Egy gondolat mára
  • Ha kincseket keresel, akkor figyelj a pillanatra – és a pillanatban lelhetsz rá a kincsre! Andrew Matthews

Hol fogyaszt az olvasó?

Írásom címét tudatosan, kicsit viccesen adtam, mert igazából nem foglalkoztat, hogy kell-e bármit változtatnom írásom stílusán, témáimon vagy fogalmazásom jellegén, hogy többen olvassanak, “fogyasszanak”. Tudod miért? Mert nem tudok változtatni. Olyan vagyok, mint gyerekkorunk logikai-doboza. Bejönnek az információk, járok-kelek, figyelek, érzékelek, beszélgetek. Aztán napokig, sokszor hetekig kattog bennem, érik, alakul, míg végül kigördülnek belőlem a sorok. Van olyan, hogy fél óra alatt megírom és sosem korrigálom, aztán van itt a rendszerben 33 olyan írásom is, amit már hetek-hónapok óta írok, gyűjtögetek hozzá információkat és sehogy sem haladok vele. Hát így megy ez nálam.

Az viszont tény, hogy leginkább olyankor nyomom meg a “közzététel” gombot, ha vállalhatónak érzem a gondolataimat, a sajátom és úgy érzem, hogy sosem kell szégyenkeznem vagy visszakoznom miatta. Igen, az is igaz, hogy nem mindig fogyasztható – könnyen. Néha az értelmezéshez, átgondoláshoz kell a megfelelő idő, körülmény.

Virág egyszer azt mondta, hogy

úgy írok, hogy nem lehet villamosmegállóban olvasni. 😀

Szöget ütött a fejemben. Igaza lehet. Talán ki is alakul, letisztul egy idő után, hogy a tobbvagy blog lassabban fogyasztható, többször rá kell nézni, hogy értelmezhető legyen bármely téma és akkor talán méltó lesz arra, hogy továbbgondold akkor is, ha már nem vagy itt. Mert igen, burkoltan és egyáltalán nem rejtve ez a célom: gondold végig, építsd be, kérdőjelezd meg, legyen saját hited, rendszered… és azt is vizsgáld meg. Egyszerűen azért, hogy megmutasd az elmédnek, hogy nem minden olyan, mint amire elsőnek látszik. Annyira könnyen elfogadjuk mások véleményét, annyira egyértelműen átveszünk gondolatokat, ha elég erősen vagy elég sokszor nyomják. Észrevétlenül befogadjuk, egy idő után magunkénak tudjuk… és ismerjük, nagyon tudunk szenvedni, hisztizni, lázadni, ágálni, ha igaznak hisszük a gondolatainkat.

Miért is fontos ez? Hiszen Te, én, mindannyian gondolkodó lények vagyunk. Egyszerűen meg kell engednünk magunknak, hogy letisztuljanak bennünk a dolgok, hagyni kell, hogy az elménk lenyugodjon, hogy átlássunk helyzeteket, felülbíráljuk önműködő mechanizmusainkat és megnyugodjunk attól, hogy képesek vagyunk megkérdőjelezni azt a sok zűrzavart, ami bennünk zakatol.

Kanyarodjunk vissza az eredeti témámhoz!

Kicsit továbbgondoltam ezt a villamosmegállóban olvasást. Felpiszkált. Idilli lenne. Ember vagyok, alkotó lény, az egóm hájas, szeretné persze, ha sokak olvasnának. Bárhol, bármikor. Miért, ne?!? 🙂

Nézd, mi jött velem szemben, amikor ezen agyaltam. (Véletlenek nincsenek! Tudjuk!)

forrás

Igen, ez egy létező dolog. Bogotában (Colombia) megvalósították ezt a mobil könyvár dolgot a buszmegállóban. Ebben a könyvtárban is van bizonyára számtalan különböző fajsúlyú, jellegű iromány, hogy minden célcsoport megtalálja azt, amit keres, amire vágyik, ami épp ad neki bármit, amire nyitottsága van…

Megnyugodtam. Egyfelől tetszik, hogy nem vagyok fogyasztható egy villamosmegállóban épp felszállás közben, másfelől pedig látjuk, hogy a határok tologathatóak… tehát akár el is juthatunk oda, hogy minden olyan írásom, amelyre legalább 2x rá kell nézni, méltó arra, hogy ténylegesen rá is nézz, 2x vagy többször, akárhányszor ad valamit. Az pedig hab a tortán, ha megosztod, hogy mire jutottál a továbbgondolással.

Akár a megállóban, akár máshol.

Mégis szép a Világ!

Hegedüs Erika

Comments

comments

Hol fogyaszt az olvasó? bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?