Egy gondolat mára
  • A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint az otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz. Andrew Matthews

Hétköznapi önmárka építő

Elsőre azt hihetnénk, hogy önmárkát (vagy hívhatjuk énmárkának is) csak a nagyon elérhetetlen embereknek, sztároknak, zenészeknek, sportolóknak, politikusoknak fontos építeni. Jó nagy tévedés, hiszen mi mindannyian minden pillanatban dolgozunk a saját önmárkánkon, csak épp olykor tudattalanul. Ha pedig hiányzik a folyamatból a tudatosság, akkor elképzelhető, hogy nem építkezik stabil alapra, ráadásul az egyes lépések sem kapcsolódnak egymáshoz, így nem képesek egymást erősíteni. Zűrzavarra pedig csak zűrzavar lehet a válasz.

Ha gyakorlatilag akarjuk megfogni és valóban a szolgálatunkba állítani saját önmárkánkat, akkor fontos az alapoktól kezdeni. Valahogy úgy képzeljük el, mintha szó szerint építkeznénk. Egy sikeres, nagy hatósugárral rendelkező, jó hírnévvel rendelkező önmárka legfőbb jellemzője, hogy stabil. Tehát az alap rendben van!

Kezdjük akkor a kályhánál! Miért szeretem az énképnél kezdeni? Nos azért, mert elképesztően fontos ezt jól kezelni, valóban annak látni, ami. Egy reális énkép szó szerint életeket menthet. Gondoljunk csak bele, ha a világ, a környezetünk épít, emel, akkor mi szárnyalunk és úgy érezzük, hogy az egész világ a mienk. Ha negatív vagy romboló visszacsatolásokat kapunk, akkor darabokra hullik az az énkép, ami csak fércelve van összetákolva. Jogos ez? Dehogy, hiszen ilyen helyzetben csapódunk, mint falevél a szélben. Ha mindig azt gondoljuk magunkról, amit épp visszakapunk a külvilágtól, akkor sosem tudunk hosszútávon harmóniában, a helyünkön maradni. A reális énképhez pedig jó adag önmunka kell, valódi értékekre épített önbizalom, rugalmasan kezelt és személyisége által gazdagodó önértékelés. Nyugi, ez a sok “ön” csak elsőre félelmetes, ráadásul elképesztően szubjektív. Természetesen a másik oldalt is fontos figyelni, azt a verziót, amikor egónk elég kövérkésre dagadt és nagyon kicsi rálátással vagyunk saját túlzásainkra, gőggel és hátradőléssel fordulunk a szűkebb-tágabb környezetünk felé “15 perc hírnevünk” miatt.

Ha szánunk időt, energiát magunkra, kellő tudatossággal állunk ehhez a témához, akkor aránylag reális az énképünk és ha ki is billenünk időszakosan, akkor azt képesek vagyunk a lehető legjobban lerövidíteni és gyorsan rendezni sorainkat. Első lépés, de nagyon-nagyon fontos az alapozás szempontjából.

A reális énkép segíthet, hogy nagyon tudatosan fogjunk önmagunk felépítésébe, egy stabil és nagyon támogató önmárkával rendelkezzünk a hétköznapi életünkben. Vallom, hogy akkor sem kell világvégét kiáltani, ha  40-50 éves koron túl realizáljuk, hogy elég vacak önmárkával rendelkezünk és jóval több van bennünk, amit nem annyira sikerült a felszínre hozni. Ilyenkor kell újratervezésbe fogni, ami kellő alázattal, valódi elszántsággal és megfelelő türelemmel bármikor működő és stabil önmárkává válhat.

A fiatalabbak már zsigeri szinten tudják, hogy milyen fontos az első benyomás. Mondják, hogy 3 másodperc alatt eldől, hogy milyen dobozba tesszük bele a másikat és nagyon lassan lehet ezen változtatni. Lehet, hogy sokszor így van, hiszen emberként gyarlók vagyunk és előítéleteink mentén  mozgunk, nem megy könnyen ennek levetkőzése, de azért nem reménytelen az ügy. Mint a lakás lábtörlője, virágcserép a kapu mellett vagy egyedi kopogtató által az ajtón, gyorsan képet kap a látogató rólunk, ami vagy ugyanolyan a folytatásban is, vagy nem… ez csak menet közben derül ki. Jó szemű, érző szívű átlát a felszínen, tehát a meggyőző 3 másodperces “belépő” csak arra jó, hogy megnyissunk másokat, a kőkemény folytatás mutatja, hogy mennyire stabil az önmárkánk.

