Mikor akarsz újra azzal foglalkozni, ami boldoggá tesz?

Mindig komolyan foglalkoztatott az értelmes élet élésének formái. Megfigyeltem, hogy ahányan vagyunk, annyi módon gondolkodunk az értelmes életről, így aztán elképesztően szubjektív, hogy mitől lesz az. Végeztem egy aprócska közvélemény-kutatást, semmiképp se nevezném reprezentatívnak 🙂 egyszerűen a nézőpontjaimat bővítette…

Néhány barátom készségesen állt rendelkezésemre és megosztotta a véleményét. Értelmes élet az, amikor minőségi életet élünk – mondták többen. Akkor jött a következő kérdőjel a fejemben, hogy mit is nevezhetnénk minőségi életnek. Jó nehéz! Keresgélni kezdtem a neten ilyen jellegű cikkekből, hátha megokosodok mások meglátásai által. Voltak írások, amelyek azt sugallták, hogy karrierépítés nélkül már nem is lehet senki boldog. Megrettentem. És akkor mi van a sok alkotó emberrel, akik órákig, napokig, hetekig, akár hónapokig elmélyült szöszölésnek látszó tevékenységet folytatnak, miközben kezeik közül igazi csodák születnek? Azok sosem lépdelnek előre ranglétrán, nem járnak csapatépítő tréningekre és még business coach sem jár hozzájuk hetente, mégis minőségi életet élnek. Ha élnek. Mert meggyőződésem, hogy nem minden alkotó, képző- vagy iparművész él minőségi életet. Akkor meg mi van?

Olvasok tovább… menedzser oldalak részletesen taglalják, hogyan kell önmárka építésbe fognunk, hogy munkahelyi feletteseink meglássák a potenciált bennünk és a lehető legrövidebb úton, minél gyorsabban előléptessenek és lehetőleg éppen annyira gyakran, hogy folyamatosan a komfortzónánkban maradjunk. 🙂 Értem, de talán azt is el tudom képzelni, hogy nem minden karrierépítő, ranglétrán-gyalogló él minőségi életet.

És akkor még nem beszéltünk azokról a fontos emberekről, akik csak teszik a dolgukat, nem kifejezetten önkifejező alkotó tevékenységet és nem is karrierista láncszemek… egyszerűen egy gépezet nélkülözhetetlen alkotóelemei, akiket talán észre sem veszünk, hogy a helyükön vannak, ellenben, ha nincsenek, egyből jön a morgolódás. Ők ülnek az ügyfélszolgálatokon, mérik a gyümölcsöt a közértben, fizetünk nekik a pénztáraknál, kiviszik az ágytáljainkat, elhozzák a leveleinket, megjavítják a hideg fűtőtestjeinket, megsütik a kenyereinket és sorolhatnám még nagyon hosszasan. Ők lépkednek a karrier-lépcsőiken? Nem. Igen. Ez is nézőpont kérdése.  És végeznek alkotó tevékenységet? Na erre megint nem tudok más mondani: attól függ, hogy honnan nézzük. És élhetnek minőségi életet? Miért ne?! Hát persze. Ha akarnak.

Mégis mi lehet a közös? Van egyáltalán?

Emlékeztek az Egek ura című filmre? Sok dolog miatt lehet rá emlékezni, – pl. George Clooney miatt is – de nem igazán ez lenne a fő szempontom most. 🙂 Folyik a történet, csavarodik néhány szál, amikor egyszer főhősünk feltesz a kirúgásra váró embernek egy elképesztően fontos mondatot: – Mikor akar újra azzal foglalkozni, ami boldoggá teszi?

Akkoriban elsőre is már szíven ütött. Azóta megnéztem már párszor és minden alkalommal nyomógombokat talál bennem ez a rész:

………….

