Emlékszem 15-20 éve, amikor egy-egy spirituális könyv a kezünkbe került, milyen lázasan beszélgettünk barátokkal napokon, heteken át. Nem tudtuk, hogy ez a spiritualitás, de vonzott a titokzatosság, válaszok lehetősége a fel nem tett kérdéseink mögött, a megmagyarázhatatlan nyugalom, elfogadás és a mosoly a szívünkben, hogy a másikat is legalább annyira megérintette, mint bennünket.
Aztán múltak az évek, elszaporodtak a könyvek, folyóiratok, előadások, szemináriumok, csoportok. Maga a spiritualitás is ezer irányból lett megközelítve és így nyert értelmezést. És nem baj! Mindig lesz új és új ember, aki gyermeki csodálkozással fedezi fel magának a spiritualitás bármely irányát. Mindenkit másképp érint, máshogyan fog meg. Lehet, hogy sokszor meg sem fogalmazzuk, hogy miről van szó, nem nevezzük spiritualitásnak, egyszerűen csak megyünk az ösztöneink után és keresni kezdünk valamit. Első körben kívül, aztán az ösztönösen beinduló intuíciónknak köszönhetően egyre többször belül is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Legutóbbi hozzászólások