Gondolat morzsák: a virtuális világról

Közzétéve: 2013. július 15. | Szerző: Era

Szélesvásznú, színes, szagos, tele csillogással, ezer irányból érkező varázslattal. Leköt, megbabonáz, elveszi időnket, hús-vér szeretteinket majd az egész életünket is. Modern kori zombi-képző, beszippant, akár egy vihartölcsér. Kapcsolatokat építünk, barátságokat, amelyek szinte sosem lépik túl a virtuális tér kapuit, mindenki marad az ismerős terepen, megszokott, bejáratott rutinjai között. Érezzük, hogy kontrollálni kellene, mégis függőséggé válik. Ámítjuk magunkat, hogy ablakot nyitunk a világra, közben üvegen keresztül nézünk ki, amely csak az élet illúzióját engedi át. A közösségi média a legújabb drogok egyike. Láthatatlanul szoktat magára és nehezen ereszt.

Félelmetes és egyben kihívó is. Az élet tele van feladatokkal, amelyeket egyéni szinten kell megoldanunk, kordában tartanunk, kezelnünk. Olyan érzésem van, hogy kaptunk a sorstól egy nagyon nagy feladatot, amelyet egyéni szinten ugyanúgy meg kell oldanunk, mint össztársadalmi szinten. Tudatosság lesz megint a kulcsszó!

Figyelem a barátaimat, akikben sok az élet, akik tele vannak tervekkel, célokkal, mozgás és sport iránti vággyal, inspiráló feladatokkal, aktív családi és baráti programokkal, illatos könyvekkel, eleven és beszédes gyerekekkel, utazás iránti inspirációval, kertje, otthona szépítése iránti vonzalommal, vidám bicajozással vagy adrenalint emelő motorozással… nos ŐK már messze járnak. Tudnak valamit, amit mindenkinek tudni kellene.

Nagyon jó, hasznos és használható ez a virtuális világ, de a tudatosság ott kap szerepet, hogy erősen keretek közé szorított térben és idővel engedjük be az életünkbe… mert az igazi élet közben zajlik, ott, ahol a helye van.

Gyerekzárat szereltethetnénk önmagunk ellen, hogy a közösségi médiát pont úgy kezeljük, ahogy az kezel bennünket.

Hegedüs Erika ©