Egy gondolat mára
  • Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a mienk, és keresünk tovább – kívül. Az út bennünk van. Biegelbauer Pál

Még a liftben is “dobozolok”

Állok a liftben.  Nem jutok a nyolcadikról sokáig, egymás utáni szinteken – rövidke időre – utazótársammá szegődik két nő is.

Az egyiken nem időzök sokáig, derűs arca marad meg bennem, szája szegletében aprócska mosoly. Tetszik, hogy vidáman jó reggelt-et kíván. Elszokom lassan tőle.

De a másik! Magas, talán egy fejjel magasabb nálam. Szépen lesimított barna haja keretezi szabályos arcát. Erősen van sminkelve, de tetszik. Tökéletes ívű szemöldöke alatt a világoskék (vagy zöld?) szemfesték szinte üt. Nagyon ízlésesen van megcsinálva, arcéle talán túl merev. Illata meglehetősen izgalmas, ruhája minden részletében kitalált. Cipőjén egyetlen sárfolt sincs, táskájához illik – és gondolom karcsú derekát simító övhöz is, de azt nem látom a kabát alatt. Kerek egész – gondolom. Nekem nem köszön – nem ismer, úgy meg minek – a másikat minden bizonnyal, mert odadob egy sziát.

A zilált mosolyog: – Elképesztően jól nézel ki. Tárgyalás lesz?

Nem, – válaszolja gyorsan a rendezett – mindig ilyen vagyok.

A másik elismerően mosolyog. Erre a rendezett remélhetőleg szeretettel visszakérdez, de mégis szánakozásnak tűnik a hanglejtése: – Te jól vagy? Elég fáradtnak látszol.

– Igen, jól vagyok. Sietős a reggelem. Kicsit vidámra sikerült az éjjel a férjemmel. – Vigyorogva, zavartan a haját rendezgeti.

– Értem. – mondja a másik és már nyílik a liftajtó a földszinten.  Már kilépünk szinte, amikor meghallom – Én lassan egy éve egyedül vagyok.

Kezdeti irigykedésem pillanatok tört része alatt átcsap megrökönyödésbe, súrolva a sajnálatot. Nem gondolnám ezt, ha nem éreztem volna azt  a mély, semmihez sem hasonlító lemondást a hangjában. Mert, ugyebár bárki, bárhogyan lehet kerek egész. Ha ott bent rendben van, hiány nélkül él, akkor csak az a lényeg, hogy neki jó-e. Tök mindegy, hogy a társadalom mit sugall, EGYEDÜL AZ SZÁMÍT, ami Neki, Neked vagy épp nekem jó – és az éppen az, ami. :) Aztán megrázom magam, már megint mások életével foglalkozom…

Már messze járnak, nem hallom, hogy miről beszélnek a forgóajtó felé haladva. Két idegen, akik egészen apró részleteit mutatták meg egymásnak (és így nekem is) az életükből. Nekem mégis szöget ütött a fejemben. Nem minden az, aminek látszik.

Érdemes vigyázni azzal a dobozolással. Ha most valaki gyorsan döntési kényszerbe helyezne, hogy kinek az életét élném kettőjük közül, talán döntenék, de erősen le kell ráznom közben magamról azt a mázat, amit a média, a világ, szocializációnk és még jó ég tudja, hogy mi, újra és újra ránk erőltet.

Keresem a kiskapukat. Nem lehetne egy középút? Bármi lehet. Tőlem függ. A határok tologathatóak. Egy nem lehet. Elhinni, hogy az van, amit látok, amit aztán jól továbbgondolok. Mert leginkább nem az van. :)

Inkább élem a sajátomat. Ami olyan, amilyen. Szeretem.

– Ryka történetei –

Comments

comments

6 Responses to Még a liftben is “dobozolok”

  • Viri írja:

    A mai “lopott” kis hozzáfűznivalóm :) – “Ha nem ítélkezünk meggondolatlanul, azzal lehetővé tesszük, hogy kialakuljon egy olyan helyzet, melyben tisztán látunk.” Kabala napi útravaló :)

  • Milyen jókat írsz, Era! Szinte láttam a két nőt magam előtt..

    Mitől lesz valaki “kerek egész” ? Mit sugároz az a valaki, aki “kerek egész”??
    Benned, addig a pár percig, amíg nem vetted észre, hogy más dolgával foglalkozol, miért volt “kerek egészebb” a jól megkreált nő, mint a másik?

    Most én is elgondolkodom ezen.. megnézem, nekem milyen elképzeléseim/hiedelmeim is vannak erről.

    • Era
      Era írja:

      Jó kérdés Mónika! :) A hiedelmem annyi lehet, hogy a “tuti” kívül tökéletes emberek minden más tekintetben is tökéletes rendben vannak bent. Mármint párral vagy pár nélkül, de kívül-belül OK. A belső harmónia sugárzik ki. Továbbgondolva? Talán akkor leszek OK, ha mindenhol minden pöpec. Mindig. Mármint az elvárások szerint. Mekkora baromság ez! 😀 Nem is gondolom így, hogy jobban belegondoltam! köszi!

  • Nekem is “kisugárzás” mániám van :)
    Azaz, azokat az embereket látom “kerek egész”-nek, akik nyugalmat, magabiztosságot és harmóniát árasztanak magukból, nem panaszkodnak, nem nyafognak, hanem csak teszik a dolgukat mosolyogva, mindig minden helyzetben rugalmasan, gördülékenyen cselekszenek. A külső tökéletesség nálam nem kritérium. Sőt, ha valaki állandóan frissen fodrászolt, meg illatos meg makulátlan, ott egyből gyanakszom, hogy valamit biztos el akar kendőzni..

    Háhá.. vicces ez… ha jó őszintén magamba nézek, azt hiszem, valóban azokat a tulajdonságokat várom a “kerek egész” embertől, amiket magamban hiányként vélek felfedezni. :)
    Na, szóval megint beigazolódott: minden rólam / rólunk szól :)

Minden vélemény számít!


Újratervezés Napló



Látogass el weboldalamra!




Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:



AJÁNDÉK coaching!



Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?



A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:


Milyen nap is van ma?
Mi a véleményed a blogomról?

blog


Én is!