Ki akarja látni a valóságot?

Nos? Gyorsan rávágjuk, hogy persze, mi. Aztán kicsit mélyebben megvizsálva már egyáltalán nem olyan biztos, hogy kell nekünk az a valóság. Fogalmam sincs, hogy mi a valóság. Neked?

Egyszer olvastam valahol, hogy kvantumfizikusok kutatásai szerint a világ 78%-át nem látjuk. Mennyire kicsi az esély, hogy Te és én pontosan ugyanazt a 78%-át nem látjuk, vagyis mennyire kicsi az esély arra, hogy egyáltalán képesek vagyunk ugyanazt látni. Nem? Ha tényleg nem ismerjük a Világ ilyen nagy részét, akkor hogyan lehetnénk képesek megállapítani, hogy mi a  valóság?

Ha mondjuk valaki mesélni kezd Neked arról, hogy milyen embertelen körülmények között tartanak állatokat, hogyan kínoznak, szenvedtetnek védteleneket, akkor mit teszel? Azt kéred, hogy ne is folytassa, mart teljesen kikészülsz az egésztől és jobb nem is tudni róla? Vagy mit teszel akkor, ha valaki arról mesél, hogy léteznek olyan aberrált emberek, akik sok pénzt fizetnek azért, hogy személyesen láthassanak emberkereskedők által szervezett emberi kivégzéseket? Azt válaszolod, hogy butaság, fikció és inkább nem is akarod tudni a részleteket? Megértem.

Ha valamiről nem tudunk, akkor az nincs. Pontosabban a mi valóságunkon kívül esik.

Kell-e foglalkoznunk vajon az ismeretlen résszel? Valóban emelni tudjuk a kis világunk rezgését, ha egyre többet kutatunk és szembesülünk a tényekkel? Spirituálisan nézve nekünk az  a feladatunk, hogy mi magunkat jobb állapotba hozzuk, emelve az energiáinkat a saját mikrovilágunk képes lesz egy hasonlóan magas rezgésűhöz csatlakozni, amelyen keresztül egyre nagyobb és egyre jobb állapotúvá duzzad makrovilágunk. Figyeljek befelé, egyre tudatosabban forduljak mások felé, egyetlen eszközzel a szeretetemmel. Értem.

Pontosabban nem értem. Ha mégis nyitottá válok, hogy a valóságom rejtett zugait is vizsgáljam, kénytelen-kelletlen szembesülni fogok az árnyoldallal is. Ami szintén emberiség, szintén e Föld történései és egyáltalán nem emberi. Már ha érted, hogyan gondolom, az emberit! 🙂

Szóval mi legyen a víz mérgezésével, a vízben  lévő hormonok egyre nagyobb számának és talán ezzel párhuzamosan a meddőség számának emelkedésével, ételeink elszemetesítésével, világkormányok programjaival, környezetrombolással, tervezett népesség csökkentéssel, tömeges manipulációval és még hosszan sorolhatnám…. Mi legyen ezekkel a dolgokkal, amelyek lehetnének a valóságom része, ha akarnám. Mert akarom. Aztán ha egyre mélyebbre megyek a témában és ezzel arányosan az energiaszintemmel is, akkor már nem akarom.

Kikapcsolom a TV-t. Nem kell a manipuláció. A számítógépet is lecsukom. Nem kell az információ. Megzavar. Inkább kimegyek a teraszra és meglocsolom a virágaimat.

És? Attól még létezik a valóság, csak nem látom. Vagy? Esetleg az a valóságom, amit én látok? Hoppá. Na így már nagyon más. Meg kell tudnom, hogy mit kell tudnom! Jó kis feladat, nem kis csomag, el leszek vele egy ideig…

És Te, hogy állsz e témához? Te akarod látni a valóságot? (hmmm vagy inkább valóságodat?). Van már koncepciód?

Comments

comments