- Álmokat ébreszteni, célokat kitűzni csak úgy lehet, ha azok nem hiú, valóságtól elrugaszkodott ábrándok, hanem szívós munkával elérhetők. Kemény Dénes
Kukkolunk, szemlélődünk, nézelődünk, látunk, hallunk, érzékelünk. Emberek vagyunk, nincs ezzel semmi baj. Aztán véleményt alkotunk. Utána meg felbosszantjuk magunkat, hangot adunk nemtetszésünknek, addig megyünk, amíg önigazolásképp magunk mellé nem gyűjtünk másokat, akik erősítik véleményünket és ezzel hitünket. Együtt teremtjük a valóságunkat. Néha azért jobb, mert akkor van a jó eset, amikor csak hümmögünk, átgondoljuk és továbbmegyünk. Na az van ritkábban. Mert ugye, ha gondolkodunk, akkor valahogyan látjuk a világot, elhisszük róla, hogy az az egyetlen, igazi, megmásíthatatlan valóság és onnantól indul a lavina. Így van ez a politikával, érdekvédelemmel, focival, divattal, de még a lakberendezéssel is. Amióta pedig itt van közöttünk az internet, még rosszabb a helyzet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vagy mondjam inkább azt, hogy Istenek vagyunk? Ettől elhatárolódsz? És hogy állsz a vonzás törvényéhez és ezen keresztül ahhoz, hogy bármit megteremthetsz, amit “akarsz”? Ez is nagyon távoli? Akkor már ne is jöjjek azzal, hogy mindent, ami történik veled, amilyen helyzetekbe kerülsz, Te magad “teszed” magad elé, hogy megtapasztald, hogy ki is vagy, mit kell abból megtanulnod, beépítened? Minden helyzet energiákat hoz, amelyeket meg kellene tapasztalnunk, fel kell ismernünk benne, hogy mit kell az egészből meglátnunk. Meredek? És az, hogy minden ember (és vele a helyzet) akkor érkezik az életünkbe, amikor épp szükségünk van rá? Akár jó, akár rossz körítéssel is megy a “műsor”? Képtelenség? És mi van akkor, ha az elménk nem engedi továbblátni a történetet, mert fél, hogy akkor elveszíti az irányítást? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások