Egy gondolat mára
  • Életünkben elérkeznek azok a pillanatok, amikor nyitottak vagyunk új információkra. Egészen addig, valami majd kiszúrja a szemünket, de mi mégsem vesszük észre. Andrew Matthews

Minden verseny egy önismereti-út is

3 héttel ezelőtt beneveztem blogomat a Bloggerina 2013 versenyre. Nem voltak nagy terveim, csak kicsi, de igazi álmaim! Írni, írni, adni, szeretni, építeni, kérdezni, megállítani, válaszokat kapni és adni, gondolkodni és persze inspirálni, hogy mások továbbgondolják. Sokakhoz eljutni. Jó, az is, persze! Anno 348 internetes napló kelt versenyre… és elképesztő támogatásotok, megtisztelő szavazataitoknak következtében  a 18. legnépszerűbb blog 2013-ban a Több vagy!- az én blogom.

Hihetetlen siker ez számomra, nagyon boldog a szívem. Ez egy olyan verseny, ahol az olvasók támogatása nélkül nagyon nehéz. Eleinte, csak egy szűk kör segített, a legjobb barátaim, aztán már a haverok, kedves ismerősök is… végül szembesülnöm kellett, hogy ennyi barátom nincs, mások is támogatnak, sokan, igen Te is, aki a blogomat olvasod több-kevesebb rendszerességgel!

Nem tudom, hogy mit tartogat a jövő, hiszen mostantól 1 hétig a zsűri vizsgálja, hogy mely blog mily színvonalon éli saját életét. Sok szempont szerint lehet vizsgálódni, talán nem is oly könnyű almát a körtével összehasonlítani, de meggyőződésem, hogy nem ez a lényeg. Minden blog mögött van egy (vagy több) ember. Valamilyen céllal felépíti blogját, megtölti tartalommal, útjára engedi és írásaival élteti. Mindegyik úgy jó, ahogy van, mivel tükrözi azt a személyt, akinek egy kivetülési formája ez. (Ahogy, mondjuk egy odafigyelő szem sok dolgot le tud szűrni egy facebook oldal tulajdonosának posztrajiról, megosztásairól is.) Azt gondolom, hogy egy szakmai zsűri pont ezt vizsgálja. Miért, hogyan, miképpen. Talán. Bármi lehet, nem az én tisztem ezen tovább kattogni. Azért, ha van időd és kedved, akkor olvass bele a legjobb 50 blogba, szerintem nagyon sok értéket fogsz találni!

Nagyon szimpatikus, úgy írták ki a versenyt, hogy az egyik nyertes a zsűri szakmaisága alapján kerül ki, így bárki nyerhet, bármilyen témával, míg a másik, a különdíjas az lesz, aki különleges, összetartó, ígéretes közösséget kovácsol írásaival. Ez is milyen érdekes. Annyi jó, de nagyon különböző blogot ismertem meg, akik valóban ügyesen, egy erős közösséget vontak maguk köré, de gyökeresen más témák tekintetében. Szóval azt is bárki megnyerheti. Botorság méregetni egymást, bírálni, cinikusan véleményezni. Mindenki azt adja, amit legjobb tudása és szíve minden szeretetével tud. Ha nem így lenne, akkor nem csinálná senki ilyen lelkesen és kitartóan. A blogírás is valahol egy hobbi, bármennyire nem szeretjük ezt bevállalni, lesarkítva ez is a pótcselekvések egy formája, ha már mindenáron dobozolni szeretetünk. Úgy indul, mint bármi más – önmegvalósítunk, mert jön belülről a késztetés – hosszú lenne részletezni, hogy milyen indíttatásokból. Bele se megyek, mert nem érnék ma a végére! 😀

Remélhetőleg sok blogger úgy van vele, ha nem nyer idén és fontos neki a megmérettetés, a megmutatkozás, akkor nekifut újra… Miért, ne?! Ahogy majd talán én is.

Itt a plecsnim, arról, hogy a blogom, Veled karöltve, támogatásaiddal, hozzászólásaiddal, gondolataiddal a legjobb 50 között van 2013-ban! Beragasztom ide az internetes naplómba, ahogy a régi, kézzel írottba is beragasztottam sok, rendkívül fontos ezt-azt.

