Instant módszerekkel hozzam rendbe az életemet?

Jövök-megyek a lakásban, háttér televíziózás folytatása közepette. Egyszer aztán eljött a pillanat, amikor képtelen voltam tovább zsizsegni, mert megütötte a fülemet, hogy van mód arra, hogy végérvényesen rendbe hozzam az életemet. Nocsak!

Talán Te is ismered a kereskedelmi televíziózás fura műsorait, amikor a képernyőn keresztül megjósolják a jövőnket. Még eddig nem is akadtam ki igazán akkor, amikor szántak pár percet a betelefonálóra, mondjuk kártyát vetnek neki, beszélgetnek vele, erőt adnak a továbbiakhoz. A mai műsor mégis mély döbbenetet váltott ki bennem.

Nagyon sokszor, önmagát következetesen ismételgetve azt mondta a jövőt talán valóban jól megérző, látó, jósoló, hogy most lehet dönteni, hogy változtatunk-e az életünkön. Nagyszerű – gondolom. Kíváncsivá tett, lehet, hogy akkor az ügyfeleimmel sem kell több coaching alkalom, hogy egy-egy elakadást kibogozzunk, valami jóval gyorsabb módszer is létezik. Aztán dobok egy hátast. A betelefonáló bediktálja a keresztnevét és a korát. Aztán pillanatokon belül az apró cetli az adatokkal a gyertyaláng felett az enyészeté lesz és már is kész. Milliószoros jó jön ezután – mondja a látó.

Aha. Nem bírálok senkit, nyitottan szemlélve a dolgot, akár még működhet is, hiszen a betelefonáló bizonyosságot kaphat, hogy a szakember egy spirituális ceremónia mellett sokat tett érte. Innen a placebo hatásra alapozva, bárki kihúzott gerinccel folytathatja az életét, meggyőződéssel a szívében, hogy ígéretet kapott, csak a jók jönnek ezután. Egy szívünk mélyén létező hit olyan erőt adhat, amely bármilyen élethelyzet szemlélését sokkal derűsebbé teheti.

Nem is erről akartam Neked írni most. Inkább a tendenciáról, társadalmunk helyzetéről, vágyainkról, hogy valami jobb és több legyen az életünkben. Mivel 9 másodpercenként újabb telefonáló diktálta be a nevét, korát, kénytelen vagyok azt hinni, hogy magas a nyitottság a világban, hogy tegyen az életéért, jövőjéért, céljaiért. Végre, nagyszerű, nem fogadjuk el a posványt, van rá szemünk és szívünk, hogy lehet és kell változtatni, ha elakadtunk. Na de lehet ennyire gyorsan? Oké-oké mondhatod, hogy egy mély hiedelem bennem, hogy nem lehet 9 másodperc alatt megváltoztatni az életünket. Jogos. Nem tény, elképzelhető, hogy lehet, csak én nem tudom elképzelni. Nézd el nekem! Túl 400 élettörténet apró töredékeibe belelátva azt gondolom, hogy ennél kicsit több munka kell ahhoz, hogy aránylag tartósan harmonikus szintre hozzuk saját létünket.

Na de akkor mi is van? Elmerengek, figyelem a betelefonálók hanglejtését, hangszínét. Bizonyosságot akarunk, hogy van más út is, lehet változtatni. Nem rossz, sok erőt adhat egy ilyen meggyőződés – elismerem. Hallom a betelefonálók hangjából, hogy nem túl magas az energiaszint, valahogy ettől az 500+Áfa befektetéstől valódi, végleges és tartós változást remél mindenki. Magamtól és Tőled is kérdezem, vajon mennyi időre elegendő egy ilyen muníció a hétköznapok útvesztőiben? Mikorra szembesülünk újra azzal, hogy mégis tenni is kellene azért az annyira vágyott változásért? Ha van instant módszer, akkor azt én még nem találtam meg. Sajnos. Vagy szerencsére?

Azt hiszem, hogy ha nem mi oldjuk meg azt a helyzetet, ha nem mi teszünk érte, ha nem a mi tapasztalásunk, örömünk, bánatunk, akkor igazából semmit sem ér, nem épül igazán belénk. Miért? Mert így működünk, képtelenek vagyunk mások “kárán” tanulni.

Az tény, hogy nagyon sok út létezik, számtalan módszer van, amely közelebb vihet önmagunkhoz. Nincs tuti megoldás, mindenkinek magának kell bejárni azt az utat, amely során megismeri az összefüggéseket és benne önmagát. Nehézkes az út olykor, sok a buktató, elágazás, zsákutca, visszafordulás. Összességében mégis fantasztikusnak tartom az úton-létet, ha tudatában vagyunk, hogy minden rácsodálkozással gazdagodunk, tapasztalunk. Mai tudásommal továbbra is azt gondolom, hogy kellenek a beszélgetések önmagunkkal, másokkal. Lehet élni úgy is, hogy nem akarjuk meghallani a saját hangunkat, hiszen számtalan eszköz létezik, hogy tartós zajjal elnyomjuk azt. Talán vannak olyan érdekek is, amelyek külön örülnek, ha a tömegeket jobban vonz a világ zaja, mint saját gondolataik. Talán. Ettől függetlenül mélyen hiszem, hogy sokan vannak, akik szeretik a gondolataikat, meghallgatják saját belső hangjukat, bíznak intuíciójukban, elég tudatosak, hogy kizárják a világ zaját, nem csak életben vannak, hanem ÉLNEK is. Nem 9 másodperc alatt akarnak megváltoztatni elakadásokat, mert tudják, hogy keresztül kell menni azokon a tapasztalásokon, amelyek közelebb visznek az ismeretlenhez, Önmagunkhoz és ahhoz, ahogy benne vagyunk a világban, ahogy hidat képezünk a Föld és az Univerzum között és ezzel megteremtjük az egységet, amely pillanatokra ugyan, de megnyugvást adhat.

Hegedüs Erika
életvezetési tréner, coach

Comments

comments