Kurvára nehéz szűznek maradni

Kell? Mi kell? Ki mondja meg, hogy etikus, genetikus vagy csak önmagából kifordult, zűrzavaros labirintus? A cím természetesen erős túlzás, hiszen nem cél a szűzies állapot sugárzása a világ felé és ennek megfelelő élet, sokkal inkább a másik oldal, a céltalan túlkapások okai érdekelnek.

Pár éve szembesültem vele, hogy mániákusan gyűjtögetem a szép, színes magazinokat, mígnem fullasztóan sok helyet követeltek az életemből, így meg kellett válnom tőlük. Előtte persze átlapoztam legtöbbet és tisztán emlékszem, hogy néhány éve nem volt ennyire extrém a nőiesség ilyesfajta megnyilvánulása.

Szóval és tettel… elképesztően sokat változott a világ néhány év alatt. Na most mondhatod, hogy köszönjük, ennyi bőven elég a közhelyekből. Jogos, de tényleg sokat változott. Egyetlen vonalon szeretném továbbszőni gondolatomat: a nők önmagukról gondolt és hozzá a sugárzott kép mentén. Természetesen változik a divat, erős nyomás nehezíti a női lelket, a trendek, stílusok gyors változásai miatt. Nem is szeretnék leakadni színek és formák mentén igazán… de valahogy elképesztő méreteket ölt az a változás, amely azt mutatja számomra, hogy kollektív szinten zajlik a világ elmozdulása, lassú, alig észrevehető vagy sokszor sokkolóan túl gyors átrendeződése.

Romantikus filmeken, regényekben minden főhős elképesztően férfias. Felnőtt, beleáll helyzetekbe, dönt, harcol, véleményt formál, következetes, kitartó és büszke. Fontos ügye leköti, de közben oltalmaz, széles váll ide vagy oda, de biztonságot teremt, okos és van víziója, képes távlatokban gondolkodni, így messzire látni, miközben persze elképesztően érzelmes. Hmmm…. ismerős, ugye? Pont ilyen férfiak rohangálnak utcaszerte.

Nézzük filmjeink, regényeink nőalakjait is, hogy teljes legyen a kép. Most nem érdekelnek a kavarógépek, intrikusok, gonosz boszorkák, amelyek talán azért kellenek a történetekbe, hogy még kontrasztosabb legyen a főhősnő karaktere. Nem kell szerintem sokat agyalni ezen, a főszereplő mindig sugárzóan szép (sokszor a belső szépsége miatt ragyog), okos, makacs, érzékeny és érzéki, sebezhető, de közben bátor és kitartó. Kellően szexi, de mindvégig visszafogott, megfelelő ponton csúszik le válláról a fehér ing, de sosem mutat magából többet, mert igazából egy főszereplő csak a színfalak mögött kurva, a rivaldafényben sosem. Tévednék?

Visszakanyarodva pár évvel ezelőtti újságjaim közelébe, a színes oldalak pontosan ilyen nőalakokkal voltak tele. Már csak a google jótékony memóriája őrzi ezeket a szépségideálokat, mert ha ma kinyitunk magazinokat, internetes újságokat, lehuppanunk televíziónk elé, amelyben még akár adás is van, akkor kénytelen-kelletlen szembesülnünk kell a fura változással.

A héten egy továbbképzés kapcsán harmad magammal nőként további tíz férfi társaságát élvezhettem, amely több volt, mint szociológiai kitekintés és kutatási anyag gyűjtés. Fárasztó és sokszor kőkemény szembesülni azzal, hogy elképesztően távol van a valóság romantikus filmjeink és regényeink történeteiről, amelyek meggyőződésem, hogy lassan sci-fi kategóriába csúsznak át a mai kor gyermekei számára. A buszon, utazás közben színes magazint lapozgatva felmutattam utastársaimnak a képeket, hogy kikérjem a véleményüket, akik korunk “igazi férfijai”, harminc és ötven között, olyanok, akik sokat megéltek, amelyről vidáman mesélnek és még többről bőszen hallgatnak.

Azt latolgattam, hogy milyen belső kényszer hatására kezdtek a nők – ráadásul többnyire ismert, közkedvelt, véleményt formáló, így példát mutató nők sokasága idiótát csinálni magukból. Az utastársaim elidőztek a fotók felett, majd mindannyian megállapították, hogy ezzel nincs semmi gond, sőt! A képeket nézegetve egytől-egyik mindegyik férfi kérdően húzta fel szemöldökét, hogy miért vagyok elképedve, tök jó, mind, úgy, ahogy van.

Látszólag ez lesz blogom első divat-bejegyzése, de csak elsőre az, mert nem célom outfit vizekre evezni, hiszen erősen műkedvelő vagyok, inkább a trendek, a mögötte rejlő igyekezet, belső vágyak, világ felé küldött üzenetek érdekelnek. Hiába mondjuk, hogy véletlen, hogy hirtelen minden ismert vagy kevésbé ismert (de erre törekvő) nő fordul ki magából, egy olyan szintre, ahol már nem tud jobban megmutatkozni. Persze tudna, hiszen mehetne anyaszült meztelenül is, de az is csak szinte egyetlen lépés lenne sokszor. Nem csinálnak magukból idióta hülyét? Nem teszik magukat egy olyan húspiaci kategóriába, ahol aztán nehéz úgy értékelni, ahogy igazán szeretnék? Nem savanyú a szőlő, nem vonz a csili-vili estélyik világa, inkább a kevesebb-több elvet kedvelem. Amikor megmarad a stílus, a női vonzerő, az érzékiség, de egyedi és nagyon illeszkedik viselője személyiségéhez.

Amikor végignéztem a következő fotókat, nem tudtam eldönteni, hogy valóban illeszkednek-e a választott ruhák viselőjük személyiségéhez. Azon tűnődtem, hogy elég-e a tudat, hogy 15 perc hírnevet kapnak a ruhájuk miatt? Esetleg továbbgondolják, hogy a ruhát viselve, kezükben a választott koktéllal majd beszélgetésbe elegyednek másokkal, akik igyekeznek értelmes fejjel a szemükbe nézni… tartósan és következetesen. Sőt! Amikor elfordulnak, akkor sem bámulnak utánuk és közben nem gondolnak minden félét… olyat, amelyet nem biztos, hogy vállalnának szemtől-szembe. Nos, nem tudom… Azt sem tudom, hogy mit akarnak üzenni a testük megmutatásával. Milyen vesszőfutás részesei? Egy olyan licitálásba csúsztak bele, amelyet egy idő után már nem lehet überelni.

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

forrás:

Milliók látják a fotókat, gondolnak ezt-azt. Kicsiben vagy nagyban másolják majd sokan a látottakat, tudat alatt kényszert éreznek, hogy minél többet, minél extrémebb módon tegyék oda a világ felé. Túlzás nélkül azt gondolom, hogy sajnálom őket és azokat is, akik ilyen irányt akarnak kikövezni számunkra.

Sajnálom. Azért, mert talán ők is olvasták a romantikus regényeket, szeretik nézni a filmeket, amelyekben a Nő elképesztően titokzatos eleinte és mindvégig igazi feladat, hogy a Férfi valóban érezhesse, hogy nagyvadra indul vadászni. Egyetlen vadász sem szereti, ha a vad szinte már “döglötten” fekszik a lábai elé. Túlzás lenne? Nem hiszem.

Egy férfi coach kollégám többször dolgozott nagyon csinos és vonzó nőkkel, akik rendszeresen panaszkodnak, hogy a szórakozóhelyeken, bulikban hiába csinosak, ápoltak és feltűnőek, valahogyan nagyon rövid távú tervekkel rendelkező férfiakkal kerülnek közelebbi kapcsolatba. Amikor szupervízióba behozta a témát (amikor szakmailag megbeszéljük, hogy milyen kitörési pontok vannak pl. egy ilyen elakadt helyzetből) érdekes ötlet került asztalra. Mi lenne, ha az ilyen hölgyek játékosabbra fognák, és különböző stílusokban, ruhákban, cipőkben, kellékekkel vagy nélkülük indulnának ki a világba, ismerkedni, megmutatni magukat – ha épp erre vágynak? Valóban! Ha a fenti mintákat követve indul valaki extrém módon feltűnőre formálva, akkor nem biztos, hogy reális elvárni a régi romantikus regények eseményeinek sorát. Miért? Mert más a story, mások a kellékek és a díszletek, más a hatás és ellenhatás, így az eredmény is csak más lehet.