Olyan egyszerű. Történik velünk valami, ami alapjaiban megrengeti a világunkat. Haragszunk mindenre és mindenkire, aki él és mozog. Hibáztatjuk a fél világot, gyűlik a haragunk vagy épp önsajnálatba kezdünk. Figyelünk, leginkább kifelé, sosem befele, hiszen az veszélyes lenne. Múlnak a napok, hetek, hónapok, sokszor észrevétlen rohannak el évek is, mi pedig a tervezés állapotában létezünk vagy még rosszabb esetben a tervezés megkezdése előtt lebegünk. Pató-Pál-urak vagyunk. 🙁

Lehetsz bárhol, csinálhatsz bármit, ülj le kérlek és figyelj magadra kicsit. Jól vagy? Mosolyos a szemed és a szíved? Alapjaiban azon az úton haladsz, ami örömmel tölt el és jól esik? Kevés pofon jön veled szembe? Gördülékenyen mennek a dolgaid? Minden Veled szembejövő nehézségben kihívást látsz, megoldod és megerősödve mész tovább? Ha legtöbb válaszod igen, akkor megnyugtatlak, Te egy olyan élet-ösvényen haladsz, ami nem biztos, hogy könnyű, de a Tied és egészen biztosan sok örömteli felfedezést tartogat Neked.

Ha több a nem? Akkor jön George Clooney kérdése 😀 – Mikor akarsz újra azzal foglalkozni, ami boldoggá tesz?

Szerintem csinálhatsz bármit, ha megtalálod benne az értelmet, ha sikerül a magad arcára formálnod azt a kis világot, amiben azt teszed… ha van egy fikarcnyi lehetőség, hogy közben önmegvalósíts… vagy szét tudod szedni és látod a feladataid nagyszerűségét és szükségszerűségét, miközben azért nem fulladsz bele az undor miatt aktuális munkádba… mellette még tudatosan képes vagy teret is időt teremteni, hogy munka után azzal foglalkozz, ami igazán tölt, épít és boldoggá tesz, nos akkor jó úton haladsz. Képviseled a saját érdekeidet.

Nem? Na akkor sincs még késő. Sosincs, tudtad? Bármennyit gyalogolhatunk előre a rossz úton, bármikor rájöhetünk a tévedésünkre, a lényeg az lenne, hogy forduljunk vissza és korrigáljuk. Most nem ér mutogatni kifelé, másokat vagy a körülményeket okolni. Ha nem vagy a helyzet magaslatán, akkor kérlek válaszold meg írásom kérdését magadnak. Ha pedig a válasz az lesz, hogy MOST, akkor biztos vagyok benne, hogy döntésedet támogatni fogja az Univerzum és sorra jönnek a jelek, üzenetek, helyzetek… amelyek hozzásegítenek, hogy réseket találj, hogy minőségi életet élj. Vagyis? Hogy azzal foglalkozz, ami boldoggá tesz! Lehet, hogy új munkára van szükséged vagy egy lehetőségre, hogy áthelyezzenek egy másik részlegbe, vagy új dolgokat kellene tanulnod, talán újra beszélned kellene családtagjaiddal és megkérdezni, hogyan lehetne jobban csinálni, másképp kellene táplálkoznod vagy többet mozogni, esetleg ki kellene dobálnod ezer kacatot az otthonodból, amely energetikailag nagyon lehúz, de lehet, hogy csak a táskádban van kupi és onnan kellene a felét kidobálnod… lehet. Nem az én agymenésem a lényeg. Sokkal inkább az, hogy Te foglalkozz önmagaddal és azzal, ami igazán boldoggá tesz.

Életem egyik legmeghatározóbb gondolatát Biegelbauer Páltól kaptak, aki nagyok sokat adott gondolataival, előadásaival. Jó alapot adott úton-létemhez.  Szeretném Nektek is átadni, mert engem alapjaiban rázott rendbe, amikor egy (nekem) megfelelő útra léptem.

“Csak az a lényeges életünkben, ami boldoggá tesz.
A többi lehet nagyon, nagyon fontos, de teljesen lényegtelen.”

Bízom benne, hogy lesz olyan, akinek hozzám hasonlóan alapjaiban tesz rendben a fejében ez a gondolat. 🙂

Hegedüs Erika

Comments

comments