Egy gondolat mára
  • Ha bármit megadhatnék neked, olyan belső csendességet kapnál, hogy szíved mindig nyugodt és biztos maradna, bármi is történjék életedben. Pam Brown

Mennyire betegség az üres fészek szindróma?

Ha valahol akármilyen szindrómáról hallunk, azonnal betegségekre asszociálunk. Nem véletlenül, hiszen a szindróma jelentése valamely betegségre jellemző tünetek összessége. Talán Te is azok közé tartozol, akik még sosem hallottak (pedig így vagy úgy megélik) az üres fészek szindrómáról, éppen ezért gondoltam, hogy kicsit közelebbről is körbejárom a témát, hogy felismerjük, mennyire érintettek vagyunk, ha élünk, ha szülők vagy gyerekek vagyunk, ha hat ránk a társadalom és az ezer év óta cipelt hitrendszerek, kódolt minták sokasága.

Számtalan pszichológiai kutatás foglalkozik a család, ezen belül a házasság egyes fázisaival, így kiemelt helyet kap a folyamatban az a szakasz, amikor a gyermek megérkezik a felnőtté válás legfontosabb szakaszához, egészséges módon leválik a szüleiről, önálló életet kezd élni. Modellezve nagyon szép ívet fut be egy ember fejlődése, életszakaszainak változása, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy az a bizonyos egészséges módon zajló leválás gyakran sehogy sem akar sikerülni. Ki lehet a hibás? Kell feltétlenül hibást keresni? Mi van akkor, ha ez a minta generációk óta ismétlődik, ugyanolyan nehezen engednek el bennünket szüleink, ahogy ők is végigküzdötték magukat ugyanezeket a folyamatokon a saját szüleikkel?

Luc Besson írta és rendezte a 2014-es Lucy című filmet. Ma már számtalan helyen online módon is megtekinthető a neten. Elsőre egy sci-fi, akciófilm… mégis valami egészen más. Jó, nem kell leányregényre számítani, aki ismeri Luc Besson stílusát… A film egyszerre mellbevágó és felkavaró, közben irreálisan futurisztikus, de a mélyben az ezer éves kérdéseket feszegeti – mi értelme van az egész létezésünknek, minek, miért, hova… Nem árulok el talán semmi lényegeset a filmről, ha azt azért elmondom, hogy a film készítői oda vezetik vissza az egészet, hogy a tudás átadása az egyetlen, ami motiválhat, mint az élet értelme. Tehát leegyszerűsítve cél a folytonosság, megőrizve a már meglévő tudást, hozzátéve az újabb bölcsességeket, bizonyos mértékű másolással.

Épp amikor e téma körül jártak a gondolataim, jött velem szembe ez az idézet:

“Hosszú évezredek óta mindenki csak másolja az előző generáció életét, miközben folyamatosan attól akar megszabadulni, amit másol éppen.Ki éli hát a saját életét?” (Csattos Ilona: Vedd észre)

Szíven ütött, mélyen elgondolkodtatott. Lehet, hogy most nem lesz túl szimpatikus a megközelítésem, de ezt is csak egy véleménynek kell felfogni, ahogy mindenki másét is.  Készülve erre az írásra, mini közvélemény kutatást tartottam a környezetemben. Azt a kérdést szögeztem embereknek, hogy szerintük miért jó családban élni, miért jó gyerekeket nevelni, mi lehet az élet értelme. Szélsőséges válaszok születtek. Többen gondolkodás nélkül rávágták, hogy az élet értelme a gyerek, a család, önmagunk reprodukálása, kiteljesedés a nevelésben, ami nem lehet más, mit egy kisember terelgetése, majd útjára bocsátása. Mi másért érdemes élni? – kérdeztek vissza. Igen, miért, ha nem lehet átadni a tudást, ha nem lehet valakiért élni, ha nem lehet az elmaradt álmainkat valaki máson keresztül kicsit megélni. Vagy talán mégsem?!?

Voltak vélemények, amelyek azt sugallták, hogy nagyon egyszerű az élet bizonyos értelemben, ha családban élünk. A gyermek születése és felnevelése számtalan örömmel, felelősséggel, kihívással, félelemmel jár. Egyik barátom úgy fogalmazott, hogy “sínre tesz” egy gyermek érkezése,  hiszen jó húsz évre megadja a gondolataink, tetteink, álmaink csapásirányát. Túlzás lenne? Talán nem, hiszen valóban annyi apróság és egyáltalán nem apróság tarkítja azt az életet, amely a fogantatásától a valódi felnőtté válásáig elkíséri és amit átél az édesanya, jó esetben az édesapa (ha aktív részese kíván maradni a családi eseményeknek) illetve a nagyszülők.

Matthew McConaughey rajogók talán emlékeznek az Anyám nyakán című film nagyon szemléletes jelenetére, amikor végre már elköltözik otthonról a felnőtt fiú és visszalátogat, meglepve tapasztalja, hogy szobája átalakul. Már nyoma sincs az ő gyerekkori világának, apja egyszerűen átalakítja, ahol akváriumával bíbelődve “pucérszobának” nevezi ki az egykori gyerekszobát, mivel évtizedekig nem mászkálhatott otthon pucéran, hogy megfeleljen az apaszerepnek, de most végre megélheti régi önmagát, amit olyan sokáig elnyomott. Semmi extra, egyszerűen csak szeret otthon lenni ruha nélkül…. Megmosolyogtató jelenet, pedig millió család életét, játszmáit, szerepeit mutatja be jelképesen, bár nem mindenki vágyik arra, hogy végre pucéran mászkáljon otthon, de valószínűleg ezer másra igen, amit a gyerek érkezése egy “időre” felfüggeszt.

…………………

Szeretném két részre osztani a megközelítést, legyen az egyik az egészséges és harmonikus életet élő szülő vagy szülők illetve a zűrzavaros, szülői szerepeket nem játszó, alkoholista, drogos vagy bármilyen más szenvedélybetegséggel élő, függő vagy mentális zavarokkal küzdő “szülő”, aki képtelen egészségesen bármilyen építő és emelő mintát átadni gyermekének. Most tudatosan nem szeretnék kitérni a második esetre, mert sokkal mélyebb és más megközelítést igényel. Járjuk inkább körbe azt az esetet, amikor azt hisszük, azt éljük, hogy mi egészségesek vagyunk és harmonikus módon éljük az életünket magunkban és beintegrálódva a családunkba.

A felnőtté válás befejező szakasza, amikor sikerül leválni a szüleinkről miközben egészséges kapcsolatot ápolhatunk tovább velük. Egészséges, itt a kulcsszó. Amikor kapcsolatainkat nem szövi át (vagy csak részben) tudattalan mintáink ezrei, nincsenek játszmák, manipuláció vagy akár a függőségi viszony szándékos fenntartása.

Fiatal felnőttként nagyon jól emlékszünk arra, hogy milyen nehezen ment a valódi leválás (ha ment!) szüleinkről, mennyire óvatosan kellett kezelni a saját útra lépést, hogy aránylag kevés fájdalommal járjon, mennyire rosszul viseltük, hogy segítő szándékkal, de csak beleszóltak az életünkbe és tisztán él bennünk az elhatározás, hogy na mi ezt majd egészen másképp fogjuk csinálni, hogy ne nyomorítsuk meg lelkileg a gyereket, ha már szárnyát bontogatva önálló életet szeretne végre élni. Aztán évtizedekkel később gyakorta belefutunk abba a felismerésbe, hogy az elmélet köszönő viszonyban sincs  a gyakorlattal. Elképesztően tud fájni az átalakulás, a partvonalra kerülés, saját fontosságunk csökkenése és feladataink megnyirbálása.

………………

Mit is jelent pontosan az üres fészek szindróma?

Rendszerelméleti megközelítés szerint, mi is rendszerekben élünk, amelyeket ha megbolygatnak, akkor felborul a korábbi nyugalom, hosszabb-rövidebb újrarendeződés után a rendszer elemei megnyugszanak és újra-rendeződve beáll az új rendszer. Az élet minden területére, így családi viszonyainkra is ez jellemző.