Tényleg, milyen vagy, ha versenyezned kell? Bírod? Kezeled? Élvezed? Kézben tartod, vagy azt sem bánod, hogy kijön belőled az “állat”? Nekem az egész verseny arra volt jó, hogy letisztuljon bennem, hogy miképpen kezelem és élem meg versengő énemet illetve megtapasztaljam, hogy e blogot és a hozzá tartozó kicsit magazinosabb és könnyedebben “szórakoztató” facebook oldalt sem csak magamnak írom, hiszen itt vagytok Ti is. Ha számszerűsíteni akarom, akkor látom itt a rendszerben, hogy egy-egy cikkemet 200-250-en nyitják ki (nem tudom, hogy abból mennyien olvassák el), de van olyan is, ami 550-600 kinyitást (talán olvasást) mutat. A like-ok is mutatnak valamit – már szépen beleszocializáltak bennünket ebbe sajnos. Egyfajta sikermérő? Brrr… Tény, valamennyire visszajelzés, hogy aki végigolvassa az visszajelzésképp megdob-e egy hüvelykujjal. Ha tetszik, persze. Ebből is lehet következtetéseket lemérni, bár én nem tudok. Van olyan kedvenc írásom, ami végén 7-10 like van, aztán van olyan, ahol 110-130. Még nem jöttem rá, hogy van-e közöm hozzá. 😀 Na jó, sok elképzelésem van, de ennek csak egy része jön a marketing kommunikációs tapasztalataimból, jelentős része inkább spirituális. Aztán a kommentek. Na hát abban nem erős a blog, de nem frusztrál, mert ott a sok email, mégtöbb komment a FB oldalon, és persze a legtöbb magán FB oldalamra eljuttatva. Valahogy ott könnyebben, gyorsabban reagáltok, írtok – megszokásból. Nagy álmom persze, hogy leváljak a FB-ról és sokkal inkább itt nyíljon ki egy-egy téma, amit ha továbbgondolsz és megtisztelsz a véleményeddel, akkor az alkalmat adhat, hogy valaki más továbbszője… Ez még álom. Talán nem oly távoli. Addig marad, hogy kicsit szétszórva reagálok mindenki véleményére, üzenetére…

Visszatérve versengő énemre – nem mindig kedveltem magam. Szerencsére tiszta pillanataimban láttam, hogy ez is a játék része, az én játszmáimé, amelyben tapasztalok, következtetek, tanulok. Rólam, értem, nekem. Önismereti út a javából. Láttam, hogy milyen vagyok, ha elhiszem, hogy nem érek semmit, aztán meg azt, amikor elhiszem, hogy számít, hogy mit gondolok, mondok. Hullámvasút, durván. Énképem keményen küzdött, hogy megtartsa nehezen felépített, korántsem végleges mivoltát. Emberből vagyok, esendő, vergődő, sebektől vérző, reménykedő, álmokat gyártó és megvalósító…

Annak örülök, hogy vége, mert fárasztó volt. Azért sajnálom, hogy vége, mert soha eddig nem olvastam ennyi blogot, mint mostanában… a verseny annyi értéket hozott felszínre, amit nagyon hosszadalmas munkával, vagy még azzal sem találtam volna meg. Annak örülök, hogy vége, mert a kelleténél többször mondtam Neked, hogy légyszi-légyszi szavazz, mint, ami jól esett már nekem. Elnézésedet is kérem, ez egy ilyen műfaj lett. Jól kitalálta ezt a Nők Lapja Cafe… 😉 Azért sajnálom, hogy vége, mert a tapasztalásaim, átélt élményeim meglehetősen inspiráló közeget adtak, amelytől tódultak a gondolatok elő belőlem. Már itt sorakozik a rendszerben jó pár gondolat, amelyet ki kell majd fejtenem, ha körbe-kattogom rendesen mindegyiket, hogy aztán átadjam Neked.

Annak örülök leginkább, hogy él a blog, remélhetőleg van benne annyi, amennyi kell, hogy elgondolkodj az oldal szlogenjén! Több van benned, mint gondolnád! – Ugye?!?

Én meg arra jutottam, hogy folytatom… amíg jó. Mondjuk (önző-mód) nekem. És persze Neked.

Köszönöm, hogy itt vagy velem!

Hegedüs Erika

Comments

comments

Minden verseny egy önismereti-út is bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?