A lufi-fújó társadalom gyakorta képmutató és előszeretettel bújik maszkok mögé, amelyeket kölcsönösen dicsérget egymás felé. Az, hogy ki mennyire valódi, csak egy idő után rajzolódik ki, de meggyőződésem, hogy a legnehezebb terhet az cipeli, aki valami mást hazudik a világnak, mint aki. Számomra egyetlen út van, olyan önmárkát kell építeni, ami a mi valódi énünkre, igazi személyiségünkre építkezik és nem valami idealizált képet veszünk át és próbálunk magunkra erőltetni. Ugyanis a nagy márkákhoz hasonlóan, sosem lehet tudni, hogy pontosan mi van a színfalak mögött, legtöbbször elég a vetített kép a gyorsan ítélkező társadalom számára, hogy véleményt alkossanak és megszülessen bennük hozzáállásuk a márkával vagy az adott önmárkával bíró személlyel szemben. Miközben akár komoly viharok dúlhatnak a márka mögötti cég életében vagy épp az önmárkája mögé bújó személy lelkében.

………………

Portfólio-karrier fedőnév alatt azt értjük, hogy önismereti munkánk során feltárt erősségeinkre, képességeinkre, kedvteléseinkre, vágyainkra és valódi örömeinkre építkezve több lábon állunk. Nem egyetlen munkahelytől várjuk el, hogy biztosítsa az átlag feletti egzisztenciánkat, ráadásul egyből nyugdíjig. Ma már akkor csináljuk jól, ha fejlesztjük a rugalmasságunkat, hogy minél gyorsabban tudjunk alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ha nem is maradunk lojálisak már évtizedekig egyetlen munkahelyhez, azért bármit csinálunk, mindig elkötelezetten tesszük, amíg ott vagyunk. Fafejűen, mereven ténylegesen azt látjuk, hogy a világ elmegy mellettünk, mindenhonnan csak az önigazoló fájdalom csapódik ránk és a kőkemény bűnbak keresés közepette leginkább mi, önmagunk veszünk el a folyamatban. Ha rendszeresen monitorozzuk saját változásainkat is és nem vagyunk restek fejleszteni felszínre törő képességeinket, akkor mindig megtérül a befektetett munka.

Ideális esetben egyre tudatosabban kezeljük a kapcsolati tőkénket, megfelelő marketing eszközökkel kezeljük önmagunkat, kellő időben pont annyit és úgy mutatunk be magunkról, ami céljainkat szolgálja. Minél erősebb az önmárkánk, minél inkább érezzük, hogy kellően “begyakoroltuk”, annál bátrabban növelhetjük a hatósugarát. Kellő intelligenciával pedig minden lépésünk, tettünk, megnyilatkozásunk egymásra épül, hiszen valóságos a háttér, így ténylegesen stabil, ami a világ felé egy nagyon erős önmárka formájában jelentkezik. Teljesen minden, hogy a szupermarket egyik pénztárában ülünk a negyvenből, miközben hétvégén csoportoknak erdőjárást szervezünk vagy befektetési tanácsadóként kétszer egy héten salsát oktatunk egy tánc-csoportban. Lényeg az, hogy mindvégig szem előtt tartsuk önmagunkat, örömeinket, kiteljesedést adó tevékenységeinket, bátran merjünk több lábra állni, ne féljünk a folyamatos tanulástól és veregessük meg olykor a vállunkat, ha azt érezzük, hogy pontosan ott vagyunk, ahol lenni szeretnénk és a legjobb ütemben és irányban haladunk azon az úton, ami számunkra a legjobb. A többinek nincs igazán jelentősége… mert semmi köze a mi valódi boldogságunk megéléséhez.

Hegedüs Erika ©

 

ui.: A TV2 Akadémia most először indít self-branding, vagyis önmagunk felépítése tanfolyamot, ami nagyon sok izgalmas interaktív előadást, képzést foglal magában. Én is a tréner csapatban vagyok, remélhetőleg sokak számára hasznos elméleti és leginkább gyakorlati anyaggal szolgálhatok. Ha van az ismerőseid között olyan, akinek ez épp szólhat, mert aktuális, akkor megköszönöm, ha továbbítod a hírt.

kösziamegosztást

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?