- Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a mienk, és keresünk tovább – kívül. Az út bennünk van. Biegelbauer Pál
Valentin nap táján felerősödik a szerelem témája a kollektívben. Az is előtérbe helyezi, akit jó ideje nem is foglalkoztat. Hogy lehet az, hogy egy ilyen fontos dolog ennyire hátra sorolni… kérdezheti bárki jogosan. Pedig így van ez sajnos gyakran.
Amikor kislányként elveszünk a mesék világában, a legtöbb történet valami szép szerelmi szálra van felfűzve, zsigeri szinten átjár bennünket az a megfoghatatlan jó érzés, hogy mi is így akarjuk majd, ha eljön az ideje. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ma az élet hétköznapi csodáiról szeretnék mesélni Neked, amelyek egyáltalán nem hétköznapiak. Volt már Veled úgy, hogy ugyanazon az úton sétáltál végig, akár ezredszerre, és valami olyan új élménnyel, olyan új látásmóddal ajándékozott meg, amely egyik korábbi, hasonló sétádon sem jött Veled szembe? Ha átélted már, pontosan tudod, hogy milyen érzésekről szeretnék ma mesélni…
Történt a múlt vasárnap, hogy Énidő keretében csajos napot terveztünk Évi barátnőmmel és megbeszéltük, hogy tornázni megyünk, majd szaunázni, gőzfürdőzni. Kiléptem az utcára, elértem a sarokig, amikor a Nap sugarai már ezerrel körbesimogattak, tisztán értésemre adták fentről, hogy semmi keresnivalóm ezen a vidám, tavaszi napon egy bezárt térben. Jó lesz az majd esős, szomorkás vasárnapokon – jött a sugallat. Menet közben informáltam Évit, hogy sokkal jobb ötletem támadt, szerencsére Ő is pont így gondolta – nem az első eset, hogy így történik… és egy jó óra múlva már Szentendrén találtuk magunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Elképesztő erő van bennünk. A kitartásunk talán még nagyobb. Látjuk a kihívásokat, megyünk előre, vállunkra veszünk saját terheink mellé másokét is gyerekektől, társaktól, kollégáktól, szülőktől. Hiába a mély hit, kőkemény akarat… hidd el, hogy tartósan nem lehet büntetlenül csinálni. Saját magunk ellen megyünk, hiszen önként állunk a sor végére, önként teszünk mindent a fontossági sorrendben magunk elé. Senki sem kérte. Csak mi hisszük ezt, valamilyen ősi hiedelem hatására.
Időről-időre lehet másoknak kedvezni, de a mártír szerep, az örök alázattal élő, az állandó behódoló, megfelelni vágyó FOLYAMATOS szerepek ölhetnek ki hitet, tüzet, lelkesedést.
Mit is jelent pontosan az ÉNIDŐ? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Figyelj most kicsit magadra! Függetlenül aktuális családi állapotaidtól… hol és mikor van az a hely, ami csak a Tied, ahol találkozol önmagaddal, ahol megengeded, hogy szerepek nélkül létezz csak úgy, ahogy épp jól esik?
Észrevetted, hogy a zaj ellep, képek, hatások sokasága maga alá temet, tudattalanul elmenekülünk a legjobb társaság elől, önmagunktól? A szabadidő kevés, értékes, drága kincs. Jól sáfárkodsz vele? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nem annyira új ez a szó, de még kicsit szokatlan: “ÉNIDŐ.” Akár hiszed, akár nem, elképesztően fontos lenne az életünkben, hogy több-kevesebb, de rendszeres jelenléte legyen.
Randevú Önmagunkkal. Találkozás azzal, akit a legjobban szeretek. Minél többször találkozom “vele”, annál jobban kedvelem, annál inkább megismerem és egyre jobban szeretem. Hihetetlen? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások