Egy gondolat mára
  • Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor azzal másokat bosszantunk, és ráadásul mi magunk is sokat szenvedünk. Ha megtanuljuk jobban elfogadni magunkat, többé már nem megyünk bele ilyen játszmákba. Andrew Matthews

Nincs pálca, nincs mit törni

Kukkolunk, szemlélődünk, nézelődünk, látunk, hallunk, érzékelünk. Emberek vagyunk, nincs ezzel semmi baj. Aztán véleményt alkotunk. Utána meg felbosszantjuk magunkat, hangot adunk nemtetszésünknek, addig megyünk, amíg önigazolásképp magunk mellé nem gyűjtünk másokat, akik erősítik véleményünket és ezzel hitünket. Együtt teremtjük a valóságunkat. Néha azért jobb, mert akkor van a jó eset, amikor csak hümmögünk, átgondoljuk és továbbmegyünk. Na az van ritkábban. Mert ugye, ha gondolkodunk, akkor valahogyan látjuk a világot, elhisszük róla, hogy az az egyetlen, igazi, megmásíthatatlan valóság és onnantól indul a lavina. Így van ez a politikával, érdekvédelemmel, focival, divattal, de még a lakberendezéssel is. Amióta pedig itt van közöttünk az internet, még rosszabb a helyzet.

Ezzel nem azt mondom, hogy a mostani ember bármivel rosszabb lenne elődeinél, hiszen a gyarlóság is örök, ahogy minden más emberi tulajdonság… csak épp korábbi századokban sokkal nehézkesebb volt a (tömeg)kommunikáció, kisebb hatósugárban ért el bármilyen hír vagy vélemény, így a reakciók száma is véges volt.

Honnan is jutott most ez eszembe?

Kedvenceim közül ( jobb egér klikk, megnyitás új lapon és olvass tovább itt 😉 ) beillesztettem ide egy kis zenét (Secret Garden), mert könnyebben emészthetővé szeretném tenni a témát… és jó, OK… manipulatív módon szeretnélek ellazítani közben, talán akkor befogadóbb leszel. 😀

Minden szenvedésünk okozója az a meggyőződésünk, hogy a dolgoknak máshogy kellene lenniük, mint ahogy vannak. – mondja Byron Katie, meg még azt is, hogy ami van, az van. Bölcs asszony!

Jó pár éve tanultam meg a 4 kérdés használatát, mint önvizsgálati módszer elméletét, aztán az elvonulós tábor segített a begyakorlásban. Nem használtam gyakran, de időnként előjött jó mélyről és minden alkalommal meg kellett állapítanom, hogy van ebben valami. Agyalok, kattogok, elhiszem, azonnal a valóság (mi is az?) talajára helyezem, más szemmel vizsgálom, hiszen kétségem sincs, hogy jól látom. Érzékelhetően felhúzom magam, ha bosszant… és azonnal veszem a pálcám, amit a másik feje fölött szoktunk eltörni… és el is töröm. Nem is veszem a fáradságot, hogy megvizsgáljam: mindez tény-e.

Fejet hajtok előtted. Gyarló vagyok. Gyakorta. Ezért is jó a 4 kérdés, egy-egy kiadós önvizsgálatra.

Szeretnék Neked átadni egy kicsi darabkát belőle, ha még nem annyira ismered. Aránylag egyszerű, ránézésre érthető is, a hétköznapokban mégsem használjuk.

HÁROM DOLOG LÉTEZIK:

VAN AZ ÉN DOLGOM, A MÁSIK EMBER DOLGA, ÉS A VALÓSÁG/ISTEN/UNIVERZUM DOLGA.

Na akkor nézzük közelebbről, mivel is foglalkozunk: leginkább olyan dolgokkal, amelyekről azt hisszük, hogy máshogy kellene lenniük. Értem, sokszor bele is sodródom, aztán rá kell jönnöm, hogy nem lehet másképp, mint ahogy van, hiszen az van, ami van.

Tavaly volt 2 jó témám, mivel van egy énem, amelyik imádja az összeesküvés elméleteket 😉 Annyira lekötött, hogy angol nyelvű oldalakat fordítgattam, oldalról-oldalra jártam, kutattam-kerestem, próbáltam rájönni, hogy mi is lehet a “valóság”. Az egyik a HAARP system (Eredetileg az időjárás befolyásolására és földrengések előidézésére, de a gravitáció manipulálására is alkalmas. A nevében is benne van:  Magas frekvenciájú elektromágneses rezgés, energia (skaláris hullámok) célirányos eljuttatása egy bizonyos helyre. Forrás: http://vilaghelyzete.blogspot.hu), a másik témám pedig a vegyi permetezés (chemtrails) volt.

Nem is ez a lényeg, hiszen másoknak más témái vannak, de ugyanilyen fontosak: erőszak, állatkínzás, agresszió, elnyomás stb. Inkább az, hogy amikor megvizsgáltam az egész feltételezésemet, kialakult véleményemet, rá kellett jönnöm, hogy nem tudom, hogy mi a valóság, mások szűrőjén keresztül alakítottam ki a saját meglátásomat… amely lássuk be elég vékonyka légvár-téglákból épült fel. Akkor, ott értettem meg: bármit elhiszek és az ellenkezőjét is, ha az interneten olvasok róla, a TV-ben látom, rádióban hallom, számomra mértékadók mondják. De! Mi van akkor, ha az a bármi csak azok számára létezik, akik elhiszik, foglalkoznak vele, ahogy én pl. időnként ezzel-azzal.  Amíg valami stresszt okoz, tudhatom, hogy nem igaz. Ezért fáj. Amíg fáj. Annyira jól elfoglalkozunk bármivel, ahelyett, hogy önmagunkhoz kerülnénk közelebb. Én is bármivel szívesebben elbíbelődök gondolatban, ami a világban zajlik, ahelyett, hogy magammal foglalkoznék. Na igen. Belátom, másokkal sokkal, de sokkal könnyebb foglalkozni. 🙁 Persze nem árt olykor átgondolni (megint itt az összeesküvős énem), hogy mi van akkor, ha pont az a cél, hogy iszonyat módon hergeljük magunkat igazságtalanságok, politikai mellényúlások, korrupció és társai miatt… vagy épp zombi módra, teljesen tetszhalott állapotban bámuljuk a televízió “valóság-show” adásait, miközben tudattalanul mások dolgaival foglalkozunk.

Mindkettő ugyanoda irányít. Az egyik rejtve a másik nyíltan elvezet oda, hogy nem magammal foglalkozom, így egyszerűen képtelenség jobb állapotba kerülnöm, mert a fókuszom a Fókuszon van. 😀 😀 (Hűha, lehet, hogy az a cél, hogy az emberiség ne kerüljön jobb állapotba?!)

Már meg is érkeztünk a HÁROM DOLOG-ból a második kettőhöz: amivel nekem nincs dolgom. Mások és Isten dolga. Itt a lényeg! Tök egyszerű! Az átélt stressz nagy része abból származik, hogy mentálisan a saját dolgainkon kívül élünk. – mondja Byron Katie.

Szóval és tettel, arra bátorítom magamat és most Téged is, hogy próbáljunk meg a saját életünkben, a saját gondolatainkkal, a saját dolgainkkal foglalkozni. Felemelő tud lenni! Ha ráeszmélek, hogy megint máshol járok és elfelejtettem megkérdezni önmagamtól, hogy már megint kinek a dolgával foglalkozom, kezdem magam szarul érezni, akkor azonnal helyrebillenek, visszajutok önmagamhoz. Végre abban az életben vagyok, ahol lennem kell, nem másokon kattogok, nem mások dolgaival foglalkozom, így végre nem az ő életüket élem. Nem lehet másképp, mint ahogy van. Na jó, elismerem nehéz. De ma volt pár tiszta pillanatom, amolyan kegyelmi állapot. Hálát adok az Égnek.

Miért ne lehetne a másik olyan, amilyen? Miért ne gondolhatna, írhatna, mondhatna bármit, amit tiszta szívvel, a legjobb tudása és meggyőződése szerint mond, ír vagy gondol. Miért? Attól, még, hogy nem pont úgy látom, gondolom, érzem, még lehet igaz. Az övé.

Bár minden nap ilyen lenne! Az a sok gyötrődésem, vesződségekkel, önigazolással, méreggel, kétségbeeséssel vagy fájdalmakkal teli napjaim elhussanhatnának…

Végre, nincs pálca, nincs törés sem. Senki feje fölött. Egy nyugodt nap ajándéka. Pontosabban ajándék önmagamtól önmagamnak. Az elmémtől.

Meg talán Neked. Ha érted. Érted!

Hegedüs Erika


Comments

comments

Nincs pálca, nincs mit törni bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?