Egy gondolat mára
  • Úgy tűnhet, hogy mások állnak boldogságunk útjában. Valójában mi állunk ott, mert mi választjuk meg, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez. Andrew Matthews

Az ÉNIDŐ segít a minőségi élet megteremtésében

könyvolvasásElképesztő erő van bennünk. A kitartásunk talán még nagyobb. Látjuk a kihívásokat, megyünk előre, vállunkra veszünk saját terheink mellé másokét is gyerekektől, társaktól, kollégáktól, szülőktől. Hiába a mély hit, kőkemény akarat… hidd el, hogy tartósan nem lehet büntetlenül csinálni. Saját magunk ellen megyünk, hiszen önként állunk a sor végére, önként teszünk mindent a fontossági sorrendben magunk elé. Senki sem kérte. Csak mi hisszük ezt, valamilyen ősi hiedelem hatására.

Időről-időre lehet másoknak kedvezni, de a mártír szerep, az örök alázattal élő, az állandó behódoló, megfelelni vágyó FOLYAMATOS szerepek ölhetnek ki hitet, tüzet, lelkesedést.

Mit is jelent pontosan az ÉNIDŐ?

Angolszász szakirodalomban találkozhatunk több helyen a ME TIME kifejezéssel, ami konkrétan azt az időt jelenti, amit önmagunkra fordítunk, amikor bármit csinálunk, de a saját örömünkre. Egy olyan pihenőidő, ami nem munkával zajlik és nem másokért való tennivalók sora.

Ha visszanézünk korábbi századokra, sosem került felszínre, vagy ennyire előtérbe az életfeladat megtalálásának fontossága, önkiteljesedésre való törekvés, az önmegvalósítás mindennél nagyobb igénye. Talán az elmúlt pár év, évtized hozta változásaival a rivaldafénybe és mivel a fókuszunk tovább növelte, már nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk róla. Megváltoztunk. Igényünk van valami olyanra, amit elveszettnek élünk meg. Önmagunkra.

Születéskor várható élettartam ma Magyarországon férfiak esetében 72, míg nőknél 79 év, viszont az átlag életkor ennél sokkal meglepőbb: 40 illetve 44 év. Döbbenet.  Forrás: KSH

A statisztikai adatokat továbbgondolva jutottam arra következtetésre, hogy az élet nem lehet hosszú teendők listája, mert az igazából csak túlélés.

A szuperanyuk, szupertársak időszakát éljük, valahogy nem túl trendi időnként egyedül lenni, figyelni befelé, saját igényeinkre, rezdüléseinkre, üzeneteinkre. Polihisztornak érzi magát számtalan nő, aki meglepő ügyességgel zsonglőrködik ezer feladat és kihívás közepette, de közben óhatatlanul fárad, veszít ragyogásából, csillogó szemeiből…

Az érem másik oldala az hogy egy mai modern nő mindent akar, mindenhol szeretne jelen lenni, kiteljesedni. Kell a sok tudás, karrier, hivatás, kell az esküvő, a család, a szép otthon, autó, barátnők, utazás…

………….

Nagyon könnyű elhitetni magunkkal, hogy na de nekünk ez vagy az örömet okoz. Ha nyugodt körülmények között aztán megkapargatjuk a témát, hogy miért érzik olyan sokan fáradtnak, elcsigázottnak, szétesettnek magukat, akkor érdekes felismerésekre juthatunk. Ha néhány bekezdést vissza ugrunk, látjuk az átlag életkort illetve a születéskor várható életkort… ami azért érdekes, mert számtalan beszélgetésben kirajzolódott, hogy igazán akkor virágzott ki az adott személy, amikor a gyerekek kirepültek, önálló életet kezdtek élni, megszűnt a teher és az állandó készenléti nyomás. Milyen idős korban mondják ezt általában? Igen, túl a hatvanon. Természetesen számtalan csodát lehet megélni 60-80 körül is, de legalább ugyanennyi másfélét fiatalabb korban. Az érem másik oldala, amikor huszonévesekkel beszélgetek, akik felhúzott szemöldökkel kérdezik, hogy ki kérte ezt? Nekik nem volt szükségük ennyi áldozatra, ők nem akartak különóráról edzésre majd extra fakultációra rohanni, azt sem kérték, hogy a szülő az iskola előtt dekkoljon a kocsiban egy órát, mert nem érte meg addig hazamenni, a sok hétvégi meccs miatti közös utazást sem kérték, és a versenytánc miatti rendszeres étkezési, életmódbeli közösen vállalt kényszertábort sem kérte. Akkor honnan jött az ötlet? Honnan a belső vágy a rohanásra, a még magasabb szintű teljesítésre, a még több megélésére és elérésére? Mégis igaz az, hogy a szülő a gyereken keresztül próbálja megélni mindazt, ami neki nem sikerült, de ebben a fene nagy igyekezetben épp a megélés marad el?

Korábban már írtam az Énidőről, kicsit más megközelítésben, de ma is úgy gondolom, hogy ebben a civilizációs formában, ebben a században itt és így, ahogy mi élünk, ÉNIDŐ nélkül elveszik az ÉN. Hosszútávon sok eszköz, módszer, tudatosság segíthet a harmónia megteremtésében, rövid távon egyetlen dolgot tudok (magunknak) tanácsolni: adj magadnak ÉNIDŐt, pihenj kicsit, csináld a semmit, csinálj bármit, ami kattogásodat enyhíti, feltölt, figyelmedet magad felé fordítja és ha legalább csak órákra is, de megállít a mókuskerékben!
Jó (én)időgazdálkodást kívánok!

Hegedüs Erika

életvezetési tréner, coach
www.tobbvagy.hu – Több van benned, mint gondolnád!

 

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK:

Énidő nélkül eltűnik az Én

Csodák karnyújtásnyira – az Énidő ajándékai

……..

kösziamegosztást

Comments

comments

Az ÉNIDŐ segít a minőségi élet megteremtésében bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?