Egy gondolat mára
  • Képességeink ajándékok. Útjelzők – mutatják a mi egyedi és megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit. Tenni csak azzal tudunk, amink van. Hiányzó képesség nincs. Mindannyian mindent megkaptunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk. Biegelbauer Pál

Gondolat-morzsák: ALAPOZÁS-ALAPOZÓ

légvár építésTegnap temetésen voltam. Egy ideje a temetések nem elvesznek tőlem, hanem többnyire adnak valami fontosat.
Most is így történt. Mesélek.

A tiszteletes egy példázaton keresztül mutatta be a lehetőségeinket. Leegyszerűsítve úgy volt a történet, hogy az ember benézhet a Pokolba és a Mennyországba is, hogy legyen elképzelése róla. A Pokolban szépen megterített asztalon friss, meleg rizs gőzölög. Az asztal körül emberek ülnek, akik kezeihez 2 méteres evőpálcák vannak lakatolva. Nyüszítenek, szenvednek, nagyon éhesek, borzalmas látvány. A Mennyországba érve ugyanolyan terített asztal látszik, szintén friss meleg rizs tálakban gőzölög. Emberek ülnek az asztalok körül és itt is két méteres evőpálcikák vannak a csuklójukhoz erősítve. Annyi a különbség, hogy itt jó hangulatban, vidáman, mosolygósan ücsörögnek az emberek. Miért? Mert a két méteres evőpálcikával a szemben ülők egymást etetik.
Ha ezt értelmezni próbáljuk, akkor látszik, hogy a Pokol ÖNZŐ MAGÁNY míg a Mennyország SZERETET-KÖZÖSSÉG – mondta a tiszteletes.

Gondoljuk át együtt ezt a szeretet-közösség dolgot, ha tényleg szeretnénk elkerülni a földi poklot, amelyhez az önző és magányos gondolkodás, viselkedés, hozzáállás vezet!
Szeretet-közösség: nos itt az egyik kulcsszó a közösség. Nem megy ez túl könnyen, az élet viszont nem tágít, ha nem megy magunktól, majd a külső körülmények megteremtik: egymás felé fordulni, egymásba kapaszkodni, meglátni a másik értékeit, ráadásul értékelni is azt…. és hab a tortán, hogy ezt nem irigység és konkurálás közepette, hanem leginkább szeretetben. Engedni, lejjebb adni, segíteni, támogatni, kezet nyújtani, elfogadni, kérni, nézni, vágyni, egyenes gerinccel a helyzetbe beleállni, kevesebbre vágyni, többet látni, jobban megbecsülni, valódi hálát adni, igazán érezni, nem félni, tényleg ÉLNI.

Hogy sok dolog kell ehhez a szeretet-közösséghez? Elismerem, nem kevés. Az önző magány sokkal rövidebb úton megteremti a földi poklot, kevesebb tudatos erőfeszítés kell hozzá.

Az a kihívás ebben, hogy mindannyian döntések ezrei előtt állunk. Minden egyes döntés fontos a nagy egész szempontjából, mert az adott energia kimozdítja a történéseket bizonyos irányba. Ha kész vagy rá, akkor kezdj el lapátolni ebbe a virtuális mezőbe, hogy kézzelfogható változások történjenek.

1. Saját magad szeretetét tedd rendbe! Nincs körömrágás, hajtépkedés, arc-marcangolás. Nincs elfojtás, félelem, rejtett ellenségesség. Nincs önhergelés, tragédia és borzalom utáni hír-vadászat. Nincs kevés alvás, sok ivás, drogok és káros szenvedélyek. Van helyette egészséges önzés, reális énkép, fejlődő önismeret, gyarapodó önbizalom. Nincs herdálás, értelmetlen torzítás, facebook “de boldog vagyok” műsor szerkesztése és vetítése, nagy hang és alantas érdek. Kőkemény önmunka magunkon, értünk.

2. Tedd rendbe a legszűkebb emberi kapcsolataidat. Igazi megbocsátás a szülők felé. Érdemi odafigyelés társra, gyerekekre. Támogató és nyitott légkör kollégák, szomszédok felé. Őszinte nyitás családtagok, barátok felé.

Ha sikerül ezt a két fontos, igazi alapot megerősíteni és valóban helyreáll a REND, akkor jöhet a következő lépcsőfok: odafordulni a világ felé. Segíteni, menni, tenni, védeni, határt szabni, következetes lenni, kitartani, építeni. Persze mindez továbbra sem önző, magánszámként nyomva, hanem összekapaszkodva, egymásra utalva, hátat háthoz tartva, bízva, nem aggódva.

Szerintem még nem tudjuk, hogy hogyan kell ezt gyakorlatban egyéni szintről kezdve. Elméletet már van, aki érti. Helyzet nélkül csak hisszük, hogy értjük és majd pontosan azt tesszük, amivel elkerülhető a földi pokol minden szenvedése. Az jutott eszembe, hogy tök ésszerű lenne “éles-bevetés” előtt gyakorolni. A valódi terepen. Lehet kezdeni ezen a szép hétvégén, mondjuk ma, esetleg mindjárt… vagy inkább MOST. Célszerű pontról-pontra haladni, nem átugrani szinteket. Stabil alap nélkül légvár épül, ami biztosan összeomlik – ahogy a tapasztalások is mutatni szokták.

Hegedüs Erika ©

kösziamegosztást

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?