- Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor azzal másokat bosszantunk, és ráadásul mi magunk is sokat szenvedünk. Ha megtanuljuk jobban elfogadni magunkat, többé már nem megyünk bele ilyen játszmákba. Andrew Matthews
Tegnap olvastam egy nagyon jó írást arról, hogy a modern társadalomban miért olyan nehéz párkapcsolati létben élni tartósan. Nagyon jó gondolatok voltak a cikkben, kifejezetten tetszett, hogy sokan, igazán mély gondolatokkal egészítették ki és szóltak hozzá. Na lám – gondoltam. Milyen jó, hogy a közösségi média azért erre is jó, hogy ennyi gondolkodó és mélyre néző embert így összehoz.
Kukkolunk, szemlélődünk, nézelődünk, látunk, hallunk, érzékelünk. Emberek vagyunk, nincs ezzel semmi baj. Aztán véleményt alkotunk. Utána meg felbosszantjuk magunkat, hangot adunk nemtetszésünknek, addig megyünk, amíg önigazolásképp magunk mellé nem gyűjtünk másokat, akik erősítik véleményünket és ezzel hitünket. Együtt teremtjük a valóságunkat. Néha azért jobb, mert akkor van a jó eset, amikor csak hümmögünk, átgondoljuk és továbbmegyünk. Na az van ritkábban. Mert ugye, ha gondolkodunk, akkor valahogyan látjuk a világot, elhisszük róla, hogy az az egyetlen, igazi, megmásíthatatlan valóság és onnantól indul a lavina. Így van ez a politikával, érdekvédelemmel, focival, divattal, de még a lakberendezéssel is. Amióta pedig itt van közöttünk az internet, még rosszabb a helyzet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bizonyára sokan olvastátok a Titok című könyvet. Egy röpke emlékeztető belőle: „Először is készíts egy listát azokról a dolgokról, amelyekért hálásnak kell lenned. Ez a gyakorlat megemeli az energiaszintedet, és ezáltal segít megváltoztatni a gondolkodásodat. Ha ezelőtt arra összpontosítottál, hogy mi hiányzik az életedből, és milyen problémáid vannak, most irányt válthatsz. Rájöhetsz, hogy mi mindened van már most is, és végre hálás lehetsz mindezért.” Dr. Joe Vitale
Időnként elfelejtem, hogy mennyi mindenért lehetek hálás. Te hogy vagy ezzel? Munkám során megfigyeltem, hogy ha nyomatékosítjuk, együtt sorba vesszük azokat a dolgokat, személyeket, érzéseket, tárgyakat stb. amiért hálásak lehetünk… akkor egészen más megvilágításba helyeződnek gondjaink, egy új nézőpontot birtokolva akár meg is szűnhet a „problémánk”, vagy teljesen új irányt vehetünk megoldásaink tekintetében.
Nos? Gyorsan rávágjuk, hogy persze, mi. Aztán kicsit mélyebben megvizsálva már egyáltalán nem olyan biztos, hogy kell nekünk az a valóság. Fogalmam sincs, hogy mi a valóság. Neked?
Egyszer olvastam valahol, hogy kvantumfizikusok kutatásai szerint a világ 78%-át nem látjuk. Mennyire kicsi az esély, hogy Te és én pontosan ugyanazt a 78%-át nem látjuk, vagyis mennyire kicsi az esély arra, hogy egyáltalán képesek vagyunk ugyanazt látni. Nem? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások