- Úgy tűnhet, hogy mások állnak boldogságunk útjában. Valójában mi állunk ott, mert mi választjuk meg, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez. Andrew Matthews
Nem szeretek nyavalyogni hosszasan a problémáimon. Pontosítok, egy ideje nem. Volt jó 10 évem a felnőtt életemben, amikor előszeretettel szedtem szét a történeteket, vélt vagy valós sérelmeimet, kudarcaimat. Aztán rájöttem, hogy sebeim nyalogatása, ezer irányból való kivesézése nem visz közelebb jobb állapotomhoz, így azóta igyekszem minimalizálni vergődéseim hosszát. Szóval ma este nem nyavalygás előre eltervezett szándékával találkoztunk Virágommal. Szerencsére mindig bebizonyosodik, hogy tudunk világot váltani, soha nincs unalmas traccsolás, felszínes nőcis csacsogás. Nagy mázlim van a csajjal, mert Ő sem bírja hosszú távon az üres és mélység nélküli locsogást, így meglehetősen inspirál. Talán én is Őt olykor… Még sosem mentem úgy haza, hogy ne vigyek magammal pár továbbgondolandót. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tudom, tudom, hogy nehéz versenybe szállni igazán nagyokkal és igazán profikkal, olyanokkal, akik blog-oldalát vagy épp FB oldalát naponta ezrek olvassák. Nem is ez a célom. Az az álmom, hogy bekerüljek az 50 legtöbb szavazatot kapott blog közé. Talán nem olyan irreális álom, ha segítesz! 🙂
Hogy mi is ez? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Érezd jól magad a testedben! – frázisnak tűnhet, de olyan sokszor előfordul, hogy vasárnap eltökélem, hogy hétfőtől beindul az életmódom újratöltése, újratervezése, aztán egy-egy újabb fárasztó nap után gyakorta feledésbe is merül a nagy tervem. Nálad is van ilyen?
Gondoltam egy nagyot, ha már úgyis az az álmom, hogy újságíróként is dolgozhassak, kitaláltam, hogy időről-időre megkeresek és kikérdezek olyan embereket, akik valamit már megértettek, valamit már jól csinálnak, már adhatnak nekünk a tapasztalásaikból, tudásukból, amelyeket akár be is építhetünk az életünkbe, gazdagodhatunk, formálódhatunk… Első beszélgetőpartnerem egy életmód coach volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jó ideje írom a mostani blogomat. Járok-kelek, közben figyelek, beszélgetek, megélem a történéseket, amelyekről szinte mindig eszembe jut valami… ami ha összeáll egy egésszé, akkor meg is írom. Sokszor már aznap este klaviatúrát ragadok, máskor napokig alakul, de volt, hogy hetekig gyűjtögettem hozzá a háttéranyagokat. Minden történet másképp kerül agytekervényeimtől a billentyűzeten keresztül Hozzátok. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vannak hétköznapok és vannak ünnepek. Bármelyik hétköznapból varázsolhatunk ünnepet és bármely ünnep válhat hétköznapivá. Szerintem.
Ma van a születésnapom. Úgy döntöttem, hogy szabaddá teszem a napomat és az ünnep kapcsán a hétköznapból ünnepet csinálok. Nem magamat ünneplem ilyenkor, sokkal inkább az életet. Mert az élet megérdemli, hogy megünnepeljük. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mindig komolyan foglalkoztatott az értelmes élet élésének formái. Megfigyeltem, hogy ahányan vagyunk, annyi módon gondolkodunk az értelmes életről, így aztán elképesztően szubjektív, hogy mitől lesz az. Végeztem egy aprócska közvélemény-kutatást, semmiképp se nevezném reprezentatívnak 🙂 egyszerűen a nézőpontjaimat bővítette… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ha nem hiszem el, akkor lesz érdekes a hír? Fogalmam sincs, hogy miért, de így működik. Nem dob fel és nem tesz boldoggá, ráadásul kommunikációs szakemberek készségszinten alkalmazzák a lehető legtudatosabban. Hát ez az! A mi nulla tudatosságunkra alapozva működik így a rendszer.
Shanon modellje szerint minél nagyobb egy jel előfordulásának a valószínűsége, annál kisebb lesz a hírértéke. Mit is jelent ez? Tudom, a hír értéke meglehetősen viszonylagos fogalom. Ami az egyik sajtóorgánum számára rendkívül érdekes és magas hírértékkel bír, az a másikat egyáltalán nem érdekli és fordítva is igaz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vajon tanulható a szeretet? Mint a matematika vagy a földrajz? Ha lemaradunk, korrepetálásra járunk, aztán időről-időre felzárkózunk? Vagy ott van bennünk, csak nagyon mélyre került, mert elnyomja ezer más dolog?
Mi emberek nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra, mégsem vagyunk teljesen egyformák. Úgyis mondhatnám, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. Az viszont közös mindenkiben, hogy olyanok leszünk, amilyenek lenni szeretnénk. És pont ebben különbözünk: mindannyian más és más világot teremtünk önmagunknak. Vannak hiedelmeink, tanult és rögzült gondolataink önmagunkról, a világról. Jó sokáig dolgozik rajtunk a környezetünk, aztán később már önmagunk. Így válunk mindannyian a személyiségformálás mesterivé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szeretitek a meséket? Én nagyon. Egész ünnepi időszakban gyermeki áhítattal néztem a városban suhanó mese-villamost. A férjem szerint őrült módon megszállott vagyok, de azért jött velem az esős hidegbe, hogy a Fényvillamos idei utolsó útját megörökítsük.
Hogy kezdődött?
Álltunk a Fővám téren. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások