Mennyiség vagy minőség?

Nem szeretek nyavalyogni hosszasan a problémáimon. Pontosítok, egy ideje nem. Volt jó 10 évem a felnőtt életemben, amikor előszeretettel szedtem szét a történeteket, vélt vagy valós sérelmeimet, kudarcaimat. Aztán rájöttem, hogy sebeim nyalogatása, ezer irányból való kivesézése nem visz közelebb jobb állapotomhoz, így azóta igyekszem minimalizálni vergődéseim hosszát. Szóval ma este nem nyavalygás előre eltervezett szándékával találkoztunk Virágommal.  Szerencsére mindig bebizonyosodik, hogy tudunk világot váltani, soha nincs unalmas traccsolás, felszínes nőcis csacsogás. Nagy mázlim van a csajjal, mert Ő sem bírja hosszú távon az üres és mélység nélküli locsogást, így meglehetősen inspirál. Talán én is Őt olykor… Még sosem mentem úgy haza, hogy ne vigyek magammal pár továbbgondolandót.

Szóval beültünk a Tranzitba, mert azt én nagyon szeretem. Ismeritek? Télen is és nyáron is jó. Mindig más miatt…

Sok fontos téma megvitatása mellett persze előkerült a blogger versenyem, ahogy mostanában sokszor. Felvezettem, hogy mennyire jó ötletnek tartottam, tele álmokkal, reményekkel indultam neki, de már első nap elment a kedvem tőle. A mezőny elején 2 olyan blogger csajszi van, akit én is szoktam olvasni, mert mindkettő közvetít valamilyen üzenetet. Elképesztően elhúztak, meg is érdemelten vezetnek, hatalmas tömeg áll mögöttük. Első ránézésre nagyon jó mindkettő, aztán amikor ránéztem újra, akkor vettem észre, hogy csak az egyiknek van baromi jó és egyedi stílusa, a másik valami olyan, amelyre nagyon sokan kapcsolódnak, mert ők is olyanok. Már ha értitek. 😉 Aztán nem tudtam levetkőzni marketinges látásmódomat, elvégeztünk egy gyorstalpalós konkurencia-figyelést. Szerencsére a 348 jelölt blog közül csak 30 előzött meg, így nem sokat kellett elemezni.

Mire jutottunk? Nagyon mások. Tükör a világunkról, gondolatainkról. Van pár professzionális, szórakoztató és érdekes, aztán persze van olyan, amit ahogy kinyitottam, azonnal be is csuktam. A szemle után beleolvastunk pár férfi blogba, és női oldalba, akiket megragadott a téma és sebtiben klaviatúrán ragadtak. Érdekes megfigyelni, hogy mennyire mások vagyunk, mire figyelünk, mit tartunk értéknek, tartalomnak.

Azért is elszomorodtam, mert volt egy megrázó és elgondolkodtató vélemény:

“Egyszóval: ezek a blogok pontosan azt az éretlen, igénytelen, kiskorú képet reflektálják a nőkről, amit mesterségesen alakít ki bennük és róluk a társadalom, és lám, tényleg ilyenekké leszünk, ilyenek vagyunk: felszínesek, rózsaszínek, nyafkák, társfüggőek, önállótlanok, haszontalanok, felnőttként is gyermetegek…“

NEM! Nem akarom elfogadni, hogy ilyenek a Nők. Mondom Nők. Nagy betűvel. A NŐK nem ilyenek, nem leszünk ilyenek csak azért, mert a társadalom mesterségesen ránk akar húzni bármit. Persze próbálkozik. De azt szabad. 🙂 Attól mi még maradhatunk gondolkodó, értelmes, önálló, színes és felnőtt LÉNYEK. Ha akarunk… Jól van, elfogadom az írás meglátásait, lehet, hogy néhány blog elolvasása után automatikusan jön e konklúzió, de azért ezt lehet árnyalni. És kell is.

Szóval arra jutottunk, hogy maradok a saját utamon, teszem azt, amit a szívem diktál, írok úgy és azt, ami ösztönből jön vagy azért, mert kattogó agyam kidobja magából…

Aztán az élet megint pofon vágott. Jó értelemben, nyugi. Bírom az Univerzumnál, hogy nem sokáig hagy bizonytalanságban, szinte mindig viharsebességgel megadja kérdéseimre a válaszokat. 🙂

Este, otthon lehuppantam a kanapéra – na jó, miután elkészítettem a zöldséglevest betűtésztával az Uramnak – újságot ragadtam. Kikapcsolásképp pár cikkre vágytam. Nem jutottam sokáig, a második lapozásom után szíven ütött pár mondat:

“Az, hogy valami rendkívül népszerű és sok embert vonz, még nem azt jelenti, hogy magas színvonalú, érett dologról beszélünk. Az emberek többsége nem tanulásra és a világszemlélete bővítésére vágyik, hanem sokszor csak kényelmes biztonságra és önigazolásra.”

– köszi Paulinyi Tamás (író, parapszichológus), a megfelelő helyen volt a megfelelő időben ez a rész a cikkben. Nekem volt oda téve.

Nem biztos, hogy a mennyiség számít. Megbecsülöm a minőséget. Benneteket Barátaim, Szeretteim, Olvasóim. Jó, hogy vagytok. Én meg tartom magam a saját minőségemhez továbbra is.

Ha még ahhoz is van kedvetek, hogy támogassatok eredeti célomban (mely szerint szeretnék a legnépszerűbb 50 blog közé bekerülni), szavazzatok rám. Nyugi, mellette még szavazhattok más, szimpatikus blogokra is! 🙂

Itt tudjátok megtenni:

Köszi Nektek!

Hegedüs Erika

Comments

comments