Egy gondolat mára
  • Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor azzal másokat bosszantunk, és ráadásul mi magunk is sokat szenvedünk. Ha megtanuljuk jobban elfogadni magunkat, többé már nem megyünk bele ilyen játszmákba. Andrew Matthews

Mártír szerepben veszélyes a játszma


Megannyi játszma szövi át az emberi életeket, néhányat hosszabb-rövidebb ideig működtetünk, másokat akár egész élet át rendszeresen elő-előszedünk. A legtöbb játszma egyáltalán nem hasznos, ettől függetlenül álarcként összenő velünk, mert szinte tudattalanul hozzuk azokat. Ördögi kör, észrevétlenül “szedjük fel” a kellékeket szüleinktől, nagyszüleinktől, amelyeket felnőtt korunkban mesterien alkalmazunk – persze legtöbbször tudatalatti mechanizmusok működtetik, ritkább esetben tudatosan, manipulatív jelleggel.

Hogyan is épül fel a mártír szerep? Tanult, felvett, önként és következetesen vállalt szerep, amit képesek vagyunk évtizedekig cipelni, azonosulni vele. Sok esetben gyerekkorunkban erősen szenvedtünk egy mártír édesanya miatt, majd felnőttként ugyanazt a klisét hozzuk saját családunk irányába. Ritkábban előfordulhat, hogy az egészet tudatosan alkalmazzuk, ha manipulálni akarjuk környezetünket és a családi függőségeket alattomosan tovább kívánjuk fokozni.

Hogyan kezdődik?

A kisgyermek rengeteg szeretetet, figyelmet, érdeklődést igényel, szüleinek akar megfelelni, miközben erősen függő helyzetet él meg. Ha növekszik a hiány érzete, mert úgy véli, hogy ennél sokkal többre lenne igénye, mert valami miatt nem stabil az önértékelése, szülei visszafogottan ismerték el bármilyen erősségét, értékét, úgy egy idő után rájön, hogy más módon is ki lehet csikarni figyelmet. Ezek az első lépései mártír játszmájának, mivel kiszolgáltatottnak érzi magát, a szülők aktuális jóindulatára képtelen várni, így inkább átveszi az irányítást és így vagy úgy, de figyelmet kezd követelni magának. Természetesen az öröklött tényezők mellett például a környezeti hatásoknak is szerepe van.

Miért fontos, hogy beszéljünk a mártír szerepről?

Életünk során mindannyian olykor-olykor előszedjük repertoárunkból a mártír szerepet, de jó esetben egyetlen mozifilm hosszúságú kirohanásunk után jó időre a fiók mélyére süllyesztjük. Előfordulhat önsajnálat, kibillent önbizalom, zavarosabb énkép, ami eredményezhet egy kisebb önmarcangolást, nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Sőt! Szakemberek szerint az önsajnálat bizonyos mértékben segít az empátia kialakításában, szóval kis mértékben “gyógyszer”. 🙂

Inkább most beszéljünk arról a “nagy mértékről”. A mártír szerep évtizedekig működtetve és nem kezelve, egy totális szenvedés-lavinát hoz mindenkinek, aki részese a játszmának.

Jellemzői:

– önsajnálat/önsajnáltatás

– panaszkodás

– önfeláldozás

– bűntudat generálás

– folyamatosan középpontba vágyás

– önigazolás keresés

– állandó visszacsatolást kierőszakoló

– együttérzés vagy szánalom erőltetése

– Mottója: kiteszem a lelkem, de  semmi nem elég

Felnőttként nem ismeri fel, hogy már felelős a saját döntéseiért, tetteiért, nincs senkinek sem kiszolgáltatva, saját erejéből képes lenne bármit megtenni, saját személyisége, értékei bőven elég ahhoz, hogy szeressék és elfogadják. Sokszor kishitű vagy önbizalomhiánnyal küzd, erősen terheli a környezetét. Ha valaki megszokja gyerekkorban, hogy kevés figyelmet kap, hiányt él meg, így saját módszerekhez folyamodik, hogy többet foglalkozzanak vele, amit felnőtt korában sem tud letenni: elesettséggel, betegséggel, gyengeséggel, túlhajszolással, maximalizmussal igyekszik a legfontosabb lenni.

Veszélyes játszma, amiből nehéz egyedül kimászni. Fontos egy tudatos társ, családtag, barátnő, kolléga, aki tompítja, megfelelő visszajelzésekkel elzárja a “mártírkodást”. Legtöbb esetben nem is lehet egyedül működtetni a mártír szerepet, kell hozzá egy fogadó közeg, aki asszisztál ehhez a mártír programhoz, ami által ő maga is mártírrá válik, hiszen részese lesz a szenvedésnek.

Azért tartom rendkívül veszélyes játszmának ezt, mert ha tartósan belesüppedünk a mártír szerepbe, akkor önként mondunk le a nagybetűs életről, az egészet csak félgőzzel működtetjük, állandósul a fásultság, kiégettség, panaszáradat. Ebben a szerepben kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, önként és dacolva állunk a sor végére, mintha nekünk nem lenne jogunk ugyanahhoz a minőségű élethez, mint a szeretteinknek. Sok esetben egy mártír annyira belepörög a szerepébe, hogy elfelejti kibontakoztatni képességeit, erősségeit, amely egy kreatívabb hobbi, aktívabb sport vagy bármilyen közösségi tevékenysége esetén bőven felszínre tudna törni. Ha tudatosan vagy épp tudat alatt az a program fut, hogy mindenáron fenntartsa az áldozati létét, akkor azt sem látja, hogy megoldások is körbeveszik, nem csak problémák és gondok.

Sok szeretettel, odafigyeléssel, visszacsatolással, reális elismeréssel egy idő után megérti a mártír, hogy leteheti a játszmát. Fontos megjegyezni, hogy következetes önrombolás, önsors-rontás, agresszió, mániákus viselkedés esetén célszerű pszichológus szakember segítségét kérni – ezért fontos, hogy figyeljünk szeretteinkre, mennyire küzdenek a mártír szerep spiráljában, képesek-e egyedül vagy közösen felismerni a problémát, aktív és tudatos odafigyeléssel kikecmeregni és letudni ezt az értelmetlen játszmázást vagy külső segítségre is szükség van már. Ha az egyén van annyira tudatos, hogy önmaga ismeri fel mártír játszmáit, akkor például egy coaching folyamatban néhány alkalom alatt olyan akciótervet készíthetünk, amelyet beépítve mindennapjaiba, alkalmassá válhat egy tartós és érdemi változásra alapozott új életre.

Az az ember, aki tudja, vagy képes újratanulni, hogy fontos mások számára, értéket teremt a környezetében, az képes elfogadni mások visszacsatolását, elismerését, támogatását. Nem pereg le róla, ha őszintén értékelik, ha rendkívül fontos szereplőnek tartják az életükben. Nem kell erőszakkal kikövetelnie, hogy nélkülözhetetlennek látszódjon, van olyan karizmatikus személyisége, egyénisége, amely miatt családja, barátai minden hibájával, erényével szereti és elfogadja. Nem kényszeríti bele önzésével a környezetét egy bűntudattal teli, görcsös létbe, amely leginkább menekülésre készteti azokat, akiket elvileg a legjobban szeret. Ezt felismerve képes arra, hogy ezt a fajta szenvedési igényét például sportolásban élje ki, nem generál felesleges és idegőrlő játszmákat családjában, így nagy eséllyel azok sem keresnek olyan feszültségoldásokat, amelyek akár rombolóak is lehetnek (pl. alkohol, kábítószer,  megcsalás).

Az az ember, aki tudja, vagy képes újratanulni, hogy énképünk nagyon gyorsan változik a környezeti hatások által, az tudatosan kerüli a negatív embereket, felfigyel arra, ha szóhasználatában ő maga is negatív. Tudatosan odafigyel arra, hogy azért kapjon elismerést, mert tudásával, képességeivel, külsejével pozitív elismerésre méltó és nem azért, mert elesettnek, kiszolgáltatottnak mutatja magát, hogy szánalommal, sajnálattal átitatva még több figyelmet kapjon.

Az az ember, aki tudja, vagy képes újratanulni, hogy önértékelésünk javítását nem erőszakolhatjuk ki másoktól, tesz azért, hogy önbizalma erősödjön, a pótolhatatlanság szerepében tetszelegve nem várja el, hogy piedesztálra emeljék, sokkal inkább megéli a pillanatokat, amikor szerettei hálásak tetteiért és örömmel, önzetlenül pont annyit képes adni, ami neki is jól esik. Egészséges önzését a helyén kezeli, időnként képes a sor elejére is állni, hogy megfelelő Énidővel rendelkezzen, amikor töltődik, regenerálódik, élvezi az életét, képes lazítani, nem akar mindig 1000 százalékosan teljesíteni, belefér, hogy hibázik, képes korrigálni, tud bocsánatot kérni és megengedi, hogy a környezete se legyen tökéletes, elfogadja, hogy szerettei is hibáznak és képes elfogadni a bocsánatkérésüket.

Az az ember, aki tudja, vagy képes újratanulni, ha rendszeresen szemrehányó szavakkal teli a kommunikációja, képtelen elfogadni más nézőpontját, az nyitott változásra, felhagy a rendszeres panaszkodással, képes változtatni szóhasználatán, kész arra, hogy hogy leszokjon arról, hogy másokat becsméreljen, saját fontosságát kihangsúlyozza, együttműködve cselekszik, ügyesen delegál, elfogadja a segítséget és kéri családja támogatását. Az ilyen ember képes lassítani a folyamaton, megállítani a spirálban való lecsúszását, képes egy együttműködő kommunikációra, amelyben megérteti családjával, hogy már felismerte esztelen játszmáját és szeretné azt maga mögött hagyni, leginkább  a többiek aktív segítségével.

Az az ember, aki tudja, vagy képes újratanulni, hogy mártíromság nélkül is szerethető, értékes és különleges lény, az aktív részese egy harmonikus párkapcsolatnak, vagy ha épp keresésben van, akkor nyitott szívvel és szemmel mozog a világban, hogy olyan társat engedjen be az életébe, aki egyetlen pillanatra sem asszisztál majd mártír játszmájához, mert erős, érzékeny és másokat értékelni tudó, együttműködő lény, aki belőle is a legjobban segíti kihozni.

Az az ember, aki tudja, vagy képes újratanulni, hogy a mártíromság reménytelen harc azért, hogy esetleg szuperhős legyen, akit mindig minden körülmények között elismer és legfontosabbnak tart a családja, az már tudja, hogy nem kell bármi áron megfelelni másoknak, nem a társadalom elvárásai szerint kell életét élnie, éppen elég értéket tud önmagában is felsorakoztatni, hogy aktuális hangulatait megélje, bátran vállalja örömeit és szomorúságait. Odafordulhat másokhoz, ha segítségre van szüksége és bármennyit segíthet másoknak, ha épp ahhoz van kedve illetve erőt, szeretetet érez magában, hogy álarcok nélkül és önmaga feláldozásának érzete nélkül élje meg azt, ami épp szembejön vele. Az ilyen ember tudja, hogy egyszer ő a fontos, rá figyelnek mások, máskor viszont valaki más kerül előtérbe a családból, baráti kapcsolataiban, akire figyelni kell, akit emelni és szeretni kell. Tudja és érti e körforgás fontosságát, éppen ezért éli is azt, így képes vagy legalább képes újratanulni azt, hogy ÉLJEN, ne csak mártír szerepei közé zárva ÉLETBEN LEGYEN.

Nem mindegy!

Hegedüs Erika
életvezetési tréner, coach

Comments

comments

Mártír szerepben veszélyes a játszma bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?