Egy gondolat mára
  • Ahhoz, hogy az embereket szeresd, nem kell mindenkit megcsókolnod, aki az utadba akad. (…) Csak kevesebbet kell kritizálnod az embereket! Engedd meg nekik, hogy azt viseljenek, amit akarnak, úgy éljenek, ahogyan szeretnének, azok legyenek, akik lenni szeretnének! Andrew Matthews

Visszakapod? Önzetlenség ötös

Nem volt könnyű napom. Úgy alakult, hogy egész nap egy kiállításon rostokoltam, fő profilomat tekintve mosolygó, pálinka töltögetőként. Persze szépen is mondhatom: hostess vagy inkább háziasszonya a standnak. Különösebb baj nem volt az első verzióval sem, mert egészen jó fej emberekkel hozott össze a sors, derekasan álltam a sarat, bár a nap végére már éreztem, hogy nem érzem a lábam – kellett nekem magassarkú csizmában léteznem egész nap. :) A hangosbemondó rettentő udvariasan elzavarta a látogatókat, majd néhány perc múlva már a kiállítókat is. Pillanatok tört része alatt mindenki eltűnt. Ott álltam egy kolléga társaságában, aki pont annyira volt spicces, hogy gőze ne legyen, hogy melyik szállodában lakik. Miután röpke 20 perc alatt kiderült, hova is kell menni, bevállaltam, hogy elviszem. Alig voltak nehezítő körülmények. Szakadt az eső, sötét este volt és az összes kiállító egyszerre pattant autóba, hogy jogosan megérdemelt pihenését megkezdhesse bárhol, máshol. Araszoltunk úgy másfél órát. Amikor kitettem a szálloda előtt, fokozódott bennem az elkeseredés. Már útközben is érzékeltem, hogy nem vagyunk egy könnyen engedő, együttműködő népség… de ma kiütötte a biztosítékot nálam pár városlakó.

Bizonyára ismered, amikor próbálsz kikanyarodni egy nagyobb útra, látod, hogy kb. 5 autó fér a lámpáig, ami ráadásul vörösen izzik, de autósaink merev tekintettel, erősen markolászva a kormányt, ezerrel nyomják a gázpedált, hogy gyorsan a lámpa elé érjenek és leginkább, hogy ne kelljen senkit se beengedniük. Hát így történt, hogy nem könnyen jutottam ki a hotel elől, pedig aránylag lendületesen és bátran szoktam vezetni. Miután kiküzdöttem magam, meg is kapták a magukét. Visszaadtam, másoknak. Bárkit, aki be akart jönni, sávot váltani, zebrára lelépni, gyorsat-lassút én mindenki mást beengedtem, lassítottam, intettem. Talán hergeltem pár sietősebb fajtát, de mivel a biztosítékom már kiütődött, nem tudtam másképp cselekedni. Végig az járt a fejemben, hogy az Univerzum nem adja vissza valahogyan ezt az önző viselkedést nekünk? Az nem lehet. Hogyan lesz itt kiegyenlítődés?

Na már megint nem kellett sokat várnom. 😀

Talán fél órája masszírozgathattam fáradt lábamat, amikor az Uram hazaérkezett. Megemlítette, hogy lenne egy programunk majd késő estére. Repesett a szívem, de végül összekanalaztam magam és útnak indultunk.

Képzeld, a nagymamáék (80 és 83 évesen) úgy döntöttek, hogy színházba mennek. Törökbálintról bebumliztak busszal a “városba”. Az Uram semmiképp sem akarta, hogy a két kisöreg késő este ugyanígy bóklásszanak haza tömegközlekedéssel, így a színházi műsor végéhez igazítva vártunk rájuk. Amikor behuppantak a kocsiba eszeveszett mesélésbe kezdtek, csak győztük kihámozni a lényeget. :) Nagymama elmesélte, hogy már régebben voltak kétszer is színházban, így emlékezett rá, hogy az az Oktogon környékén volt, így automatikusan odamentek ismét. Nem sikerült kitalálni, hogy végül melyik színházhoz indultak, mert szóba került a Körút, de meséltek a Nagymező utcáról is. Összemosolyogtunk az Urammal, végül ez nem volt lényeges a történet szempontjából. Az édes pofa öregek az esőben, kicsit megizzadva, egyre reményvesztettebben keresgélték a megfelelő helyet, főleg azért, mert az idő lázasan haladt 7 óra felé. Nagymama rátermett, egy idő után be is ment egy színházba, mutogatta a jegyeket, hogy ők ide akarnak menni. A Hölgy, aki segíteni próbált, kikísérte őket az utcára és részletes tervet adott metróról és átszállásról, meg aluljárókról. Én már talán itt fel is adtam volna, de Ők az utasításokat követve átszelték a fél várost… és a történet csattanója itt jön! Fogalmuk sem volt, hogy jó irányba mennek-e, lelki szemeikkel látták, hogy hamarosan felhúzzák a függönyt, szótlanul bandukoltak egymásba karolva, amikor a Madách téren, a sarkon egy magas, középkorú hölgy leszólította őket: – Önök jönnek a Macskajátékra? 

Na képzelheted, ahogy a város forgatagában a két kisöreg elképedve egymásra nézett. Az történt, hogy a korábbi színházas hölgy, miután útjukra bocsátotta nagymamáékat, vette a fáradtságot, visszament és telefont ragadott, hogy értesítse a másik színházat, hogy jó messziről két idős ember hozzájuk igyekszik és nagyon el vannak tévedve, várjanak rájuk. És akár hiszed, akár nem, így tettek. Vártak rájuk! Még eléjük is mentek, hogy zavarodottságukat, eltévedésükből fakadó izgalmukat enyhítsék. A Hölgy előre ment, mutatta az utat, ajtót nyitott, lesegítették a kabátjaikat és megnyugtatta őket, hogy pont időben érkeztek. Vigyáztak rájuk. Valahogyan egészen más élményekkel ülték végig így az előadást, mert a kocsiban egymás szavába vágva csak meséltek és meséltek. Én meg a felére nem emlékszem, mert zakatolt az agyam, egyenesen vigyorgott a szívem, hogy van ilyen. :)

Szeretem az Univerzum óramű pontosságú működését, tökéletes egységét és egyensúlyát… mai kattogásom fő témáját. Igen, visszakapjuk. Néha persze nem úgy és akkor, ahogy mi türelmetlen, gyarló emberek szeretnénk, de meggyőződésem, hogy megint választ kaptam kérdéseimre. Nagyon hálás voltak a két egymástól távol lévő Hölgynek, hogy a jó ég tudja milyen indíttatásból, de rendkívül jól “vizsgáztak” Emberségből. Igen. Önzetlenségből ötös.

Jó hangulatban mentem aludni. Elalvás előtt meg is állapítottam, hogy meggyőződtem ismét – mindent visszakapunk.

Te is észrevetted már?

Hegedüs Erika

Comments

comments

5 Responses to Visszakapod? Önzetlenség ötös

Minden vélemény számít!


Újratervezés Napló



Látogass el weboldalamra!




Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:



AJÁNDÉK coaching!



Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?



A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:


Milyen nap is van ma?
Mi a véleményed a blogomról?

blog


Én is!