Teljesen felesleges egy mély érzelmekkel átszőtt, egyszerre inspiráló és kihívást adó, rengeteg örömet és megbecsülést biztosító, folyamatosan építkező kapcsolatba vágyni… ha közben egy eszeveszett licitálás részeseivé válunk, ahol már-már hülyét csinálunk magunkból. Természetesen a show része a túlkapások, az extrém módon történő feltűnés és kitűnés. Ahogy nagyban, úgy kicsiben… nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy ne legyen később hüppögés és értetlenség, ha a világ félreért. Amikor korunk női, a szomszéd utcán jövő-menő társaink részben vagy nagyon hasonló túlkapásokkal tengetik életüket egyáltalán nem tartom megalapozottnak a szomorkodásukat.

Nem, egyáltalán nem kell szűzlány stílusban falnak simulva, lehajtott fejjel közlekedni a világban. Dehogy akarok kampányolni ilyen vonalon! Mégis a korunkat jellemző kibillentség miatt nincsenek könnyű helyzetben azok a nők, akik elsődlegesen testükkel szeretnének eszközölni, sikert és szeretetet remélve. Egyfelől ott a kislány lélek, aki vágyik biztonságra, a társ, aki vágyik tartós érzelmekre, szerelemre, szenvedélyre, az ember, aki igényli a szellemi összhangot, együttgondolkodást, az anya, aki továbbviszi a legjobb genetikájú hím vonalát és szíve minden szeretetével nevel és kísér… másfelől ott a “kurva”, aki szeretne kitűnni, feltűnni, csábítani, hatalmat kézben tartani és irányítani. Túlzok, talán ez lejön és nem érted félre! Persze, hogy túlzok, de talán nem is annyira.

Ha nem tiszta a kép fejünkben, hogy kik vagyunk, mit érünk, hova tartunk… akkor az üzeneteink sem lehetnek tiszták, amit a világ sem tud majd egyértelműen értelmezni. Sőt! A zűrzavaros üzenetek leginkább csak zűrzavart generálnak a fejekben. Nehéz “megnemértettként” létezni, ha leginkább mi vagyunk mindezért a felelősek, de ezen gondolat egyetlen apró részlete sem sejlik fel bennünk. A hülye picsa stílus látszólag trendi és népszerű, de egyetlen regénybe sem illeszkedik bele, egyetlen filmben sem lenne a főszereplőre írva, amelyet bármelyikünk szívesen végignézne. Nem, mert minden idők Pretty Womenje, Julia Roberts volt az utolsó kurva, akinek jól állt a szűzlány stílus, ráadásul az a fajta, amelyet nagyon sokan szeretnének lemásolni, átélni így vagy úgy. Igen, meglehetősen erős a nyomás, megy a burkolt (vagy már nem is annyira rejtett) programozás, kurvára nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amelynél egyértelműen lehet széles a tartomány a bájos szűzlány és az idióta p@csa között. Mert lehet. De ehhez helyre kell hozni a kibillentséget, a nőknek NŐKÉNT kell léteznie, éreznie, viselkednie, beszélnie, üzennie. Bárhol, bármikor. Még akkor is, ha nehéz néha. Ha nincs kibillentség, akkor nem nehéz, mert megérkeztünk. A helyünkre. Közben pedig egyáltalán nem ciki bevallani, hogy kurvára nehéz… mert a felismerés, a szembenézés a helyzettel segít, hogy közelebb kerüljünk a megoldásainkhoz.

A változáshoz pedig az is kell, hogy nem akarjunk “döglött” vadként a vadászok elé feküdni. Ha ez helyrebillen a fejekben, akkor talán újra izgalmasabbá válhat a vadászat játszmája, amelybe persze kellenek a valódi vadászok is, de ez már egy egészen más történet…

Hegedüs Erika ©
www.tobbvagy.hu – Több van benned, mint gondolnád!

Comments

comments