- Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek. Andrew Matthews
Vajon hol a határ? Semmi sem fogja kivágni a biztosítékot nálunk? Úgy van becsavarva bennünk, hogy határtalan az élettartama? Meddig lehet marionett figuraként vezetgetni bennünket, dróton rángatva játszatni velünk azt az életet, ami nem is a mienk?
A média hatalmáról már ezer és ezer írás született, szerencsére egyre többen átlátják a színfalak mögötti tudatos manipulációt. Túl sokat nem is akarok ebből ismételgetni, mégis kikívánkozik belőlem pár gondolat, mert képtelen vagyok magamban tartani. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amikor kislány voltam, imádtam azokat a csodaszép mesekönyveket, amelyeket ha kinyitottam, olyan szépen kiemelkedtek térbe a történet szereplői. Emlékszel rá? Most konkrétan a régiek vannak a fejemben, mert annyira csodálatos rajzolatuk volt, valahogy nem találom azokat a tekinteteket mostanában. Ez is változik, mint minden. Hófehérke üvegkoporsója valami kemény celofánból, Csipkerózsika kastélya nyitható ablakokkal, mozgatható volt Hamupipőke a söprűjével és még annyi minden. Ma már nem tudom megmondani, hogy vizuálisan vagy tartalmilag fogott meg a sok történet, nehéz lenne ennyi év távlatából bizonyossággal bármit kijelenteni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások