Mutálódó emberiség a Facebook által?

Ha nem hiszem el, akkor lesz érdekes a hír? Fogalmam sincs, hogy miért, de így működik. Nem dob fel és nem tesz boldoggá, ráadásul kommunikációs szakemberek készségszinten alkalmazzák a lehető legtudatosabban. Hát ez az! A mi nulla tudatosságunkra alapozva működik így a rendszer.

Shanon modellje szerint minél nagyobb egy jel előfordulásának a valószínűsége, annál kisebb lesz a hírértéke. Mit is jelent ez? Tudom, a hír értéke meglehetősen viszonylagos fogalom. Ami az egyik sajtóorgánum számára rendkívül érdekes és magas hírértékkel bír, az a másikat egyáltalán nem érdekli és fordítva is igaz.

Minél kisebb a valószínűsége a hírnek vagy minél negatívabb, deviánsabb, váratlanabb a hír, annál nagyobb a hírértéke, annál nagyobb érdeklődésre számíthat. Fura, ugye?! Hülyék vagyunk mi? Már a címben is benne van talán, hogy valótlanság, kitaláció, megvezetés, csúsztatás… mégis harapunk rá, akarjuk olvasni, hallani, tudni, továbbadni.

A Facebook az elmúlt néhány évben Magyarországon is teret hódított.

Eleinte a kíváncsiságtól vezérelve ismerkedtünk a rendszerrel, elvarázsolt bennünket, hogy ismerőseink vagy épp ismeretlenek “mutatott” életébe láthatunk bele, részesei lehetünk ismert emberek kirakat-életének, magányosságunk háttérbe szorult és virtuális családokra leltünk. Üzenhettünk a barátainknak bármit, amit tudatosan vagy öntudatlanul akartunk, aztán már céges tevékenységünk üzeneteinek továbbítására is használhattuk, ezerrel küzdve, hogy az oly annyira áhított interakció végre beinduljon. Persze fordítva is beindult, az érdekes cégek, emberek, szerveződések oldalainak rajongóivá váltunk, hogy aztán számunkra minél több fontos hírt tematizálva, azonnal megkapjunk. Aztán lassan elvette a szabadidőnket, olykor már a munkaidőnket, csökkentette személyes emberi kapcsolatainkat, elrabolva önálló gondolatainkat, irányítva érdeklődésünket, csordaszellemet generálva. Ha pedig kevésbé előrelátók vagyunk, akkor még az adatvédelmes – igen csak fontos – részt is félvállról vesszük, aminek az lehet a következménye, hogy olyanok is olvashatják bejegyzéseinket, akikre egyáltalán nem tartozik vagy nagyon nem szeretnénk. A másik félelmetes dolog, ha olyan gondolatokat osztunk meg, amelyeket nem biztos, hogy mindig minden körülmények között vállalnánk. Régebben, amikor még élt a nagymamám nem volt semmilyen közösségi média, internet sem nagyon… ő mindig az emberi kapcsolatokról és kommunikációról tanítgatott. Azt mondta, hogy igaz emberként mindig úgy beszéljek másokról a hátuk mögött, ahogy a szemükbe is vállalnám. Hát piszok nehéz. Sokszor eszembe jut ez a mondata, amikor gyarló emberként nem pont úgy fogalmazok másról, ahogy azt szívesen vállalnám a szemébe is. Mindig el is szégyellem magam, nagyon mélyen elraktározta nagyim ezt a gondolatot bennem.

Nagyon jól megmutatja egy részét a FB működésének ez a film, érdemes megnézni:

Miért is jött most elő ez bennem? Az elmúlt hetekben néhány számomra értelmezhetetlen, elgondolkodtató téma jött velem szembe az üzenőfalamon, amit az ismerőseim osztottak meg. Például 44 vagy akár 66 ezren is megosztották 2 nap alatt. Kíváncsivá tett, hogy mi lehet az, ami ilyen népszerűségre ad okot?

Az egyik vonal az ingyen ajándékok töménytelen száma. Mindenki gondolkodás nélkül osztja, lájkolja, kommentálja. Ki ne örülne a milliós konyhabútornak, trendi telefonnak, hajsütővasnak és társainak?! Megnézem, 3 napja regisztrálták az oldalt, semmi információ nincs az oldal működtetőjéről, nem vállalja magát fotóval, címmel, elérhetőséggel. Gyakorlatilag egy fantom-oldalt futtat fel a tömeg néhány nap alatt. Van-e célja? Mi van mögötte? Tudatos megtévesztés? Gyermeteg játék? Beteges “lájk gyűjtés”? Fogalmam sincs. És elképesztő, hogy az ilyen típusú oldalakból több tucat is kering mindenfelé a neten. Mi a vezérmotívum? A manipulátor, aki az oldalt működteti talán egyszerűen csak szórakozik, hogy milyen könnyed módon megtéveszti az embereket, a megosztók pedig masszív tömeget képezve orrba-szájba terjeszt mindent, még azt is, ami látszik, hogy butaság – a “miért, ne elv” alapján? Nem vagyok a nyereményjátékok ellen, sosem voltam. Nekem is volt olyan időszakom, akikor minden lehetőségre beküldtem a pályázatom és nagyon sok szép nyereménnyel gazdagodtam… de egyik sem volt megtévesztő, elbutító, birkásító. Valamilyen termék vagy szolgáltatás népszerűsítését, elköteleződését támogató nyeremények voltak, de a mostanában elszaporodó “ajándékot osztogató” oldalak egészen biztosan egy más kategóriába tartoznak.

A másik, amikor világunkat veszélyeztető kamu híreket adunk tovább ellenőrzés nélkül. Körlevelek ezrei éveken keresztül ismétlik magukat, amelyek pontosan arra jók, hogy félelemben tartsanak, elbizonytalanítsanak és megerősítsenek, hogy senkiben sem bízhatunk… részesei leszünk a nagy globális hülyítésnek, ha ilyeneket adunk tovább. Nyomkövetős kulcstartóktól a nem tudom milyen vírusokig. Megnéztem, egy-egy ilyen bejegyzést tényleg több tízezren megosztották, attól függetlenül, hogy számtalan csatornán már évekkel korábban cáfolták… míg mondjuk egy szépirodalmi vagy tudományos, ismeretterjesztő oldal bejegyzéseit néhány százan sem. Természetesen nem sorolom ide azon fontos kéréseket, amelyek valóban nagyon nagy segítséget jelenthetnek, ha valaki elveszett kutyust, autót stb. igyekszik megtalálni és ehhez kéri segítségünket vagy épp bármilyen számára fontos ügyhöz kér támogatást bármilyen módon.

A következő elképesztő verzió, amikor valakivel problémánk van, ráadásul mondjuk egy ismerősünk, de megbánt bennünket vagy valamelyik szerettünket… ilyenkor erős felindulásból a “tettesről” fotóval megspékelt körlevelet indítunk, hogy keressük a kegyetlen embert, akit mondjuk már a rendőrség is köröz, mert ilyen és ilyen bűntettet hajtott végre. Bizonyára sok esetben van is alapja, de amikor mondjuk több tízezer ember  jó szándékból megosztogatja a szerencsétlen pocskondiázásáról szóló bejegyzését anélkül, hogy valóban tudná, hogy az az ember mit követett el… csak arra ad alapot, hogy ezrek felindultságuktól vezérelve kedvükre “cigányozhassanak” vagy “zsidózhassanak”. Erősen kétlem, hogy bármi egyéb értelme lenne. A rendőrség berkein belül is elég sok intelligens és értelmes, az internetes világot professzionális módon ismerő és monitorozó szakember van, nem tudom, hogy mit segítünk mi nekik ezzel. A jóindulat alapmotívumán túl sajnos újra csak hergelésre jók ezek a bejegyzések, hogy embercsoportokat egymásnak ugrasszunk… Kiszolgáltatottnak érzem az embert, aki jóhiszeműen használja a közösségi médiát, hiszen bárkiről, bármit meg lehet kreálni és útjára lehet indítani… és pillanatok alatt fel is építhetünk valakit, de ugyanilyen sebességgel lehetetleníthetünk el valakit vagy dönthetjük romokba az egész életét, önértékelését, céljait, álmait. Érzitek a veszélyeket? Néha elgondolkodom, hogy miképpen kezelném, ha velem szórakozna bárki és így akarna megtréfálni. Nem biztos, hogy teljes lelki nyugalommal élném át.

Aztán az ál-regisztrációkról is érdemes szót ejteni. A napokban az egyik barátnőm oldalából lett egy új. Valaki egy átunatkozott szilveszter éjjel után megalkotta az oldala másolatát, jelölgetni kezdte az ismerőseit és még fel is vette velük a kapcsolatot. Minek? Információgyűjtés? Lejáratás? Bosszú? Irigység? Kíváncsiság? Unalom? Egyiket sem tartom a túl magas rezgésű állapotok közé és mennyi veszélyt rejt magában. Sokat gondolkodtam már ezen, a barátainknak, ismerőseinknek hitt embereket valóban jól ismerjük? Érdemes boldog-boldogtalant ismerősnek fogadni, hogy minél nagyobb legyen az a bizonyos szám?!

A következő, számomra nagyon fájdalmas terület, amikor valaki vállalja a véleményét, arccal, névvel. Megmozgatja egy téma, vannak gondolatai, szívesen megvitatja másokkal, hogy gazdagodjon újabb nézőpontokkal… és akkor megjelennek az arctalan, álnevű, kamu-élettel rendelkező kommentelők, akik átgondolatlanul, bárgyú módon, tudatos vagy tudattalan rombolással elképesztő időt és energiát áldoznak arra, hogy beszólogassanak esetleg a kitartóak és megszállottak, akkor még a kispécizett személy saját oldalán is kellemetlenkedjenek. Miért? OK, hogy nem akar valaki építeni, na de rombolni azért miért?

Persze még itt vannak a megosztó, ismert emberek rajongói oldalai, amelyek azért készülnek, hogy kapcsolatot tartsanak a rajongóikkal. Tök érthető a cél, nagyszerű a fórum is, alkalmas az interakcióra, amely korábban olyan nehézkes volt, ha valaki közelebb akart kerülni kedvencéhez. Na jó, de mi motiválja azokat, akik kifejezetten agresszív és visszataszító magatartást folytatnak egy-egy rajongói oldalon, amelyhez ők is csatlakoztak?!? Nem egyértelmű, hogy mi az, hogy rajongó? Mi ebben az értelmezhetetlen? Azt természetesen elfogadom, hogy egy-egy szakmai oldalon a bejegyzések nagyon széles spektrumban mozoghatnak, nagyon más lehet a véleményük, amit szívesen vitatnak meg, közelítenek egymáshoz a téma iránt egyformán érdeklődők. Na de mi van sztárjainkkal, meghatározó ismert embereinkkel? Ha valakit annyira irritál az a bizonyos ember személyisége, gondolatai, üzenetei, akkor miért olvassa folyamatosan úgy, mintha kötelező lenne?! Lehet, hogy nem is arról a személyről szól az egész, csak a rejtett, elfojtott agresszió így tör utat magának? Kell egy levezetés, hogy még se a gyerek kapja otthon a pofont, helyette lehet “anyázni”, alázni, szítani bármilyen formában a rajongói oldalon? Értem én, de vajon az ilyen emberek felismerik, hogy pont azzal veszik el az időd és a lehetőséget egy jobb állapotuktól, hogy másokkal és nem magukkal foglalkoznak közben? Egyik mesterem azt tanította, hogy időről-időre kérdezzem meg önmagamtól: én dolgom, mások dolga, Isten dolga… és ha nem az első a válasz, akkor tudjam, hogy olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek nem rám tartoznak. De nehéz ezt betartani. Célszerű próbálkozni, aztán egyre többször sikerül. Nekem is néha már összejön…

Beszéljünk még arról a helyzetről, ha nekünk van rajongói oldalunk. Saját vállalkozásunk, eszménk, hobbink, tevékenységünk felfuttatása, megismertetése  céljából indítjuk el, eleinte normális lelkesedéssel, aztán már eszelősen, lájkokat, megosztásokat, statisztikákat figyelve. Felkerül a mobilra is az alkalmazás, hogy percről-percre, akár az ágyban fekve is tudjuk ellenőrizni a hatásokat, mint amikor a kavicsot a tóba dobjuk, látni akarjuk a körkörös gyűrűzést a víz felszínén. Megszakítjuk programunkat, változtatunk tervezett tevékenységünkön, mert eszünkbe jut, hogy fenn kell tartani “rajongóink” érdeklődését, amit csak folyamatos és érdekes jelenléttel lehet. Komoly munka ez, ha egyedül próbáljuk, akkor igen csak próbára teszi emberi kapcsolatainkat illetve azok minőségét… mert ugye egy seggel nem lehet több lovat megülni. Ha valaki eszelősen rákattan a rajongói oldala építésére, akkor tudatosan, önként vagy épp tudattalanul, de sok-sok órát áldoz az életéből eme tevékenységére… és végig ott marad a kérdés, hogy az egész az ego játéka vagy valóban “megtérül” a befektetett idő és energia.

Emberek! Kapjunk már észbe! Mutálódó FB emberiséggé (pontosabban a fejlett világ jó része) válunk, ha nem vigyázunk. Elvonóra lesz lassan szükségünk, ha nem tanuljuk meg, hogy a megfelelő helyén kezeljük a közösségi háló szerepét és fontossági sorrendjét a valós életünkben. Mi van akkor, ha ez a tudatosan létrehozott játszótér pont annyira színes-szagos, hogy rákattanjunk, függőkké váljunk, de közben semmi másra nem jó, csak, hogy elfeledkezzünk magunkról, hogy nekünk IGAZÁBÓL mire is van szükségünk?!

Azt hiszem, hogy meg is nézem, hogy van-e már ilyen szakember, aki függőségeinket valami elvonókúra-szerűen kezelni tudja… lehet, hogy szükségem lesz (van) rá.:(

Te már figyeled Önmagad?

Hegedüs Erika

(fotok: pinterest.com)

Comments

comments