Egy gondolat mára
  • Csak az a lényeges életünkben, ami boldoggá tesz. A többi lehet nagyon, nagyon fontos, de teljesen lényegtelen. Biegelbauer Pál

Meddig leszünk még búval…… magyarok?

26539258_sTele van az életünk hiedelmekkel, aztán minél többen, minél többet ragaszkodunk ezekhez, annál inkább tele lesz a hócipőnk az érzésekkel, amelyeket a hiedelmeink generálnak bennünk. Észrevetted?

Évről-évre számtalan vizsgálat folyik, hogy melyik országban legjobb élni, hol boldogok az emberek és hol kevésbé. Többek között az ENSZ is folytat ilyen vizsgálatokat, World Happiness Report 2013  jelentésük mindenki számára elérhető. Az első 10 ország fotóját itt is meg tudjuk nézni, amely cikkből az is kiderül, hogy mi magyarok jelenleg a 110. helyen vagyunk ebben a világ-rangsorban. Azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a vizsgálat olyan szempontokat figyelt, mint “mennyire érzékelhető a korrupció, milyen a közbiztonság, mennyire hatékonyak a szociális ellátórendszerek, mekkora a várható élettartam, vagy épp milyen értékeket mutat a munkanélküliségi ráta“. Milyen érdekes, hogy jobbára európai országok végeztek az élen. 😉

Egy más megközelítésben vizsgálódott a londoni Legatum kutatóintézet, a jólét legfontosabb mutatói alapján rangsorolt, úgymint az anyagi bőség, a személyi szabadság, a biztonság, a boldogulás lehetősége, az oktatás és egészségügy. Ebben a listában Magyarország a 39. helyre került. Fura, ugye? Más szempontok, más kérdéssor és egészen más eredmény….

Mégis sokkal közelebb áll hozzám az a vizsgálat, amit a Gallup kutatócég végzett, 148 ország lakóinak tettek fel olyan kérdéseket, mint hogy tanult-e valami újat, mosolygott-e, pihent-e eleget tegnap? Végre, végre! Lehet, hogy kapiskálnak valamit arról, hogy az annyira vágyott boldogsághoz elengedhetetlenül fontos a belső derű, nyugalom és harmónia. Ebben a listában a középmezőnyben található kicsiny országunk (67 az indexpontunk).

legpozitívabbforrás: Huffington Post 

Ebből a tanulmányból nagyon érdekes dolog derül ki. A tanulmány összességében azt állapította meg, hogy a világ lakosságának több mint fele boldognak érzi magát. Tíz emberből hét rendszeresen mosolyog vagy nevet, továbbá ugyanennyien érzik magukat kipihentnek és megbecsültnek. A válaszolók kicsivel több mint a fele gondolta, hogy a megkérdezésüket megelőző napon valami érdekeset tanult, vagy csinált. (forrás: origo.hu)

Akit mélyebben érdekel a téma, szívből javaslom, hogy olvassa el Fromann Richárd írását, amelyben az Easterlin-paradoxon tükrében vizsgálja, hogy létezik-e „nemzeti boldogság”, lehet-e egy ország boldog vagy boldogtalan? Ebben az írásban találtam végre valami hasznos megközelítést arról, hogy mi a boldogság, mely szerint, a boldogság legtöbbet használt és legelfogadottabb tudományos megnevezése a „szubjektív jóllét.

El is érkeztünk a lényeghez! 🙂

boldoggáTeljesen mindegy, hogy milyen vizsgálatot nézünk és ott milyen helyezést értünk el. Ha a közvélemény általánosító szövegelését is meghalljuk, akkor tudjuk, hogy mi magyarok, MAGUNKAT nagyon boldogtalan, kesergő, sokat szenvedett és ezért még mindig szenvedő népnek tartjuk. Tisztelet persze a kivételnek, aki nem így vélekedik – remélhetőleg egyre többen leszünk. Várjuk a változást, ami ha eljön, akkor majd boldogok leszünk. Jó lenne egy kormányváltás, mert akkor bizonyára minden gyökeresen megváltozna. Jó lenne elköltözni, mert bizonyára máshol sokkal jobb fejek a szomszédok. Jó lenne egy új állás, hogy ne unjam annyira magam. Jó lenne egy új párkapcsolat, hátha abban több öröm jut nekem. Folytassam? Tudnám, de teljesen felesleges, hiszen Te is tudod, hogy mire “szoktunk” várni, hogy végre elhozza az annyira áhított boldogságot végre.

Szubjektív jóllét. Érted! Amit TE annak gondolsz, érzel, hiszel. Vigyázat! Meghatározó a kialakult hitrendszered, neveltetésed, kortárscsoportjaid, média programozása, mintái által… mert a végén már azt sem tudjuk, hogy mit is gondolunk úgy amúgy magunktól erről a dologról (is).

Személy szerint én nagyon hálás vagyok az Égieknek, hogybár elég sok kihívást, fájdalmas tanulást és feladatot kaptaméppen most, éppen így és éppen itt élek. Tudom, nem tesz boldoggá az összehasonlítás, hogy ránézzünk más országok, más emberek, más sorsok érzéseinek és megéléseinek illetve lehetőségeinek határaira, de azért számomra mégis elgondolkodtató… 2014-ben még van olyan hely világunkban, ahol úgy tudják, hogy Észak-Korea nyerte az idei foci vb-t. Esetleg vágynál Indiába, ahol elfogadottá vált a “népirtás” ultrahanggal, aminek köszönhetően lassan eltűnnek a nők a társadalmukból? Felhozhatnám azt a százmillió női sorsot is, amely társadalmakban elfogadott és bőszen gyakorolt a csonkítás ténye. Mondjuk Pakisztánban még ma is előfordulhat az, hogy a család dönt úgy, hogy megöli lányait, mert azok szégyent hoznak a családra egy vidám esőtánccal, mindezt sokszor úgy, hogy egyházi emberekből álló tanács ítéli halálra a nőket paráznaság, illetve a családjaik hírnevének bemocskolása miatt. Vannak olyan országok, ahol nem akarnak beszélni a levegő- vagy vízszennyezés miatti elképesztő halálozási számról, úgyis sokan vannak. Nincs kedvem folytatni… A világ azon 10%-a közé tartozunk, ahol a legjobb élni, ahol nincs éhezés, nem fagyunk halálra, van elég ivóvíz, sem járvány, sem polgárháború nem tizedeli népünket, kifolynak az alig hordott használt ruhák a gyűjtőkonténerekből, majdnem 5 órát képesek vagyunk televízió előtt ülni és ennél jóval több órát internet böngészéssel bíbelődni.

Tegyünk egy próbát. Válassz ki a héten egy napot, szánj rá 24 órát. Akár már ma este! Miután végre ágyba kerültél, közvetlenül az elalvás előtti pillanatokat megcélozva kezdődjön a megfigyelés. Már ténylegesen egyedül vagy, hiszen a lámpa, TV, gép telefon, társ, gyerek, kutya “lekapcsolva”. Ahogy lecsukódnak a szemeid, képzeld el, hogy az éjszaka leple alatt egy tündér varázsport szór alvó testedre és reggel ébredés után pontosan olyan pillanatok vesznek körül, amelyek boldoggá tesznek. Elérkezik a Te szubjektív jólléted… Na, milyen?! 🙂 Figyeld magad, ahogy kikelsz az ágyból, a fogmosás közepette mélyen a szemedbe nézel a tükör előtt állva, reggeli rutin, aztán rohanás és cammogás (hol így, hol ott) tennivalók, feladatok, vállalások, állítások, örömök és ürömök… aztán végére ér a  nap és Te újra elalvás előtt vagy. Megfigyeltél, tapasztaltál, megtörtént minden úgy, ahogy “akartad”, hiszen az egész világ csak reagált Rád. Hogy élted meg ezt a 24 órát? Mit gondoltál és éreztél közben, és mit most így utólag visszatekintve?

26539256_s“A változást azonban ne a politikusoktól, az országod döntéshozóitól, vagy a társadalom többi tagjától várd. A mentális-, lelki hozzáállás megváltoztatása egyéni és belső munka. Ha a gondolkodásmódod rendben van, az életed is rendben lesz – függetlenül attól, jelenleg milyen környezetben élsz. Az egyéni körülményeidet a szokásos gondolataid alakítják – a Te életed, a Te felelősséged.” (Abraham-Hicks)

Benyomhatjuk mi (mind) magyarok a kollektív tudatalattiba, hogy milyen boldogtalan nép vagyunk – való igaz, ezzel magunknak is és mindenki másnak is megnehezítjük a dolgát, de attól még nincs úgy, hogy ne lehetne másképp. Gondolj bele, hogy ha csak a Cameron Diaz lenne igazán jó nő vagy csak a sárgadinnye lenne igazán finom és egészséges, mi lenne a többi nővel és az ő önértékelésükkel vagy a többi gyümölccsel? Ezer és egy éve cipeljük, hogy boldogtalanok vagyunk. Himnusz, szózat, balladák, legendák, szóbeszéd, demagógiák, filozófiák, érvek és cáfolatok… sok és sokféle ismétlés, programozás. Na, és?! Az számít, hogy Te mit gondolsz az egészről! Arra figyelj, hogy kicsit se befolyásoljon a L’oreal szlogenje – mert megérdemlem, mert ezzel csak az elvárásaidat növeszted. Ha már kell a megerősítés, akkor sokkal inkább már a Dréher nagy ötlete – Annyi a világ, amennyit beletöltesz.

Abban biztos vagyok, hogy nem kívül kell keresni. Hiszen akkor ez vagy az megszerzése után a tartós boldogság állandóra bebútorozna hozzánk. Jöhet megfelelő társ, ideális munka, édes gyerek, idilli otthon, álom utazás, pöpec autó – kinek-kinek megadatik ez is, az is… mégis az anonim boldogságteszten oly sokan az inkább nem rubrikába lökik a pipát, hiszen hogyan másképp jönne össze a végeredmény? Persze, mutatva, kifelé a látszatvilágban ennek nyoma sincs, csak névtelenül jön ki belőlünk, hogy baromira nem jó és igazából bazira lehetne másképp. Na igen, de ki a felelős érte? Gyerekkorunk meséit nem hibáztathatjuk még mindig, hiszen mára tudatára ébredt felnőttekké váltunk (jó esetben). Ha már mindenáron felelős kell, akkor nem kell messzire tekintenünk, önmagunkban keresendő a lehetőség, hogy valami egészen más legyen. Ha a szokásos gondolataid szépen lassan átalakulnak, akkor új szokásos gondolatokkal teli életet kezdesz élni, amelyek új körülményeket teremtenek. Megéri?

Ha olykor olvasásra vetemedek irányítatlanul a neten…, és végére érve még szinte ki sem alakult a saját véleményem (ha egyáltalán annyira kellene), gyakorta belefutok a töménytelen komment-áradatba. Na az egy tanulmány minden alkalommal társadalmunkról, arról a világról, ahol Te én vagyok és én Te vagy. 🙂 Tudom, ha ezt meglátom, szembe jön velem, felfigyelek rá, akkor még bennem is bennem van a szomorú vagy épp szétagyaló mélabú… miért lennék álszent, dehogy hárítok, belátom. Ha szeretném a számokat, excel táblázatokat és statisztikákat, bizonyára szeretettel elbíbelődnék azzal, hogy csak érzésre van sok irigy, kiéget, csalódott vagy üres életet élő lélek, vagy százalékosan is az inkább felé billen, mint a kevésbé irányába. A búvalb…. létforma pedig bizonyára lassan fog kikopni a táncrendünkből, de hiába várunk valami össznépi átrendeződésre, felettébb reménytelen. A változásokat kicsiben kell kezdenünk, magunkban, amely ha hatással lesz másra, már megérte, ha nem… akkor az csak a másik dolga, hiszen TE RENDBEN VAGY, így az életed is rendben van. Nem kell infantilis módon belevigyorogni boldog-boldogtalan képébe, örökké a pozitív-gondolkodó maszk mögé bújni és kötelezően idilli képet festeni azoknak, akik nem is kérték…. hiszen gondolataink által meglehetősen változatos világ részeseivé válunk. Lesznek és vannak hullámvölgyek és hegyek, kérdések és alig válaszok, keresés és talán találás, de a megfigyelő és tapasztaló lényed, pont ettől ÉLI azt az életet, ami a sajátja.

Aki még mindig másokat akar megmenteni, az idejét vesztegeti… nem lehet (bármennyire is jó lenne), mivel mindenki maga felelős azért, amit gondol, így azért is, ahogyan él.

jin jangVan, ami van… még sincs talán annyira kőbe vésve. Szokásos gondolataink megváltoztatása általában szokatlan, de éppen ettől izgalmas és éltető… így ÉLHETŐ. Meglepő? A szubjektív jóllét lényege, hogy nem igazán fontos a számtalan vizsgálat és eredménye, a boldogság-kutatás központja mi magunk vagyunk, minél inkább értjük, éljük, érezzük a rendet, annál inkább azt érezzük, hogy szűkebb- és tágabb világunkban is ugyanez a rend köszön vissza. Elképesztően tiszta rendszer… ha túl sok ok van KINT, a világban, amely boldogtalanságra sarkall, akkor kár túlagyalni, van még mit rácba szedni – BENT.

Ja… és szerintem megéri!

Hegedüs Erika ©

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?