- Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket. Andrew Matthews
Egyik nap olvastam egy nagyon érdekes írást. Részletesen megmutatta, hogy mikor “hazudjuk” magunknak az akármit, amikor nem is az van, csak kikerüljük azt, ami van… ami mondjuk nem tetszik, nem esik jól, piszok szar.
Szívem mélyén úgy érzem, hogy mindannyian olyan spirituális lények vagyunk, akik egy elképesztő hosszú útra vállalkoztak, de nagyon más tempóban haladunk és máskor döntöttünk az “indulás” mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Van ilyen? Ohh hogy a francba ne lenne! Na jó, a facebook életek nem ilyenek, de tiszta pillanatainkban mindannyian tudjuk, hogy az élet nem mindig olyan, ahogy mutatjuk másoknak.
Mindenkinek más a nyomógombja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Őszintén meglep az emberek nyitottsága a kártyák világa felé. Vagy nagyon szeretünk játszani, kutatni a kifürkészhetetlent, vagy kellő nyitottság van már a befelé figyelésre, így segítségül merjük hívni a kártyát is.
A megosztott kártya neve: Crowley Tarot Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ha figyeljük az Égi képet, ha értelmezzük a világban zajló eseményeket, az időjárás változásait, embertársaink reakcióit, akkor nem lepődünk meg azon, hogy minden-mindennel összefügg, és anélkül, hogy állandóan okokat vagy üzeneteket akarnánk keresni, mégis olykor megállunk, hogy értelmezzük a bennünk zajló változásokat, amelyek “kint” is megjelennek. Jó esetben.
Kérlek, állj meg most egy kicsit és néhány mély lélegzetvétel után figyelj befelé, keresd magadban a választ: Akarod érteni a magadnak küldött üzeneteket?
Durva, ugye?! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Olyan, mint amikor leprától félünk… nem is nagyon merünk ránézni erre a pótcselekvés dologra. Persze azonnal észleljük másokban, el is merengünk, hogy mennyire nem látják magukat reálisan, mennyire menekülnek valami elől… bezzeg mi! Na igen, bezzeg, mi! Pont ezért most inkább járjuk körbe a saját házunk táját! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emlékszel még?! Kicsi gyerekként olyan sokan kucorogtunk az ablakhoz húzódva, fürkésző szemeinkkel kitekintve, valahova a messzibe merengve. Elképzeltük, hogy van ott valami az ismeretlen távolban, valami titokzatos, izgalmas, földöntúli… ami az ünnep környékén még inkább erősödve tört ránk. A szoba melegébe jól esően bevackoltuk magunkat és néztük az utca vagy épp a szomszéd házak fényeit, az ablakokon átsejlő világot kémlelve fantáziánk szabadon szárnyalt, összekeveredett a valóság az álmainkkal és engedtük, hogy egy varázslatos csodavárásba csöppenjünk… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Milyen szerepekben éled a napjaidat, amelytől nőnek érzed magad? Ki is vagy pontosan, amikor birtokában vagy női erődnek? Mitől függ a kisugárzásod?
Első körben, jóban kell lenned önmagaddal. Nem is jóban, az még kevés, nagyon kell magadat szeretni. Tudatosítanod kell, hogy a félelmeid mennyire rombolnak, mit vesznek el tőled, mit adnak. Sok a kell. 🙁 Faragjunk belőle! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nem annyira új ez a szó, de még kicsit szokatlan: “ÉNIDŐ.” Akár hiszed, akár nem, elképesztően fontos lenne az életünkben, hogy több-kevesebb, de rendszeres jelenléte legyen.
Randevú Önmagunkkal. Találkozás azzal, akit a legjobban szeretek. Minél többször találkozom “vele”, annál jobban kedvelem, annál inkább megismerem és egyre jobban szeretem. Hihetetlen? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások