Önmenedzselés – avagy saját magunk előtérbe helyezése

Az önmenedzselés ugyanúgy fontos a magánéletben, mint a munkánkban. Szó szerint értelmezve menedzsereivé válunk saját magunknak, az életünknek.

Nincs időhöz kötve, bárki, bármikor elkezdheti egyénileg (ilyenkor külső visszacsatolás nélkül), coaching során (két ember között) vagy csoportosan, tréningeket, workshopokon. A személyiségünkhöz leginkább illeszkedő megoldást kell választani a módszerek közül.

Az önmenedzselés legfontosabb lépése, hogy nem másokkal hitetem el, hogy milyen tökéletes vagyok az adott pozícióra, szerepre, kapcsolatra, hanem én magam, belül elhiszem. A sorrend nem cserélhető fel, mert a személy idővel átlátszóvá válik, hiteltelen lesz, ha nem jön belső meggyőződésből. A másik fontos felismerés, hogy menedzselés nélkül csak látszólag megy, ha nem irányítjuk a saját életünket, akkor majd irányítják mások, akiknek átengedjük a lehetőséget és mi csak sodródunk.

A jó munkához időre és türelemre van szükség, ezért inkább hosszú távú célokat szem előtt tartva törekedni kell a fokozatosságra. Ne legyünk türelmetlenek önmagunkkal szemben, az ugyanis az egyik legerősebb ellenerő.

Önbizalom nélkül nagyon nehéz elkezdeni a munkát, ezért egy belső munkával célszerű kezdeni. Minden embernek vannak negatív és pozitív tulajdonságai, mindkettővel tisztában kell lennünk. A negatívokat azért kell kilistázni, hogy ha tudjuk és akarunk, akkor változtassunk rajtuk, korrigáljuk, alakítsuk magunkat. Ha erős bennünk a vágy, akkor idővel egyre rövidebb lesz ez a lista. A pozitív listára azért van szükség, mert kishitűek vagyunk, a környezet behatásai kilendíthet időlegesen, ezért kell nap, mint nap tudatosítani magunkkal, hogy azok a pozitív értékek igen is a mieink!!!

Ha komoly megingások nélkül már képesek vagyunk azonosulni a saját listánkkal, akkor jön a másik nem kisebb akadály: tudnunk kell, hogy igazán mit is akarunk. Ne pályázzunk meg olyan állást, amellyel a szüleink álmait követjük, vagy ne erőszakoljunk olyan irányt, amely trendnek tűnik, de igazából erőszaknak éljük meg. Aki nem tudja biztosan, hogy mi érdekli igazán, az vállalja, hogy olyan helyen találja magát, ahova épp befért, de a hétköznapokat nem tudja önmegvalósításként, kiteljesedésként megélni. A lelke mélyén sajnálni fogja önmagát, de ahhoz gyáva lesz, hogy bevallja ezt magának vagy bárkinek, inkább folytatja a sehova sem vezető utazását.

Ha letisztáztam a céljaimat, álmaimat, akkor könnyebb keresni. A látszólagos megoldások nem lesznek azok, mert tudjuk, hogy ha eltérünk az eredeti terveinktől, esetleg olyan kompromisszumokat kell meghoznunk, amelyek boldogtalanná tehetnek. Kitartóan kell keresni, pályázni, jelentkezni, minden egyes állásra körültekintően felkészülni, egyedi önéletrajzot írni, a cég profiljába vágó motivációs levelet írni stb. amitől a munkáltató tényleg érzi, hogy a jelölt készült, nyitott és maximálisan elkötelezett, hogy a csapat tagja legyen. A kapcsolati tőkénket is előszedhetjük, hogy referencia leveleket vagy hivatkozásokat is csatoljunk a jelentkezéshez, amelyek tovább fokozhatják erősségeinket. Önmenedzselés része az is, ha két hétig nem érkezik hír, akkor felhívjuk a vállalatot, hogy van-e már döntés, mert nagyon szeretnénk erősíteni a csapatot és várjuk a döntést.

Mivel lehet “eladni magunkat”? Felkészültséggel, szakmai kompetenciákkal, öntudatos viselkedéssel, higgadt, választékos kommunikációval, szemkontaktussal, mosollyal, türelemmel, nyugodtsággal, érdeklődéssel, nyitottsággal, mindig éljünk a kisugárzásunkkal. Figyeljünk a benyomáskeltésre, első benyomást nem lehet megismételni. Legyenek céljaink és ezeket meg is tudjuk fogalmazni. Miért? Mert hatékonyabban érhetjük el a sikereinket.

A célok megalkotásánál fontos a realitás. Hosszú távon nagyon rosszat teszünk magunkkal, ha tökéletes önmenedzseléssel eladjuk magunkat, de a feladat messze túlmutat rajtunk és a kudarcok folyamatos szorongássá nőnek és megkeserítik a hétköznapjainkat.

Természetesen az önmenedzselés másképp fontos egy baráti társaságban, családon belül vagy a munkában. Ott sem mindegy, hogy vállalkozóként közelítjük az önmenedzselést vagy kis közösségben, avagy egy nagyvállalati hierarchiában alkalmazottként. A fentiek inkább a nagyvállalati környezetben fontos, függetlenül attól, hogy középvezetőnek vagy pénztárosnak jelentkezünk a céghez. Az egész önmenedzselés dolog akkor lesz eredményes és akkor van értelme, ha a személy közben élvezi, komfortos és a sajátjának érzi.

Egy biztos: A változtatáshoz óriási belső erő kell. És még több önbizalom!

Hegedüs Erika

Comments

comments