Egy gondolat mára
  • Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával. Andrew Matthews

Bloggerkedünk definíciók nélkül

Dani barátom elképesztően inspiráló. Na mi van bloggerinám? – nevetett bele a telefonba, amikor felhívott. (Imádom, hogy mindig jó kedve van, azonnal átlát dolgokat és ezerrel emeli a rezgésemet, bármikor beszélgetünk bármiről.) Gyors helyzetjelentést adtam, hogy továbbra is ott vagyok a listán, ahol lenni szeretnék. – Bizony, hála Nektek barátaim, szeretteim, olvasóim! – Örömmel konstatálta. Nevetgéltünk erről-arról aztán megkérdezte tőlem, hogy vajon a sok csaj, aki versenybe szállt tudja-e nagyjából, hogy mi az a blog. Valahonnan a pincétől kezdtem el mondani, de ő már vágta is rá:

Ez nem egy könyv, nem egy újság, nem is reklám, inkább egy napló, ami szubjektív gondolatok sorát rejti.

Na lám. Nem is kell ide értelmező kéziszótár vagy idegen szavak gyűjteménye, hiszen a blog pontosan ezt jelenti: INTERNETES NAPLÓ.  Akkor a blogger az, aki írja ezt a naplót. Vagyis bárki, aki klaviatúrát ragadva alkot, valamit, ami belőle jön vagy legalább tükör a személyiségéről… Számtalan formája létezhet a blogoknak – a személyestől, a tematikuson vagy hírblogon keresztül az elmélkedőig, nagyon sok. OK, de akkor hogyan lehet ezt a sok különbözőt versenyre hívni, összemérni, hasonlítani? Szerintem lehetetlen. Olyan ez, mint amikor a maratonfutó és a százméteres síkfutó versenyre készen bámulnak egymásra, mert egyik sem tudja, hogy hol a pálya és hol a cél. 

Dani javasolta, hogy csináljunk egy definíciót. Csináljunk. Én elég nyitott vagyok az elmélkedésre. Szerinte csak az a blog, amiben benne van a szerző valahogyan, az ő szubjektív látásmódja, gondolatai, amit kínál a világnak.

Értem Őt, mert hozzám hasonló rugók vannak az agyában, én is azt szeretem, amiben benne van a lélek, az, aki ott ül a monitor mögött és gondolatait, képeit, híreit közreadja vagy kommentálja. Még az sem zavar, hogy lakáskultúra vagy épp gasztroblog csak legyen benne valami Emberi. Nagyon szeretem például, ha a recept mellett ott vannak a miértek, a kiváltó hangulat, amiért az étel összeállt, az érzésekkel, gondolatokkal. Nagyszerű példája ennek a Magentakonyha, ami persze besimul a gasztroblogok közé, de mégis annyira más. Jó, rendben szubjektív ez is, de amikor olvasom Detti blogját, érzem, hogy milyen lelkiállapotban van, szinte érzem az illatokat, a készülődés hangulatát, ott vagyok vele. Aztán lehet kevesebb az elmélkedés, még mindig található benne érték -a lakáskultúrás blogok között is van jó pár olyan, mint pl. az Otthonkommandó vagy a Színes ötletek, amit ha olvasok, akár egy utazáson vennék részt, világokat ismerek meg, praktikus ötleteket kapok bármire, amire szükségem lehet az otthonommal kapcsolatban, inspirál és tényleg ezerrel kreatív. Aztán lehet még kevesebb elmélkedés, ha tele van szép pillanattal, akkor érdemes gyakorta benézni, ahogy pl. a Café Mystra oldalára is. Ezeket a blogokat leginkább azért tisztelem, mert baromi sok munka van az adott téma felkutatásában, gyűjtésben majd válogatásban és a véglegesre szerkesztésben. Nem is gondolnánk, hogy mennyi időt emészt fel.

Felhoztam, hogy a blogok csoportjába tartoznak a videoblogok, fotóblogok, mikroblogok, amiben nem kell feltétlenül gondolatnak feltűnnie, elég, ha egy másik blogról (leginkább külföldről) elhozzuk a képeket. Igen, – mondta – de akkor legalább a ruhák, hajak vagy kanapék képei mellett ne csak a forrás legyen odabiggyesztve, legyen a bloggernek saját véleménye az egészről, amiért azt és úgy megosztotta. Jogos. Egy véleményen voltunk.

De valóban – megállapítottuk – leginkább azokat a blogokat kedveljük és értékeljük, ahol jön a téma, felvetés, gondolat, amit aztán lehet továbbgondolni, véleményezni, megvitatni, inspirál, vibrál, felbosszant vagy épp lenyugtat, de mindenképp arra késztet, hogy ránézzek a saját történetemre, hogy milyen nyomógombokra talált bennem az adott bejegyzés, ami miatt éppen úgy és azt gondolom. Ilyen népszerű blog a Eszter’s Offtopic vagy a csakazolvassa, nem kispályás stílussal, nem mindenki számára érthető humorral, határozott véleménnyel, kőkemény érvelési technikával és persze árnyalt cinizmussal, provokatív sarkításokkal. A nagy kedvencem, a Chez DuBarry, ami elképesztően sok témát dob fel a “megfiatalodásról”, nyit ki és teszi kerek egésszé, de nagyon-nagyon érthetően, izgalmasan és érdekfeszítően úgy nőcis, hogy nem “nőcis”.

Szeretek építő és inspiráló lenni, mindenben akarok értéket felfedezni, de azért szót kell ejtenem a kicsit kevésbé lelkesítőekről is. Kifejezetten elriaszt az a blog, ami csupa jó dolgot kezd írni, aztán beszúrja, hogy a héten milyen kozmetikai termékeket lehet épp nyerni az xy szponzor jóvoltából. Valahogy kibillent a hangulatomból. Aztán felbosszant, hogy egyedi, ízléses és stílusos blog a divatról alkot nagyot, szenzációs saját fotókkal, de időnként becsúszik pár életvezetési tanács, amiben biztos vagyok, hogy olvastam már korábban – sajnos valahol máshol. Jó, tudom, hogy mondhatod, hogy valami csak akkor zavar, ha az bennem is ott van. Tudom. Hát éppen ez az, amin még dolgoznom kell magamban, mert egész elfogadható lenne, ha ránéznék valamire, aztán eldönteném, hogy érdekel vagy sem… de egyéb nem társulna hozzá. Aha. Idilli állapot. Miért? Mert még nem is ejtettem szót a szüttyögésről, nyafogásról szóló blogokról, amelyek sokkal inkább butítanak, mint építenek. Rendszeresen elképedek ezektől. Megfigyeltem, hogy nincs összefüggés a “rajongói szám” és a tartalom között, hiszen a megfelelő vonzza a megfelelőt. Egészen egyszerű alaptörvénye az Univerzumnak, mégis újra és újra átgondolom, hogy tetszik-e az a tendencia, amely irányba ma haladunk kommunikációnkat tekintve. Sutba dobom az idilli állapot szerintem, mert marad, hogy van véleményem és igazából ezen nem is akarok változtatni. 🙂

Akkor meg mi is van? Visszatértünk témánk elejére. Egy blog – szubjektíven – akkor jó és akkor az, ha szuverén nézőpontokat tartalmazó internetes napló. Megállapodtunk, hogy ez a mi definíciónk. Már most biztos vagyok abban, hogy ez csak a mi definíciónk marad, hiszen ahányan vagyunk, annyi módon közelítünk a Világhoz, annyi véleményünk lesz erről is, ahogy mindenről…

Hegedüs Erika

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?