Nem szeretek nyavalyogni hosszasan a problémáimon. Pontosítok, egy ideje nem. Volt jó 10 évem a felnőtt életemben, amikor előszeretettel szedtem szét a történeteket, vélt vagy valós sérelmeimet, kudarcaimat. Aztán rájöttem, hogy sebeim nyalogatása, ezer irányból való kivesézése nem visz közelebb jobb állapotomhoz, így azóta igyekszem minimalizálni vergődéseim hosszát. Szóval ma este nem nyavalygás előre eltervezett szándékával találkoztunk Virágommal. Szerencsére mindig bebizonyosodik, hogy tudunk világot váltani, soha nincs unalmas traccsolás, felszínes nőcis csacsogás. Nagy mázlim van a csajjal, mert Ő sem bírja hosszú távon az üres és mélység nélküli locsogást, így meglehetősen inspirál. Talán én is Őt olykor… Még sosem mentem úgy haza, hogy ne vigyek magammal pár továbbgondolandót. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Legutóbbi hozzászólások