A felnőtt ember ösztönösen vágyik arra, hogy saját döntéseket hozzon, vállalhassa azok következményeit, a maga útját járja és aránylag kevés megfelelési kényszer közé kényszerüljön. Éppen ezért egészséges az a folyamat, amikor kellő távolságba igyekszik kerülni, de fenntartja jó kapcsolatát továbbra is szüleivel, de önálló individuumként helyezi bele magát a létezésbe. Ha teheti albérletbe költözik, kollégiumba vagy szülői segítséggel saját lakásába. Elindul az önálló élete és ebben benne van szüleivel zajló ilyen/olyan viszonya is.

Eközben a szülő korábbi hozzáállásától, mentalitásától, alap értékrendjétől függően reagálja le a változást.

Ha egészséges önzés jellemezte korábban is, akkor szerepeiben lubickolva kiteljesedett életet él, dolgozik, nyugdíjasként feladatokat vállal, sportol, barátokkal szervez programokat, aktív életet él, hobbijai vannak, szerelmi életét felfrissíti vagy megújítja, átrendezi az otthonát új életszakaszának megfelelően.

…………….

Ha szinte kizárólag szülőként (jellemzően anyaként) teljesedett ki, akkor az új életszakasz komoly változásokat hozhat. Az üres fészek szindróma tünetei hasonítanak a depresszióéhoz. Szakirodalom olykor másfél-két éves gyászidőszakhoz hasonló időszakról beszél, amikor az anya képtelen átrendezni a gyerekszobát, sok időt tölt a gyerek tárgyai között, szívesen szigetelődik el másoktól, érzékeny, sírós időszakokkal teli életet él, amikor akár önmagát és az otthonát is elhanyagolja. Nagyon fontos, hogy a környezet, pl. társ, barátok, család ezt felismerje és szelíd módszerekkel “beavatkozzon”, hogy ez a depresszióba hajló gyászidőszak lerövidüljön.

Nézzük közelebbről azt a területet, amelyről jó ha tudunk, akár saját életünkben is felismerjük létezését és ha kell, akkor képesek legyünk változtatni rajta!

Az üres fészek szindrómát megélő szülők – nagy számban inkább az anyák – egyik része csendben, magában megéli a leválást, befelé szenved, a négy fal között éli meg a gyerek felnőtté válását egy fajta kudarcként, az élet elmúlásaként. A másik nagy csoport esetében a szülő képtelen ezt megélni befelé, önmagával lejátszani, tudattalanul ugyan, de játszmázni kezd.

– Jellemzően elképzelhetetlennek tartja, hogy engedje leválni gyermekét magáról, minden módszert, eszközt bevet, hogy fontosságát megtartsa.

– Úgymond mérgező szülővé válik, aki ezer és ezer módon irányítja az eseményeket.

Egyik típusa nélkülözhetetlenné teszi önmagát, segítő szerepben tündököl. A gyerek kényelmi szempontok vagy lustaság miatt hagyja, hogy az anya továbbra is aktívan az élete része maradjon, ebben az esetben cinkostársakká válnak tudattalanul, amellyel a gyerek felnőtté válása is megakad, önállótlan lesz és örökre gyerek marad, csak éppen egy öreg gyerek, de semmiképp sem önálló felnőtt lény. Ebben a szituációban a gyerek átadja az irányítást a szülőnek, aki életvezetési tanácsadó szerepkörben tündökölve gyermeke minden életterületére beszivárog és szimbiózisban élnek. Első ránézésre semmilyen veszélyt nem rejt ez a masszív összekapcsolódás, mégis gyakorta évtizedekkel később ‘robban a bomba’, amikor a gyermek elfárad a rákényszerített életben vagy a szülő betegsége, esetleg halála után életképtelenné válik és egy kallódó, üres élet vár rá.

 

A FEM3 Café műsorában igyekeztünk körbejárni az üres fészek szindrómát:

………………..

Másik típusa ezeknek a szülőknek az ünneprontó típus, aki jellemzően ünnepeken zúdítja a gyerekei fejére a régóta dédelgetett sérelmeit, elvárásait, hogy tartósan megteremtse gyermekében a lelkiismeret furdalás által generált függőséget.

A bezzeg a bátyád szöveggel eszközölő szülő is komolyan megmérgezi a családi viszonyokat, hiszen állandóan ellentéteket gerjeszt, a folyamatos összehasonlítás azt eredményezi, hogy mindig van egy gyerek, aki úgy érzi, hogy nem elég, nem tud kellően megfelelni vagy megfelelően teljesíteni. Kódolva van a megfelelési kényszer miatti fojtogató légkör.

– Nagyon veszélyes az a terület, amikor a szülő a gyereke történetein, életeseményein keresztül megéli azt az önmagát, akit igazából nem sikerült. Úgy próbálja megújítani magát, hogy átveszi gyermeke feladatait, szerepeit. Puszta szeretetből tevékenyen részt vállal a gyerek életében, bevásárol neki, mászkál a lakásában a takarítás segítő szándéka mögé rejtőzve, esetleg aktívan belefolyik az unokája érkezésekor gyermeke életébe és akár át is vesz feladatokat azzal a címszóval, hogy a kisgyermekes szülők élete amúgy is nehéz, ő jobban ért hozzá, nagyobb tapasztalata van, így könnyebbé teszi gyermekei életét.

– Ha felszabadul a családi szerepek közül a gyermek aktív szerepe, és a szülők még együtt vannak, akkor gyakori eset, hogy hirtelen képtelenek feldolgozni, hogy a napi rutin, a gyereknevelés korábbi feladatsorai hiányában nehéz egymással mit kezdeni. Előfordul, hogy két idegen ember néz egymásra az üres lakásban, mivel korábban ezer és egy esetben minden a gyerek körül zajlott, kezdve a pelenka típusától a óvodai beszoktatáson át az első iskolaválasztáson túl egészen a diplomaosztó ebédjének megszervezéséig. Hirtelen nincs téma, nincs feladat, nincs megszokott megoldásra váró probléma és két ember néz egymásra kérdően. Jó esetben menet közben is megőrizték férfi és női szerepeik sokaságát, de a nagy rideg valóság azt mutatja, hogy menet közben a párok nagy része fókuszt veszít és talán végérvényesen elillan az a közelség, ami családdá válásuk elején jellemző volt mindkettőjükre. Gyakori ebben az esetben a klimax vagy épp a kapuzárási pánik okozta lavinák megélése, amely sok esetben végleges elhidegüléshez, néma egymás mellett éléshez vagy épp váláshoz vezetnek. Ebben az elszakadási élethelyzetben sok gyerek feladatának érzi, hogy ne a saját életét élje, inkább minden szabad energiájával szülei életét igyekezzen rendben tartani, házasságukat megújítani. Sok ilyen felnőni vágyó gyerek mégis megreked és képtelen lesz saját útján járni, mert mindig fél szemmel szülei boldogtalansága lesz figyelme központjában és bár tudattalanul, de az ő életüket éli.

 

coaching2Ha úgy érzed, hogy a témával kapcsolatban érintett vagy, akár szülőként, akár gyerekként bizonyos értelemben elakadtál és szívesen dolgoznál időszakosan ezen élethelyzeteden egy coach által támogatva, akkor keress meg, örömmel és kellő nyitottsággal várlak.

 

Hegedüs Erika ©
www.tobbvagy.hu – Több van benned, mint gondolnád!

 

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉS:

TOP10 ötlet, hogy elkerüld az üres fészek szindrómát

.

Comments

comments

1 válasz erre: Mennyire betegség az üres fészek szindróma?

Minden vélemény számít!


Újratervezés Napló



Látogass el weboldalamra!




Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:



AJÁNDÉK coaching!



Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?



A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:


Milyen nap is van ma?
Mi a véleményed a blogomról?

blog


Én is!