A rovat e havi témája az életakadályok. Megosztanád, kérlek, hogy te milyen akadályokkal találkoztál eddigi életet során?
Mindannyian kapunk olyan életeseményeket, amelyek megállítanak, új irányokba vezetnek, váratlan kanyarokkal tanítanak, új kihívások elé állítanak. Legtöbbször betegség, haláleset, munkahely elvesztése, válás és más, fájdalmas veszteség, hiány megélése formájában toppannak az életünkbe. Nekem mindegyikben volt részem, amelyek sokat elvettek tőlem és még többet hozzám adtak. Még csak 20 éves voltam, amikor az édesapámat hosszú betegség után, nagyon fiatalon elvesztettem. Azt hiszem, hogy a kórházi ágyon ücsörgésem hónapjai tettek felnőtté és mutatták meg azt, hogy nem minden történik pontosan úgy, mint egy lányregényben. Harmincas éveim legelejéig egy trendi, stresszes és felelősségteljes munkával, multinál pörgő városi marketinges csaj voltam, sok baráttal, programmal, pénzköltéssel, felszínes örömökkel. Aztán egy sclerosis multiplex nevű betegség megállásra késztetett. Egyértelművé vált, hogy ha nem változtatok a hajszolt életemen, akkor akár tolókocsiba is kerülhetek. A betegség üzeneteinek feltárása annyi új utat mutatott meg, hogy gyökeres életmódváltásba kezdtem, új dolgokat kezdtem tanulni, amely folyamat végére életvezetési tréner lettem. Az akadályokból előnyt kovácsoltam, megtaláltam a gyógyulásom felé vezető utat és olyan hivatásom lett, ami folyamatos áramlásban tart és segít a hullámvölgyek kezelésében. Az akadály-lista még nem teljes, hiszen hosszú évekig próbálkoztunk kisbabával, de az Égiek másképp gondoltál. A férjemmel bár a mai napig jó barátságban vagyunk, a sok kudarc külön utakra vezetett, így válás lett a közös és szépen induló történetünk vége.
Az akadályok az életünk részei. Sőt, az életakadályoknak haszna is van. Például a megerősödés. Te meg tudtál erősödni, miután egy problémát sikeresen megoldottál?
Igazából mindegyik akadály egyesével, magában is elég lenne, de így csomagban tűnhet elviselhetetlen tehernek, de a szívem mélyén úgy gondolom, hogy mindenki pontosan annyit kap a sorstól, amennyivel meg tud birkózni. Ha képesek vagyunk meglátni a bennünk szunnyadó erőt, bontakozó képességet, akkor a belső ragyogásunk nem tud eltűnni, bármennyi probléma is nyomja a vállunkat. Minden fájdalom képes enyhülni, átalakulni, így tovább léphetünk és nem ragadunk bele a problémás, fájdalmas emlékek dédelgetésébe.
Problémákat számos módon megoldhatunk. Mik a te módszereid?
Nekem az válik be leginkább, hogy egyszerre nézem a saját életem kívülről és engedem megélni teljesen belülről. Ez a kettősség olyan kombó, ami kellő bölcsességet biztosít. A másik az egyéni felelősségvállalás fontossága. Ha mindig őszinte szívből el tudom mondani, hogy minden tőlem telhetőt megtettem az adott ügy érdekében, akkor tiszta marad a lelkiismeretem és nem kergetem magam egy végeláthatatlan önmarcangolásba.
az interjú további része a TINTAFOLT blogon folytatódik…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.