Egy gondolat mára
  • Bármit csinálsz az életben, azt vagy profi szinten, vagy sehogy! De semmit ne csinálj csak úgy! Kemény Dénes

Gondolat-morzsák: ÚSZNI AZ ÁRRAL?

úszni az árralNagyon félelmetesen hangzik, ugye?!? Valahogy régen mi úgy szocializálódtunk, hogy akkor vagyunk “jók” ha megyünk az ár ellen, érdemrend jár a kapálózásért, ellenállásért. Akkor leszünk megbecsülésre méltóak, ha fogunkat összeszorítva evezünk felfelé a folyón… mert akkor legalább büszkék lehetünk magunkra, hogy mi görcsöltünk érte és tudjuk, hogy ez azzal jár, hogy tutira nem érezzük jól magunkat közben. Nos, igen. Nem mai program ez bennünk…

Tegnap az uszodában egészen fura megtapasztalásom volt, szeretném elmesélni Neked. Legjobban akkor szeretek menni, ha nincs annyira jó idő. A múlt héten is a 8 sávban 3-4 ember úszott összesen. Birtokoltam a teljes pályát, saját tempómban úsztam, csak a gondolataimra figyeltem és az összes zaj belőlem áradt.
Na már most, ha az uszodát a mai világ leképezésének veszem… mert miért ne?!? Hiszen ott a kék csempe, mint fal, a szélén a túlfolyó rács, hogy szabályozza a feszített víztükröt. Ott a piros-fehér műanyag elválasztó, hogy oszlopokba rendezze az úszókat. Ott a víz, ami tisztának tűnik, erősen klóros, hogy sok használatot bírjon. Ja, még ott az úszómester is, aki olykor erélyesen beleszól a folyamatokra. Mint az élet, kicsiben.

Persze, nagyon jó egyedül úszni. Ha valaki elképesztően gazdag és 20-30 méter hosszú uszodát csinál magának, igen, úszhat egyedül. A szabad lelkek is távoli tavakon, civilizációtól kicsit messzebb úszhatnak egyedül. Lehet, persze.
Viszont! Aki bemegy a fizetős uszodába, szembesül az élettel, azzal, hogy szabályok között lehet “élvezni” a dolgot, erős együttműködés kell és néha nem annyira komfortos. Mint az élet.
Tegnap eleinte groteszk volt, utána vicces, a végére kisimult bennem, ahogy a párhuzamokat kezdtem észrevenni. Az egyik sávban 5-6 asszony vízi-gimnasztikázott. Ugyanannak a sávnak a végén 3 búvár ücsörgött a medence alján és gyakoroltak – gondolom. A másik szélén lévő sávban edzés volt, lányok balettoztak a vízben. A maradék sávban úszók, lelkesek, amatőrök és profik. Volt ott napszemüveges, berakott hajú, lassan és beszélgetve úszó Hölgy, szerelmes pár, minden hossznál sokáig összebújva, csókolózva, normálisak és fél normálisak. 🙂 Az én sávom eleinte két emberes volt, de volt időszak, hogy öten voltunk. Velem egyszerre úszott el alattam egy úszótalpas, de volt, hogy szembejött velem egy gyorsúszó és még valahogyan átúszott közöttünk egy még gyorsabb úszó.

Igen, jól érzed, erősen túl volt a komfortzónámon, de rá kellett jönnöm, hogy én akartam úszni, én neveztem be a közös sportba azzal, hogy jegyet váltottam. Nem, sajnos még nincs pénzem saját kerti medencére és távoli tavakat sem ismerek. Ez az élet, itt kell játszani. Ahogy figyeltem az analógiát, egyre jobban működött a közös úszás. Az elmém már nem azon kattogott, hogy ki a hülye, ki a más, kinek kellene kimenni az uszodából, ki zavar, melyik sávba kellene inkább átmennem stb. Egy idő után az egész mind magam mögött maradt. 44 hossz nem kevés. A végére beláttam, hogy aki úszni akar, az jobban jár, ha saját magára figyel, élvezi az izmai mozgását, ahogy a víz körbeöleli, ahogy a napsugarak visszacsillannak a vízen, ahogy fárad a teste és erősödik a lelke. Ahogy ÉL és élvezi magát az úszást… mert “úszik az árral”.

Analógiák. Már ha érted. :).  Érted! <3

Hegedüs Erika ©

kösziamegosztást

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?