- Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek. Andrew Matthews
Amikor megláttam a címlapot, előjött a marketinges énem. Valószínűleg extrém eladást generál most Claudia a Nők Lapja számára… de igazából teljesen mindegy. Ráadásul meg is érdemlik, ha képesek nem akármilyen színvonalon, hetente ennyi új, változatos írásos és képi világot hűséges olvasóik elé tárni.
Sokkal inkább Clau interjúja fogott meg. Igen, inkább a coach énem van most elől. 🙂 Bár sokan hiszik, hogy ismerik, mert már látták valamilyen TV-ben, színházban vagy visszaköszönt az arca újságban… ez jól tudjuk, hogy nem jelent semmit.
Ha azt hisszük, hogy a háborúkhoz ódivatú tankokra, hatalmas rakétákra vagy épp csodafegyverekre van szükség, nagyon tévedünk. A XXI. század emberét, bennünket már nem feltétlenül kell baktériumos járványokkal fertőzni, mindenáron emberi rasszokat sem kell egymás ellen hergelni vallási fanatizmus által, a tátongó űr sem bosszant tömegeket, amely folyamatosan növekszik szegény és gazdag között… elég megkeresni a leggyengébb pontunkat és máris nem csatákban kell gondolkodni, simán lehet a háborút eldöntöttnek tekinteni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az. Mondhatnám, hogy nem az, mert illedelmes vagyok, partvonalról kommunikálok, nem az én dolgom elvek mentén élek és társai, mégis egyre-másra utat tör magának jó pár ellenvélemény, hangosabbak a nemek, a nocsak-ok és az álljon meg a menetek… amely miatt mégis körbejárnám ezt az instant-boldogság vágyunkat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy jó barátom mondta a minap, hogy amikor itt jár az oldalon, mindig azt érzi, hogy sokat kattogok. Lehetséges. 🙂 Ahogy sokan vannak, akik gyakran kattognak, olyanok is, akik sosem. E széles mezsgyén aztán sokan vannak, akik itt-ott, így-úgy, ráadásul hullámzó, hogy rendszeresen vagy eseti jelleggel. Így van ez rendjén.
Egy másik beszélgetésben az jött felszínre, hogy mindig azon pörgök, hogy hogyan lehetnénk jobb állapotban, ezzel azt sugallva, hogy gond van velünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Talán mindenki arcán megjelenik egy mosoly a fenti mondat kapcsán, és nem is kell sokat magyarázni. Igen a Shrek-ből idéztem, de ennél jobban nem is tudnám jellemezni korunk emberének állapotát. Tartunk valahová, évezredek óta menetelünk, előre, bár sokszor halvány gőzünk sem volt arról, hogy merre van az előre. Ettől függetlenül gyakorta vettük előre a listán, ha az élet értelmét kellett körbeírnunk. Haladunk! Jó esetben ez elég a megnyugtatáshoz, rossz esetben eszünkbe sem jut semmi az ilyen jellegű “mozgás” kapcsán. Még szerencse, hogy ennyire különbözőek vagyunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Megannyi játszma szövi át az emberi életeket, néhányat hosszabb-rövidebb ideig működtetünk, másokat akár egész élet át rendszeresen elő-előszedünk. A legtöbb játszma egyáltalán nem hasznos, ettől függetlenül álarcként összenő velünk, mert szinte tudattalanul hozzuk azokat. Ördögi kör, észrevétlenül “szedjük fel” a kellékeket szüleinktől, nagyszüleinktől, amelyeket felnőtt korunkban mesterien alkalmazunk – persze legtöbbször tudatalatti mechanizmusok működtetik, ritkább esetben tudatosan, manipulatív jelleggel.
Hogyan is épül fel a mártír szerep? Tanult, felvett, önként és következetesen vállalt szerep, amit képesek vagyunk évtizedekig cipelni, azonosulni vele. Sok esetben gyerekkorunkban erősen szenvedtünk egy mártír édesanya miatt, majd felnőttként ugyanazt a klisét hozzuk saját családunk irányába. Ritkábban előfordulhat, hogy az egészet tudatosan alkalmazzuk, ha manipulálni akarjuk környezetünket és a családi függőségeket alattomosan tovább kívánjuk fokozni.
Hogyan kezdődik? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tele van az életünk hiedelmekkel, aztán minél többen, minél többet ragaszkodunk ezekhez, annál inkább tele lesz a hócipőnk az érzésekkel, amelyeket a hiedelmeink generálnak bennünk. Észrevetted?
Évről-évre számtalan vizsgálat folyik, hogy melyik országban legjobb élni, hol boldogok az emberek és hol kevésbé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Már szinte mindenki olvasott, hallott róla, így-úgy át is vette az európai kultúra a tibeti “Nagy” Buddha napokat. Speciálisan számolják ki a tibetiek (minden évben 4 ilyen nap): az első holdhónap 15. napja, a negyedik holdhónap 15. napja, a hatodik holdhónap 4. napja és a kilencedik holdhónap 22. napja. Mindegyik ilyen nap jelentős buddhista vallási ünnepnaphoz kötődik. Shakyamuni Buddha életének legfontosabb állomásairól emlékeznek meg az ünnep kapcsán. Rá lehetne keresni, hogy miért éppen így számolják, de gyanítom, hogy felgyorsult civilizációnk embere számára csak felesleges információkat hordozna és inkább átugraná, a “lényeget” keresve, így inkább most nem is térek ki erre.
Fókuszáljunk inkább a “lényegre”! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Olyan, mint amikor leprától félünk… nem is nagyon merünk ránézni erre a pótcselekvés dologra. Persze azonnal észleljük másokban, el is merengünk, hogy mennyire nem látják magukat reálisan, mennyire menekülnek valami elől… bezzeg mi! Na igen, bezzeg, mi! Pont ezért most inkább járjuk körbe a saját házunk táját! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások