Warning: Use of undefined constant is_single - assumed 'is_single' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /chroot/home/venuszok/tobbvagy.hu/html/wp-content/plugins/facebook-like-and-send-2-in-1/facebook-like-and-send.php on line 63 Warning: Use of undefined constant is_single - assumed 'is_single' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /chroot/home/venuszok/tobbvagy.hu/html/wp-content/plugins/facebook-like-and-send-2-in-1/facebook-like-and-send.php on line 63
Egy gondolat mára
  • Álmokat ébreszteni, célokat kitűzni csak úgy lehet, ha azok nem hiú, valóságtól elrugaszkodott ábrándok, hanem szívós munkával elérhetők. Kemény Dénes

A fényvillamos utolsó útja (idén)

Warning: Use of undefined constant is_single - assumed 'is_single' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /chroot/home/venuszok/tobbvagy.hu/html/wp-content/plugins/facebook-like-and-send-2-in-1/facebook-like-and-send.php on line 63

Szeretitek a meséket? Én nagyon. Egész ünnepi időszakban gyermeki áhítattal néztem a városban suhanó mese-villamost. A férjem szerint őrült módon megszállott vagyok, de azért jött velem az esős hidegbe, hogy a Fényvillamos idei utolsó útját megörökítsük.

Hogy kezdődött?

Álltunk a Fővám téren. Nem! Máshonnan kezdem, hogy az összefüggéseket jobban lássátok. 🙂

Nem vagyok nagy fotós, de nagyon szeretem a szép fotókat és műkedvelőként nagyon szeretek és  szoktam is fotózni. Évek óta áhítattal figyelem profi fotósok műveit, amelyeket a karácsonyi időszakban feltettek ide-oda a netre. Látszólag annyira egyszerű egy elsuhanó villamost lefényképezni, télen, -6 oC-ban, ködben, esőben vagy épp hóesésben. Aha. Próbáljátok ki!

Karácsony után több alkalommal állványt ragadtam és egyedül bóklásztam a városban – kergetve a villamost. Nem szívesen tenném fel ide a fényképeket, annyira csapnivalóan rosszul sikerültek. Férjem minden hazaérkezésemkor lelkesen hümmögött, ahogy még kabátban, az ajtóban állva mutogattam az alkotásaimat – mert ugye a fényképezőgép kijelzőjén minden kép annyi reményre ad okot. Aztán feltöltve a gépre, nagyban már egészen más a helyzet. Na mindegy. Sosem törtem le, de éreztem, hogy kifutok az időből, elmúlik az ünnepi időszak és én egyetlen sikeres fényképet sem tudok készíteni.

Vasárnap volt. Nyúlós idő, hideg, szeles, eső után, a pocsolyák még nem száradtak fel. Színházba mentünk és előtte a fényvillamos menetrendjét fürkészve lemondtam az idei “verseny-fotómról”, mert esélyt sem láttam, hogy időben az utcán legyek. A színdarab alatt el is felejtettem nagy tervemet, az állvány és a gép is otthon maradt… de, DE! Nem mondom meg, hogy milyen előadás volt, mert tiszteletlenség lenne… félidőben valahogy egyszerre mondtuk, hogy menni kellene. Így mentünk is. Az autóban ültünk, amikor hirtelen belém hasított a felismerés – ma este megy az utolsó fényvillamos. Addig-addig érveltem, amíg végül kikötöttünk a Fővám téren. Álltunk a villamosmegállóban, szemben a híddal. Jó pár profi fotós hatalmas állványokkal ugrásra készen állt előttünk. Most is vigyorgok – amikor eszembe jut, ahogy a férjem odasúgta a fülembe: – Azt hittem, hogy csak Te vagy ilyen zizi, hogy szétfagyasztod magad egy villamosra várva, erre tele van a város ilyen állványossal?! 🙂

Na nem húzom tovább, jött a vili, ahogy a menetrendben beígérte a BKV. Nagyon szép fotókat csináltak a profik, elképesztően varázslatos volt a Szabadság-híd üresen, ahogy közeledett a villamos. Nálunk egyetlen masina a telefonunk volt, így azzal eszközöltünk. Még leírni is ciki, de nem volt időnk hazamenni valami profibb cuccért. Ahogy áthaladtunk a hídon, már alkudozni kezdtem, hogy álljunk meg a másik oldalon, hogy megvárjuk a valóban utolsó járatot. Látnotok kellett volna! Igen, forgott a szeme. 😀 Azért persze megálltunk. Összenevettünk, amikor megláttuk, hogy az állványosok már ott álltak a pillanatra várva. Kiválasztottuk a legjobb helyet, várva a megfelelő pillanatra. Felosztottuk a feladatokat, én fényképeztem, Ő videózott. Sikerült, pont olyan lett jó pár fotó, amit elvárhatunk éjszaka egy mobiltelefontól. 🙂 Uram professzionális operatőrként tette a dolgát és megalkotta az év felvételét. Összecsaptuk a kezünket, mint akik jól végezték dolgukat… majd elkezdtünk nevetni, nagyon-nagyon… az én operatőröm nem fekve tartotta a telefont – ahogy a filmeket szokták felvenni… így maradt a mobilformátum, amit ugye a számítógép sehogy sem kedvel. Íme:

Aztán rájöttem, hogy nem ez a lényeg. Varázslatos volt a város, ott a villamos, ami annyi témát, programot adott sokaknak. A város igazából egy modern dzsungel, ahol természetfotósként nem vadra vártunk, hanem a sárga-gépkígyóra, ami épp magára tekert egy kilométer karácsonyfa-izzót. Azt hiszem, hogy minden percét élveztem és ha a Jó Isten is úgy akarja, akkor a következő karácsonyi időszakban ismét nekifutok. Talán addig megtanulok fényképezni is…

Ugye, milyen jó ötlet ez a mese-villamos?!? Mondtam, hogy szeretem a meséket. Szép álmokat mindenkinek…

Hegedüs Erika

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?