal, olyanokkal, akik blog-oldalát vagy épp FB oldalát naponta ezrek olvassák. Nem is ez a célom. Az az álmom, hogy bekerüljek az 50 legtöbb szavazatot kapott blog közé. Talán nem olyan irreális álom, ha segítesz! 🙂
Hogy mi is ez? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fény az alagút végén
Azt hittem, hogy a fényt látom. Már egy ideje megyek a sötétben, néha kibillenek az egyensúlyomból, máskor megakad a lábam, megbotlom, előre lendülök, hátrahőkölök… de megyek. Néha gyorsabban, máskor piszok lassan. Azt hittem, hogy a fény, ott a távolban az az alagút vége. Most meg ledöbbentem, mert szíven ütött – lehet, hogy egy másik metrókocsi robog felém, hogy bedaráljon?!? Bármi lehet. Minden. Semmi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újratervezés Napló
Látogass el weboldalamra!
Regisztrálj a blogra
hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!
Tréning séta közben:
Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!
Nézz be ide:
Video csatornáim:
Google+:
Twitter:
Inspiráció képekben:
Húznál egy Angyalkártyát?
Legutóbbi hozzászólások