Egy gondolat mára
  • Csak az a lényeges életünkben, ami boldoggá tesz. A többi lehet nagyon, nagyon fontos, de teljesen lényegtelen. Biegelbauer Pál

Teremtők vagyunk!

Vagy mondjam inkább azt, hogy Istenek vagyunk? Ettől elhatárolódsz? És hogy állsz a vonzás törvényéhez és ezen keresztül ahhoz, hogy bármit megteremthetsz, amit “akarsz”? Ez is nagyon távoli? Akkor már ne is jöjjek azzal, hogy mindent, ami történik veled, amilyen helyzetekbe kerülsz, Te magad “teszed” magad elé, hogy megtapasztald, hogy ki is vagy, mit kell abból megtanulnod, beépítened? Minden helyzet energiákat hoz, amelyeket meg kellene tapasztalnunk, fel kell ismernünk benne, hogy mit kell az egészből meglátnunk. Meredek? És az, hogy minden ember (és vele a helyzet) akkor érkezik az életünkbe, amikor épp szükségünk van rá? Akár jó, akár rossz körítéssel is megy a “műsor”? Képtelenség? És mi van akkor, ha az elménk nem engedi továbblátni a történetet, mert fél, hogy akkor elveszíti az irányítást?

Ismered talán a jól-tudom elmédet. Igen, azt, aki mindig tudja a válaszokat, van tapasztalata, levonja a következtetéseket, nem tűr ellentmondást, azonnal cáfol. Nem engedi, hogy másnak legyen igaza, új nézőpont sem férhet bele, ismeretlen területről azonnal rávágja, hogy nem létezik. Nem ismered? Pedig Neked is van. Itt olvashatsz jó sokaterről és még eszközöket is kaphatsz, hogy megvizsgáld és megkérdőjelezd, mindazt, amit gondolsz.

„Az erőszak kizárólag erőszakot szül. A feszültség feszültséget tanít. Ha megtisztítod a mentális környezetedet, akkor a mi fizikai környezetünk is sokkal gyorsabban fog megtisztulni. Így működik ez. És ha valódian, őszintén teszed, erőszak nélkül, harag nélkül, a vállalatokra ellenségként történő mutogatás nélkül, akkor az emberek majd elkezdenek észrevenni. Elkezdünk odafigyelni rád, és észrevesszük, hogy lehetséges a béke eszközével elérni a változást. Egyetlen emberrel kell kezdődnie. És ha nem te vagy ez az ember, akkor ki lesz az? A világ minden lehetséges módon próbára fog tenni téged azért, hogy ráébredhess a legutolsó icike-picike befejezetlen darabkára is magadban. Ez a tökéletes felállás. Sakk-matt.” (Byron Katie: Az Öröm Ezer Neve)

Kemény mondatok egy jól-tudom elmének. Nem is mondom, hogy néhány perc alatt minden a helyére kerül, tudatos, türelmes és következetes Önmunkára van szükségünk, hogy megmutassuk magunknak, az elménknek, hogy van más is azon kívül, amit látni vélünk.

Napok óta kattog az agyam. Erőszakról, erőszak-ellenességről, felhívásokról, felszólításokról, szolidaritásról szól minden. Egyfelől örül a szívem, mert bármilyen ügy összehozhat embereket, hogy találkozzanak, beszélgessenek, rácsodálkozzanak egymásra, meglássák egymás értékeit, amit a másik tükröz vissza önmagáról… másfelől egy újabb felület, hogy igazoljuk magunkat, hogy az van, amit mi gondolunk, ráadásul mások is azt gondolják. Mert az tény. Innentől fogva, meg még inkább.

Hányszor, de hányszor belefutottam abba a helyzetbe, hogy már a dagonya alján voltam, mert tökéletesen meggyőződtem, hogy szenvedésem alapja a valóság (azt sem tudom, hogy mi az), minden gondolatom igaz, így piszok módon gyötrődtem. Aztán volt olyan is (meg még sokszor van is sajnos), hogy automatikusan hagyom, hogy robotüzemmódban kikeljek magamból, felháborodjak, véleményt formáljak, gyötrődjek – leginkább az igazságtalanság, manipuláció, erőszak vagy elnyomás miatt. Mindig van valami.

Olvasgatok itt-ott, látom, hogy miképpen indulnak be az önműködő mechanizmusok. Elbizonytalanodok. Most a terítéken az erőszak van nálam. Egy ideje nem jutott eszembe, mert anno szisztematikusan azon kezdtem dolgozni, hogy abbahagyjam saját magam bántalmazását és valahogyan ettől a környezetemből is kiszorult a sok durva, értelmetlen, agresszív megnyilvánulás. Mások viszont ezerrel tolják az arcomba – tehát még mindig nincs ez nálam a helyére téve, hiszen ha OK lenne, akkor nem is lenne rá figyelmem, bele se juthatna a látóterembe.

Vajon attól lesz vége az erőszaknak, hogy azt gondolom, hogy nem kellene erőszaknak lennie, nem kellene, hogy az emberek erőszakosan éljenek? Hát elbizonytalanodtam, pontosabban nem vagyok benne biztos, hogy ez pont oda vezet.

Oravecz Andi nagyon sok felismerést adott már eddig is, nála olvastam egyszer: “Nagyon fontos, hogy nem jóváhagyjuk az erőszakos viselkedést. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy attól, mert úgy gondoljuk évezredek óta, hogy ilyesminek nem kéne megtörténnie, mégis ütünk, verünk, gyilkolunk. Odabent saját magunkat. Mindannyian. A kívül megjelenő erőszak ennek a kivetülése. És nem attól lesz vége, ha továbbra is azt hisszük, hogy nem kéne léteznie. Csak a saját magam ütlegelését, verését, gyilkolását tudom abbahagyni; a Munka erről szól. Felismerem az összes önmagam verése aspektusomat, és azokat a gondolatokat, melyek saját magam veréséhez vezetnek. Ha ezeket megkérdőjelezem, akkor abba tudom hagyni saját magam verését. Például, képes leszek elköltözni egy engem verő embertől.”

És akkor itt vagyunk a lényegnél. Pontosabban szerintem a lényegnél. 🙂 Összefogunk, tiltakozunk, tüntetünk, hangosak vagyunk, köpködünk arra, aki más véleményen van, nyilvánosan megbíráljuk, “önigazolunk”, mert másokat is sikeresen magunk mellé állítunk. Értem. És még sem értem. Egyszer már megértettem, hogy a külső harc az én saját, belső harcom kivetülése, tehát a háborúk is az emberiség lelkében zakatoló háborúk tükröződése. De akkor most megint azért nem értem, mert miért nem érti más is ezt? Vagy miért nem értik sokan, sőt miért nem érti mindenki? Lehet, hogy sokkal egyszerűbben eltüntethetnénk az erőszakot, mint hisszük?

Megváltozhatna az egész civilizáció általam, általunk, ha tudatában lennénk teremtő képességünknek? A világban ezerrel zajlanak a változások, anélkül, hogy tudnánk, mind teremtünk benne valamit. Mindent. Hát igen… egyszer minden tiltakozónak haza kell menni. Becsukódik az ajtó és a tükörben találkozom önmagammal. Akkor, ott nincs több szerepjáték. Bátran válaszolhatok a fel nem tett kérdéseimre. Senki sem hallja, csak az, akinek kell: ÉN. Lehet béke és nyugalom a világban, élhetek erőszak nélkül, ha kicsiben, naponta bántalmazom önmagamat? Erőszakos vagyok magammal szemben amikor például egy félreértelmezett beszélgetés után anélkül, hogy tisztáznám, légvárakat építek, elhiszem és hagyom, hogy rám dőljön az egész. Aztán akkor is erőszakos vagyok, amikor agyalásomnak teret engedek és mondjuk véresre cincálom a szám szélét vagy épp a körmömet rágom tövig, anélkül, hogy észrevenném, hogy a lelkem háborgása miatt már a testemet is sanyargatom. Erőszakos vagyok magammal szemben, amikor túl sok “nyomás” nehezedik rám és képtelen vagyok sorban felgöngyölni vagy legalább szelektálni, hogy fontos de közben lényegtelen… és ilyenkor inkább bogyókhoz, nyugtatókhoz kapok… mert ugye nincs idő a fájdalomra!? Sorolhatnám napestig, de ezt Te is tudod!

Ki más tudna nyugalmat adni nekem ott bent, ha én magamnak nem tudok? Amíg ott van bennem az erőszak, addig kivetül a világba is. Béke-aktivista akarok lenni? Rendben. Akkor kezdjem megteremteni a saját békémet, a saját erőszakmentességemet, tüntessem el a saját ön-bántalmazásomat (mert azért ezeknek számtalan burkolt és kevésbé az formája létezik, ugye), ön-marcangolásomat, meghurcolásomat, megalázásomat. Ha ma elkezdem, nem érek a végére talán soha. Dehogynem. Vagy mégsem. Lényegtelen. Nem a vége a lényeg, talán inkább az, hogy kezdjem el, foglalkozzak magammal, tegyek az erőszak-mentesítésemért, hogy eltűnjön az erőszak a világomból.

Ahogy haladok befelé, úgy haladok kifelé. Én inkább így döntöttem. 🙂 Cáfolhatsz most azonnal, hozhatod a bántalmazottak és megerőszakoltak példáit, igazad van! Létezik, “valós” történet, Te és én teremtjük, újra és újra, közben pont a lényegre nem marad időnk, Önmagunkra.

Kutattam, kerestem… a mai napig nem tudok jobb módszert a világ megváltoztatására, ha csak nem szánok időt, energiát, teret és figyelmet önmagam vizsgálatára és változtatására. Mert akkor beindul. Feltartóztathatatlanul. Pont olyan lesz, amilyenné teszem. Én is és a Világ is. Nem kis felelősség. Érted? Érted!

Hegedüs Erika

életvezetési tréner, coach

www.tobbvagy.hu

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?