Egy gondolat mára
  • Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre. Byron Katie

Énidő nélkül eltűnik az Én

Nem annyira új ez a szó, de még kicsit szokatlan: “ÉNIDŐ.” Akár hiszed, akár nem, elképesztően fontos lenne az életünkben, hogy több-kevesebb, de rendszeres jelenléte legyen.

Randevú Önmagunkkal. Találkozás azzal, akit a legjobban szeretek. Minél többször találkozom “vele”, annál jobban kedvelem, annál inkább megismerem és egyre jobban szeretem. Hihetetlen?

Miről is lehet szó az énidő kapcsán? Na hát ez az, amit egyedül Te tudsz pontosan megfogalmazni! Annyit tudok segíteni Neked, hogy kicsit szűkítem a kört. Nos ez az énidő bármi lehet, ami számodra értékes, tölt, ad, többé tesz. Olyan idő, amikor a figyelmem magamra fordul, a fókuszban ÉN vagyok, engedem magam befelé figyelni, előre állok a sorban és pontosan azzal foglalkozom, ami számomra fontos. Lehet ez naponta csak 5 perc vagy akár 5 óra, egy hétvége vagy akármi, ami nekem épp kell. Hogy állsz ezzel a témával?

Mi lehet a gond, miért csóválod most a fejed? Mi magyar nők amolyan mitológiai izom-szobrok vagyunk, mindent a vállunkon cipelünk, erős kezünk összefog mindent, cikázó szemeinkkel fókuszálunk a körülöttünk létezőkre, átvállalunk másoktól is feladatokat, anyjuk helyett anyjuk leszünk, egyetlen elismerő jó szóért lemegyünk kutyába. Soroljam még? Magadra ismersz? Figyelsz, pörögsz, szervezel, intézel, teszel, veszel, megfelelsz… és a végére jól elfáradsz. Talán vagy annyira tudatos, hogy még eszedbe is jutsz, de szomorúan konstatálod, hogy ma is kifutottál az időből és pont az Énidőre nem maradt semmi. Mi is az a semmi? Perc vagy energia? Esetleg figyelem vagy önzés?

Egészséges önzésnek hívom, talán sikerül egy régebben kezdődött missziómmal megértetni egyre többekkel, hogy ez igenis szükséges, lehet jó, sőt csak az. Azzal, hogy Te jól vagy, jól lesznek a környezetedben élők, a társad, gyerekeid, kollégáid, családod, barátaid. Annyira egyértelmű. Reakcióra ellenreakció. Nem hazudhatunk önmagunknak, amikor minden idegszálunkkal a pörgésben létezünk, akkor egyre kevesebb oxigénnel töltjük meg a tüdőnket, egy idő után már sosem végzünk hasi légzést, egyre szaporább a szívverésünk, fogy az energiánk, fáradunk… és közben egyre eszeveszettebben igyekszünk. Helytállni a gátakon.

Na itt álljunk meg! Mi van akkor, ha azokat a gátakat éppen mi manifesztáljuk és egyáltalán nem is léteznek? Ezért mondom, hogy engedd meg magadnak az Énidőt, pontosan azért, hogy ne tűnjön el az Én!

Egyik nagyon kedves ügyfelem sokszor győzköd, hogy neki olyan jó, hogy csak a MI létezik. Hogy nekik még az emailcímük is közös, nem lépnek egymás nélkül, nem is gondolkodnak külön. Sok irányból próbáltam megmutatni Neki, hogy veszélyes terepre tévedt, de még nem tudtam áttörni a felismerése azon falát, ahol legalább napi 5 percre létezhetne Ő, önmagában, önmagáért.

Valószínűleg a tudatosság lesz itt a kulcsszó! Kellek magamnak, nem engedhetem, hogy elvesszek a napi hajtás közepette, egyszerűen azért, mert értékes vagyok. Ezt elfogadod? Ha igen, akkor talán menni fog, hogy napi néhány percet, néhány órát adj magadnak pontosan azért, mert megérdemled.

…………

Egy lassú meleg zuhany, néhány perc zongorázás, egy jó szám a rádióban miközben táncolok, egy kucorgós este a fotelban egy jó könyv mellett, néhány cikk elolvasása az interneten, kicsi lustálkodás reggel, amikor hagyom, hogy a gondolataim összerendeződjenek, egy kényelmes séta, miközben a délutáni napsugarak megsimogatják az arcomat, vagy a megfőzött ebéd után hagyom, hogy valaki más mosogasson el és addig bármit csinálok, ami jó nekem. Együtt lenni magammal, élvezni a magamra szánt időt, átérezni, hogy igen, ez jó nekem, ettől töltődöm, egyre erősebbnek érzem magam, egyre több értékemre látok rá, amitől észreveszem a Világ csodáit. Ha nyitott szememmel látni is kezdek, nem csak nézek, akkor elképesztő gyorsasággal megváltozik a rezgésem és egy teljesen más Világot tükrözök vissza és így teljesen új Univerzumot teremtek magam köré.

Ha kimész az utcára, tömegközlekedéssel utazol vagy egy bevásárló központban sétálsz, jó gyakorlati terep lehet, hogy elsuhanó arcokat figyelsz, belenézel szempárokba. Lásd meg, hogy ott van-e még az Én! Igen? Talán? Örülj önmagadnak, légy hálás, érezd át, hogy milyen csodálatos, ha ráeszmélhetsz, hogy még nem tűnt el az Én, létezel és létezik a másik is. Egyszerűen nem csak életben vagy, hanem ÉLSZ!

Ha Te is vizuális típus vagy, akkor bátorítalak,  hogy nyomtasd ki magadnak ezt a kis cetlit, tedd ki a hűtőre, bejárati ajtóra, üzenőfalra, ágyad mellé, tükörre… ahol szembetalálkozhatsz vele, mosolyt csal az arcodra és emlékeztet arra, hogy nincs fontosabb Önmagadnál!

Hegedüs Erika
életvezetési tréner, coach

 

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK:

Az ÉNIDŐ segít a minőségi élet megteremtésében

Csodák karnyújtásnyira – az Énidő ajándékai

.

Comments

comments

Énidő nélkül eltűnik az Én bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?